Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

1Í8. országos ülés jaanár 30, iS8l 343 beknek és rövidebbeknek kell lenniök; de ez j nem lehet elegendő ok arra, hogy oly criterium állitfassék fel, a melyben a büntethetőségnek alapja, a büntethetőségnek főbb ismérve teljesen hiányzik. A birák — úgy mondják — a közönség ódiumát magokra fogják vonni, ha ily határozatlan törvény által, mintegy reájuk bizatik az uzsora criteriurnának meghatározása. Én azt hiszem, hogy tekintve a közvéleményt és annak áramlatát, a bírák nem igen vonnák magukra az ódiumot, ha ezen törvénynek szigorú alkalmazása által annak intentióját megvalósítanák. De azon kivül igen sok esetben van a biró azon helyzetben, hogy neki a törvény alkalmazásánál a birói appretiatió, mérlegelés és megfontolás alapján lehet csak Ítéletet hoznia. Hogyan lehetne pl. a csalásnak eseteit különben alkalmazni, a hol ezen általános kifejezés van: „A ki fondorlatok által mást tévedésbe ejt?"' A 385. §-ban ugyanazon kifejezések fordulnak elő, mint ezen javaslatban, t. i. „A ki a kiskorúnak, vagy gondnokság alá helyezettnek tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorult anyagi állapotát felhasználja, hogy kárt okozzon", — mondom — ugyanazon kifejezések fordulnak elő a nélkül, hogy a birói karra a közönségnek valami nagyobb ódiuma káromolnék az alkalmazásból. De hiszen t. ház, alkalmazásban vannak ily törvények a szomszéd tartományokban is és én nem olvastam, de nem is hallottam, hogy ezek a törvények akár a birói karnak tekintélyét alászállították, akár a közönségnek ódiumát azok iránt fokozták volna. Nem oly nehéz ezen kifejezéseket: tapasztalatlanság, könnyelműség, másnak szorult anyagi állapota, az életben alkalmazni. Minden nagyobb jogtudomány nélkül mindnyájan, az egész közönség az életben igenis ki tudja jelölni, hogy kik azok, a kik másnak ily tapasztalatlanságával, könnyelműségévid, vagy szorult anyagi helyzetével visszaélni szoktak: uzsorásoknak nevezendők. És ha az esküdtszékre itt hivatkozás történt, ezen speciális esetben, hogy tahin az volna alkalmazandó, nem érv-e ez a mellett, hogy ha a polgároknak egyszerű, józan felfogása is elégséges, hogy ezen, sokak által igen bonyodalmasaknak és nehezen felfoghatóknak tartott fogalmaknak értékét meghatározzák és alkalmazzák, a biráké még inkább az. Még a bajoknak, melyek nálunk vannak, a soeialis mozgalmaknak, melyek itt-ott megindulnak, még ezeknek forrásai is némelyek által a mostani kormányrendszernek s a mostani kormánynak talajdonittatnak. T. ház! Ezek általános kórjelenségek, melyek nemcsak nálunk, hanem Európaszerte mutatkoznak; kórjelenségek, melyeknek területét Magyarország még kisebb részben képezi, mint a szomszéd tartományok. És vájjon a soeialis agitatiók Francziaországban vagy a német birodalomban, az észak-amerikai egyesült statusokban és Britanniában, honnan magyarázhatók? Bizonyára általános okokból. De nem lehet azokat az ottani kormányrendszernek, vagy az ottani jelenlegi kormánynak tulajdonítani. Sokkal mélyebben fekvő bajok azok. melyek társadalmi életünket bántja::, minthogy azokat akár egyes országok határai közé szorítani, akár egyes kormányoknak tulajdonítani lehetne. Sőt ha azt akarnók, mit nem igen lehet, hogy mert Magyarországon sokkal kisebb körűek és sokkal jelentéktelenebbek az agitatiók, mint más szomszéd államokban, mint pl. a franczia köztársaságban, a német birodalom egy részében, a svájezi köztársaságban, azt inkább a mi kormányunk javára magyarázhatnék De nem lehet t. ház, azt, a mi nem egyes ország, hanem úgyszólván Európa és az egyesült amerikai statusoknak közös baja, mely nálunk, sokkal kisebb mértékben van meg, mint náluk, nem lehet azt egyes kormányrendszernek, annál kevésbbé a jelen kormánynak tulajdonítani. Ezeket előre bocsátva, áttérek most azon módosítványokra, melyek e §-hoz különböző oldalról beadattak. (Halljuk!) Az első módosítvány Apponyi grófé, ki az uzsora vétségének tényálladékát és fogalmát kibővíteni és a kamatmaximum tűlhágását annak egy külön első fokának jelezni és mint ilyent, a törvéi ybe beiktattatni kívánja. Hogy ezen módosítványt részemről el nem fogadhatom, hogy a kamatmaximum túíhágását vétségnek canonizálhatónak egyáltalában nem tartom s hogy ennélfogva az 1. § nak e módosítással való kibővítését egyáltalában nem fogadhatom el: azt, ugy hiszem, a mondottak után bővebben indokolnom nem kell. Másik indítványa az volt, hogy az uzsora ne tekintessék vétségnek, hanem bűntettnek. (Közbeszólások: A qualificált!) Igenis, az uzsora azon vétségét, mely a mi 1. § unkban foglaltatik, tudniillik a mások tapasztalatlanságával és könnyelműségével való visszaélést bűntettnek kívánja qualificálni. Igen helyesen volt már Unger képviselő ur által elmondva, hogy a bűntettnek minősítése nem történhetik egy cselekvésre nézve, hanem összefüggésbe kell azt hozni a büntető törvénykönyv egész rendszerével és más analóg cselekvéseknek minősítésével. Ha már most a zsarolás vétsége oly erőszak, melylyel valakit valaminek eltűrésére, annak elhagyására kényszerítünk, a törvény rendszere szerint vétségnek neveztetik; ha bizonyos esetekben a csalást a törvény vét-