Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

179. emág«§ ttléi jáunár 30. 1883. ggf. forgó törvényjavaslat 1. §-áuak tárgyalása alkal­mával nem volt szándékom felszólalni, mert a javaslat alapelvét, mely a kamatmaximumot mel lőzi, magam is helyesnek tartom és ha felszóla­lok, teszem azt azért, mert a t. kormányeluök is a bizottsági javaslat 1. §-a szövegezésétől eítéró'leg egy más, b. Kemény János képviselő ur által beadott javaslatot pártol, a mely javaslat lényegében eltér a bizottság javaslatától és horderejében sokkal szűkebb körre szorítja az uzsorának fogalmát, mintsem az a bizottság javaslatában ezé!ózva van. Ezen helyzettel szemben szükségesnek tar­tom szavazatomat annál is inkább indokolni, mert magában azon pártban, melyhez tartozni szeren­csém van, eltérő nézetek uralkodnak e kérdésben, de másrészt azért is, hogy némely állítást, mely elegendő czáfoíatot nem nyert, helyreigazítsak. Azon meggyőző érvelés és beszédek után, me­lyek ugy ezen, miut a túloldalról a kamatmaxi­mum ellen mondattak, felesleges tovább indo­kolnom álláspontomat. Csak felemlítem, hogy én legmegfelelőbbnek tartom e tekintetben a bizott­ság javaslatában kifejezett azon alapelvet, hogy a kamatmaxhnum mellőztessék és ha ez iránt csak egy perezig is kétség lehetett, épen a Kom­játhy t. képviselő által előadott érvek legjobban meggyőztek arról, hogy a kamatmaximumnak 6%-ben való megállapítása a mai viszonyok közt lehetetlen. Sőt, ha Ő ezt gyakorlatinak nevezi, azt kell mondanom, hogy az ő gyakorlata az idealismussal határos. Mert csaknem képtelenség akkor, midőn az angol batik kamatlába 47 u , sőt annál is magasabb, midőn a bank-kamatláb saját hazánkban 4 és 5% közt váltakozik, ismervén a közlekedés nehézségeit, lehetetlenség, hogy a pénz lVu-tel magasabb áron bocsáttassák rendelkezésre. Es itt szabadjon, minthogy mar a kamatlábról beszélek, igen t. Apponyi képviselőtársamat figyel­meztetnem azon tévedésre, a melyben van, hogy a jelzálogkölcsön kamatlába könnyebben fixiroz­ható 7%-tel, mintsem a váltó-kamatláb, mert a nagy piacz pénzviszouyaíban talán nem vagyok annyira jártas, de a vidék pénzpiaczát ismervén, tudom, hogy a váltó-kamatláb leszámítolása sok­kal kisebb, aránylag 1 és 1 V« %-tel is kisebb, mint a jelzálogkölcsöné és ez a pénz természetében rejlik, mert a mozgó tőke mindig azt a helyet keresi fel, a honnét majd könnyebben visszatér. T. ház! Midőn a kamatmaximum mellőzése tekintetében elfogadom a bizottság szövegezését, megvallom, magam is kész lettem volna az 1. §-t elfogadni, de egyidejűleg kijelentem, hogy b. Ke­mény János módosítását nem pártolhatom. Bennem t. ház, mikor a pénzügyminister ur a takarékpénztári betétekről szóló törvényjavas­latot benyújtotta, mindjárt azon gyanú támadt, hogy az uzsora-törvényjavaslat létrehozásában a pénzügyminister urnak nagy szerepe volt. Ha ez irányban kétségben lehettünk, miután az uzsora­törvényjavaslat már korábban adatott be, ugy az ezen javaslat fölötti tárgyalás menete engem leg­alább meggyőzött arról, hogy a kettő közt az összeköttetés igen közeli. A törvényjavaslat ere­deti szövege és az igazságügyi bizottságnak szövegezése szerint ugyanis mindennemű kölcsön, illetőleg hitelügyletből ki van zárva az uzsora és szerintem ez az egyedüli consequens álláspont. Ennek ellenében a b. Kemény János képviselő ur által beadott módosítás csak a készpénzbeli kölcsönöknél tiltja az uzsorát, mig minden egyéb ügyletnél megengedi. És ezen álláspontot el­fogadta a kormány. És miért? Nekem ugy tet­szik azért, mert a pénzügyminister ur a dolog­nak csak fiscalis oldalát tekinti és ezen okból nem kényszerítheti az igazságügyministert. Ugyanis ha csupán a pénz fog sújtatni uzsorával, akkor a készpénz mind kétfelé fog irányulni; vagy az állampapírok felé és ott már ő is megkapja a vámot, vagy pedig a takarékpénztárakba beté­tekként fog befolyni és akkor ismét adó czímén veszi meg a vámot. 0 igen szerencsés, mert az alkalmat jól választotta ki s azt mondhatni, hogy ügyes vadász, a ki csak oly vadakra czéloz, melyek egyátalában pecsenyéül szolgálhatnak asztalára; azon ártalmas vadakra azonban, me­lyek valóban kiirtandók, a farkasok és medvékre, mert tán húsát nem szereti, ő nem vadász. Pedig t. ház, az uzsora baj un csak ugy fogunk segít­hetni, ha az uzsorát gyökeresen és minden irány­ban irtjuk. Sőt én tovább megyek. Én a terménybeli uzsorát, veszedelmesebbnek tartom sok esetben, mint a pénzuzsorát. Megmondom miért? Ha ku­tatjuk bajaink okait, ugy nem szabad felületesen átmenni a dolgon és azt mondani, hogy sok bir­tok adatik el pénzkölcsön czímén, tehát pénzkölcsön teszi tönkre az állam polgárait. Nem. Áz volt közvetlen oka, abban jelentkezett köz­vetlenül a válság, de eredete nem az. Tekint­sünk vissza s tapasztalni fogjuk, hogy bajaink legfőbb oka az volt, hogy a birtokviszonyok egyszerre átalakultak, az örökösödési rend meg­változott, hogy í868-ban a szőlőválság behoza­tott. És egyik igen nagy oka volt még, hogy a 60-as években beállott aszály idején igen sok uzsora követtetett el az által, hogy jótékonyság czíme alatt termény adatott kölcsön, mely rövid idő alatt két, sőt hármas értékben adatott vissza, mondom, jótékonyság czím alatt. Természetesen, ha a termény nem volt meg,, az illető kénytelen volt pénzzé átváltoztatni tartozását és ha a ter­ménytadó tovább hitelt nem adott, az adós kénytelen volt pénzt felvenni pénzintézetnél. De veszélyesnek tartom a termény- és minden árú­uzsorát azért, mert a terménynek és árúnak a kínálata rendesen kisebb, mi: t a pénznél és igy

Next

/
Thumbnails
Contents