Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

1?8. omágoi Ülés január 29 1885. 821 a kamatmaximum mellett szólók részéről is elismertetett ez, hogy előfordulhat eset, mikor 9 — 10% esetleg jótékony lehet az adósra, igazságos, hasznos-e ily esetben büntetni a hitelezőt? Azt hiszem, határozottan nem. Tehát már abból a szempontból sem fogadhatom el a kamatmaximumot, mert ez oda vezetne, hogy ezen theoriával ellenkezőleg feltétlenül büntettessék a hitelező akkor is, mikor egyáltalán jogtalan cselekményt el nem követett. Ez okból nem járulhatok hozzá és nem fogadhatom el azon theoriát sem, melyet gr. Apponyi t. képviselőtársam állított fel s melylyel Hodossy t. képviselő ur ellenében igazolni akarta azt, hogy a kamatmaximum túllépése, bár ethicai szempontból büntethetőnek nem mutatkozik, még is büntetendő lenne. Átmegyek már most, miután ezzel kifejtettem azt, hogy én nem fogadhatom el az uzsora fogalmának egy bizonyos kamatmaximumhoz leendő kötését, a bizottság által javasolt szövegre, mely az említett elvvel ellenkező álláspontra van fektetve. Ezen szöveg több oldalról meglett támadva azon szempontból, hogy nem bir kellő határozottsággal ; hogy igen tág tért enged a biró belátásának. Előttem szólott Győry Elek t. képviselőtársam különösen kiemelte azt, hogy ezen törvény által a kamatláb fixirozása csakugyan a biróra lenne bizva. Vegyük közelebbről szemügyre ezen szöveget. Ez az uzsoravétséget a már általam említett fogalomból kiindulva, akként definiálja, hogy a polgári biró által megítélhető 8% kamat túllépését csak azon esetben találja büntethetőnek, ha az adós helyzetének kizsákmányolásán alapul s olynemü, hogy az adós tönkretételét vonhatja maga után. Mindenekelőtt felállítja azon ismérvet, hogy akkor büntetendő, ha a hitelező az adósnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát használja fel. Az mondatik ezzel szemben, hogy ezt igen nehéz kimutatni. Erre egyszerűen azt jegyzem meg, hogy ezek az adós tényleges állapotai, nem határozatlan fogalmak, melyeket nem a hitelezőnek, hanem az adósnak kell kimutatni. Ennek bizonyítása reá nézve tehát nem oly uehéz: nehezebb azt bebizonyítani, hogy a hitelezőnek arról tudomása volt. De másrészt a hitelezőnek nehéz az ellenkezőnek bizonyítására előre adatokat szerezni és mintegy előre kijátszani a törvényt. A másik eszme, melynek itt kifejezés van adva, az, hogy olynemíí vagyoni előnyök mellett adatik meg a hitel, melyek az adósnak az anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak. Erre megint azt mondják, hogy igen tág fogalom, mi, nézetem szerint, nem áll. A feladatot ismerő biró természetesen nem fog puszta feltevésből kiindulni annak megbirálására, vájjon olyanok-e ezen vaKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IX KÖTET. gyoni előnyök, melyek az adós tönkretételét maguk után vonhatják, hanem positiv tényeket fog keresni, melyekből, ha igazoltatnak, a dolog természetes menete, rendé szerint ezen következmény beáll a akkor igenis megállapíthatja az uzsora vétségét. Nincsen tehát a biró belátására azon rendkívüli tág tér engedve, melyről szólottak, s melytől Győry képviselő ur annyira fél. Mindenesetre könnyebb lenne körülírni az eszmét, hogy ha azt lehetne ismérvül felállítani, hogy azon vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlása „ előidéztetett ". Azonban ez már oly állapot volna, melynek beálltát egyenesen ezen törvénynyel ki akarják kerülni. Ez a bevégzett ténynek fogalma lenne, mig akként, mint a szakaszban van formulázva, ugy néz ki, mintha csak a kísérlet lenne körülírva. De, mondom, a törvény czéljából kiindulva, ennél tovább menni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a biró belátását illeti, nem vagyok ugyan a mellett, hogy ezen belátásnak sziikségfeletti tág tért nyissunk és az önérzetes biróra sem kellemes az, ha a törvény nem praecis, ha hiányos, mert annál inkább ki van téve mindenféle gyanúsításnak — miután nem lehet azon helyzetben, hogy mind a két félnek igazat adjon és a vesztes fél mindig hajlandó ráfogni, hogy nem objectiv, hanem subjectiv indokokból indult ki a biró határozata hoza] tálánál. Tehát mondom, magam sem vagyok a melj lett, hogy szükségfeletti tág tér engedtessék, de itt nincs oly tág tér nyitva, nem ment túl a bizottság azon korlátokon, melyek a büntető törvénykönyvben más büntetendő cselekmények definitiójánál is előfordulnak. Vegyük például az ehhez közel álló csalás bűntettét. A btk. 379. §-a szerint a biró belátására van bizva annak megállapítása, hogy ravasz fondorlat fordult-e elő s hogy oly körülmények forog! tak-e fenn a károsítóttnál, melyek folytán azon fonÍ dorlat őt tévedésbe ejteni alkalmas volt, ezt tehát a biró köteles megbírálni. Megjegyzésem van még a Győry Elek képviselő ur által felhozott példára, a melyben azt mondotta, hogy a könnyű testi sértés esetleg nehéz testi sértésként büntethető, hogy ha az annak folytán beállott betegség bizonyos határidőn túl tartott, tehát itt is a büntetés azért, mert bizonyos határon túl nem haladt, kisebbmérvü lehet vagy emelhető, ha bizonyos határon túlhaladt. Ez a hasonlat nem talál, mert a könnyű testi sértés magában véve is már büntetendő jogtalan cselekmény, tehát magában foglalja a büntetésre méltó cselekmény ismérj vét, tehát nem arról van szó, hogy qualificáltassék-e valamely cselekmény büntetésreméltónak, hanem arról, hogy kisebb vagy nagyobb büntetés alá esik-e ? Kifogásoltatik továbbá a bizottsági szöveg ! azon passuaa, a mely a szolgáltatás és ellen41