Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-176
286 176. országos ülés január 27. 1883, hogy a mint mondották, Herman Ottó képviselő ur utczai demagóg szereplése útján nyerte képviselői állását; mert az szomorú jel, mert ő sokkal jobban megérdemli ez állást, mint sok más, mert szomorú, hogy a tudóst nem a jeles tudományért választják képviselővé .... Herman Ottó (közbeszól): Hagyjon békét! (Nagy derültség.) Simonyi Iván: hanem utczai kravallok által. Ez is következése a mi elzsidósodott viszonyainknak. (Derültség.) Miután a kereszténységet pengettem és miután Herman Ottó képviselő ur, mint afféle aristocraticus demagógot akar engem ide állí tani; engedjék meg, hogy keresztényesen és lovagiasan viszonozzam ezen támadást, viszonozzam azzal, hogy én hódolatot és köszönetet mondok neki, hogy ily jeles tudományával és szónoklatával bátor volt — mint egy év előtt már Írásban tette — a ház előtt kimondani, a mit önök mind éreznek, de nem mernek nyíltan kimondani. (Zajos felkiáltások jobboldalon: Mi az?) Meglehet, hogy Hermán képviselő ur lovagias és keresztyén válaszomat ismét gorombaságokkal fogja viszonozni. Chacun ä son goűt! Miután az izgatás több izben az ország első kormányzója által felhozatott, engedjék meg, hogy röviden legalább egy példát előcitáljak arra nézve, hogy milyen volt az az izgatás, a mely példa egyszersmind jellemző világítást vet az egész zsidó stratégiára. (Halljuk! Halljuk!) A miut a t. ház tudja, én azt indítványoztam és azt adtam be Írásban is, hogy választási rendszerünk ferde, hogy álljanak össze munkások, iparosok, kereskedők, tanárok és testületileg válaszszanak s képezzék a municipiumot és törvényhozó testületet. Erre azt mondtam szóról szóra: „azon testületben a zsidók tőkéjükkel, intelligentiájukkal kiváló szerepet játszhatnának, olyat, mint az aristocratia a régi „jó időkben" és megmaradna még azon előnyük, hogy faj és vallási egységüket fentarthatnák. A felelet erre az volt, hogy nekik ilyen programm nem kell, sokkal inkább Istóczy. Mert a zsidónak csak két positivuma van: áz elnyomatás, a másik a hatalom, az uralkodás a többiek felett. Ez az egyetlen lehetséges zsidó programm. (Felkiáltások: Vége lesz már? Eláll!) Tartottak más kérdésekben is több órákig tartó beszédeket. (Halljuk! Zaj.) Egy ,pár szót intézek még a zsidóvédő urakhoz. Én nem mondom azt, hogy az ő védelmük nem jelent mást, mint menjen tönkre az iparos, meneküljön a paraszt Amerikába, mert ők ezt nem akarják. Hanem engedjék, hogy figyelmeztessem az ő furcsa szerepükre. Tudniillik a zsidók a traditio szerint azt hiszik, hogy ők hivatva vannak az ó-testamentumban is — hivatva vannak a világuralomra. Valljuk meg őszintén, hogy az új-kor. hatalmasan hozzájárult ezen szent nemzeti traditiót igazolni. Igaz, hogy a zsidók bennünket antisemitákat szidnak, tapasztaltuk ezt busásan. De ez a szidás csak tactica. Hogy őszintén, magyarosan mondjam ki, a zsidó okosabb, mint mi. (Derültség.) 0 igen jól tudja, hogy a hol a kisebbség* ily hatalmat gyakorol a többség felett, ott okvetetlenül el kell jönui az időnek, midőn a többség fellázad ezen uralom ellen. E támadást tehát várták. Meglehet, hogy azokat, a kik őket védik, megjutalmazzák egyelőre, értem ugy, hogy a lapokban magasztalják, kidicsérik őket. De ne vegyék rósz néven, én nem személyeskedem, itt elvről van szó : ép oly kevéssé tisztelik védőiket, mint azt, a kit vagyonilag kifosztottak, mint azt, a ki saját táborukból átszökik a másik táborba. Sőt semmisem gyakorol rajok oly furcsa befolyást, mint hogy ha keresztény ember védi őket, akiket ők jövendőbeli rabszolgáinak néznek és most látják, hogy ez a jövendőbeli rabszolga jön és mindenféle phrasisokkal egyengetik neki az utat a hatalomhoz. Még furcsább a benyomás, ha ez a jövendőbeli rabszolga mellesleg még közvetítő állást akar elfoglalni és jó tanácsokkal támogatja a zsidót. Tapasztalásból merítettem, a mit mondok. Bevégzem beszédemet, t. ház. (Élénk helyeslés.) Jókai Mór: Nem jhiszem én azt! (Élénk derültség és tetszés.) Simonyi Iván: Ha sikerül a reform-mozgalmakat megszüntetni; ha sikerül elnémítani az eddig emelkedő hangokat: világos, hogy a bajok orvosoltatni nem fognak, hogy a proletárok szaporodni fognak és ennek logicus következése a socialis forradalom, a mivel együtt fog járni az általam ecsetelt corruptió. Ez a philosemiták ajándéka. Engedjék még egyszer ismételnem, hogy e kérdésben az egyenlőség, szabadság és humanismus pengetése nemcsak hogy üres phrasis, még ennél is rosszabb. A zsidók magatartása nem egyéb szemfényvesztésnél, ürügy, csak akkor és addig kell a zsidóknak szabadság, mig a hatalom a kezükben van; s azon perczben, a mint a szabadság oly alakot akar ölteni, hogy meggátoljuk abban, reactionariusokká válnak. Említette a t. ministerelnök ur, a ki tudtomra szintén keresztény hitfelekezet tagja, a keresztény türelmet. Lehet ott keresztény türelemről beszélni, hol a kereszténynek megtiltják, hogy keresztény üzlettársaival gyülekezzék talán azért, hogy azt mondja, én tőled fogok venni, te pedig tőlem? a hol a kereszténynek megtiltják, hogy nehezen keresett filléreit a sok adó daczára összerakja, hogy végre-valahára ezen sajtónak legalább
