Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-177

292 '77. omágos ttléi január 58. 1888. egyesek, a kik csalják a népet, ezzel szemben áll azon tény, hogy a főváros gabnakereskedelme, mely nagyobb részt zsidók kezében van, Európaszerte oly hitelt élvez és oly tiszteletet vívott ki, mely ismét Magyarország mezőgazdáinak válik előnyére. Azt mondják, hogy a zsidóság inproductiv foglalkozást tíz és ezen vádnak adatokkal bebizonyítására egyetlen képviselő sem vett még magának fáradságot. Ez tehát puszta állítás, puszta gyanúsítás. Én képes vagyok az ellenkezőt statistikai adatokkal bebizonyítani. Kezemben vannak az 1881-ik évi fővárosi népszámlálás főbb adatai. (Halljuk!) Mit igazolnak ezek? Azt, hogy a fővárosban lakó zsidóvallású férfiak közül 20% foglalkozik iparral, 23% kereskedéssel, 15%> testi és szellemi munkával, hogy pl. a fővárosban 36,985 zsidó férfi közül 223 foglalkozik földműveléssel, Tan közöttük 166 pék, 241 mészáros, 1842 szabó, 620 czipész, 177 asztalos, 215 lakatos, 330 iparos művészettel foglalkozó, 464 könyvnyomdász, 209 kárpitos. Van 551 terménykereskedő, 270 ftíszerkereskedő, 649 vászon- és rőföskereskedő, 65 könyvkereskedő, 1958 napszámos, 417 ügyvéd, 224 orvos, 237 iró, színész és gépmtívész, 221 tanító. Simonyi Iván (közbeszól): Hát az uzsora hol van? Chorin Ferencz: Nem tudom, vájjon mindenki, a ki pénzüzlettel foglalkozik, uzsorát űz-e egyszersmind ? Hogy mennyi köztük uzsorás, azt a népszámlálás ki nem derítheti, (ügy van!) Vannak köztük, a kik uzsorával foglalkoznak, ez kétségtelen, de az is igaz, hogy azokért az egész vallásfelekezetet felelőssé tenni nem lehet. Simonyi Iván: Nem is teszszük! Chorin Ferencz: Azt hiszem t. ház, ezen adatok eléggé igazolják azt, hogy azon vád, mintha a magyar zsidók csupán úgynevezett inproductiv foglalkozást űznének, mintha nem volna bennök termelő kedv és képesség, semmi erkölcsi, de semmi tényleges alappal sem bir. A másik vád vonatkozik a zsidók egy részének vallásos hátrámaradottságára. Ezen váddal legtüzetesebben foglalkozott Herman Ottó t. képviselő ur, a ki mint ő maga állítja, egész két hónapon át fogllalkozott a zsidó literaturával, az ó-testamentommal és mindazzal, a mi a zsidó irodalommal összefügg. Hát az én t. képviselőtársam két egész hónapot szentelt ez ügynek. Igazán mondhatom, kár az időért, mert ha a t. képviselő ur a helyett, hogy tanulmányozta az ó-testamentum literaturáját, tanulmányozta volna a képviselőház irományait: akkor meg vagyok győződve, hogy nem emelte volna azt a vádat a míveltebb zsidóság ellen, hogy ők hátramaradt hitsorsosaikkal nem foglalkoznak, mívelődésükkel nem törődnek és ott hagyják őket szenvedni a a míveletlenség porában. Elvitázhatlan tény, hogy Felső-Magyarországon a zsidóság között nagy a hátramaradottság. De én kérdem, más ott lakó felekezetűeknél nem található-e babona és hátramaradottság? Hát csak a zsidóság egyik részére áll az, hogy ők vallási tekintetekben nem emelkedtek magasabb fokra? A felső-magyarországi zsidók vallási hátramaradottságának két oka van. Egyik Galiczia közelsége és az a szerencsétlenség, hogy Gralicziából sürtín jönnek át a fanaticus rabbik; ezek a népet ámítják és oly tanokat terjesztenek, melyek a művelt zsidó vallásos meggyőződésével is a leghatározottabb ellentétben állanak. Másik ok az ott lakó népnek hátramaradottsága: mert a felföldi népnek műveltsége ép annyira különbözik a magyar alföldi népétől, a mennyire különbözik a felföldi zsidó műveltsége az alföldi zsidó műveltségétől. Legyünk igazságosak; nemcsak magukban a zsidókban van a hiba, hanem a hátramaradottság oka a climaticus, ethnograficus és nemzetiségi viszonyokban rejlik. {Helyeslés jóbbfelöl.) Azt mondják, hogy a művelt zsidókat éri a felelősség, hogy ők nem tettek hitsor sósaik műveltségi állapotának emelésére semmit. Hát t. ház, ez állítás, a melyet én a ház naplóiban foglalt száraz tényekkel megczáfolni fogok; és ismétlem, ha a képviselő ur elolvasta volna a magyar törvényhozás évkönyveit 1868 tói a mai napig, fölteszem az ő igazságszeretetéről, hogy ő ezen könnyű vádat a ház előtt nem emelte volna. Mikor az egyenjogúsítás kimondatott boldogult Eötvös József, akkori közoktatási minister felszólalása következtében, egy elég szabadelvű választási törvény alapján, a magyarországi zsidók congressusra gyűltek össze. Ezen congressus egybehivatott 1868. november 14-re; ezen eongressus alapszabályai szentesítést nyertek ő Felsége által 1869. június hó 15-én. A congressusi alapszabályok egész modern, egész szabadelvű alapon akarták szervezni a hitközségeket, a papnöveldéket, az iskolákat, mert a eongressus tudta, hogy egy vallásra nem dogmaticus fejtegetésekkel, hanem az iskolák és lelkészek által lehet csak hatni. (Helyeslés.) És mi történt a szervezettel? Mikor ez ellen az orthodox zsidók kérvényt adtak be a képviselőházhoz, 1870. márczius 18-án azt a határozatot hozta a ház, hogy a szervezeti szabályok senkire nem kötelezők, a mi által azon szabályok kötelező ereje megsemmisült. A congressusi párt kérvényt nyújtott be, felderítve figyelmet érdemlő emlékirattal azon veszélyeket, melyeket a határozat nemcsak a zsidókra, hanem a magyar culturára és haladásra I fognak előidézni. A képviselőház hosszan tár-