Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-176
272 íH. ország** iiié* január 27. 1883. hogy semminemű váltót nem szabad aláirniok (Helyeslés) vagy ha aláirják, váltó-erővel nem bir. Visszariasztó példákat tudnék felhozni, ha nem akarnék az idővel takarékoskodni, hogy mily megszégyenítő, gyalázatos visszaélést követ el némely férj, ki kötelezve volna felesége és családja jövőjéről gondoskodni, a nőnek részint tapasztalatlanságával, részint iránta tanúsított ragaszkodásával, az által, hogy engagirozza őt oly váltókban, melyekről előre láthatja, hogy fedezete nincsen reá és belerántja a szerencsétlenségbe nejét és családját egyúttal. Ezt az állam meg nem engedheti. Hanem;, habár beismerem, hogy nevezetes eredménye ezen törvényjavaslatnak nem lesz, be kell ismerni, azt hiszem, mindenkinek, hogy bizonyos eredménye mégis lesz. Az első az, hogy jóvá teszi a hibát, a melybe esett az 1868-iki törvényhozás az által, hogy végkép eltörölte nemcsak a kamatlábat, hanem egyáltalában az uzsoratörvényt, a mi mintegy jelszó volt az uzsorásoknak: nosza rajta, szabad a vásár, most már az uzsoráskodás olyan becsületes foglalkozás, mint minden más. Ezen bajt megszüntette, mert rásüti a becstelenség bélyegét az uzsoráskodásra a jelen törvényjavaslat és ez nagy eredmény. A másik eredmény az lesz, hogy habár bizonyos ritka esetekben, de mégis lesznek esetek, midőn sikerülni fog az igazság kezének utóiérni az uzsorást; és ha ki lesz mondva, hogy nemcsak polgárilag, de büntetőjogilag is büntethető az uzsorás, ezen eredmény kétségtelenül jelentékeny eredmény. Én ezen eredményt koezkáztatni nem akarván, nem járulhatok oly javaslathoz, mely szerint ezen törvényjavaslat a bizottsághoz lenne visszautasítandó. Ne ámítsuk magunkat t. ház, az iránt, hogy mi lenne a bizottsághoz való utasításnak a következménye. Az lenne, hogy egyáltalában nem lenne uzsoratörvénytink. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert mit mond azon indítvány ? Azt mondja, hogy a bizottság vegye f fontolóra a dolgot, hallgasson ki szakértőket. Én, t. ház, egyáltalában borzadok minden szakértői kihallgatástól. Ha meggondoljuk, hogy Magyarországon hány szakértő van az uzsora terén, könnyen beláthatjuk, hogy a szakértők kihallgatásának nem lesz hossza-vége. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon és derültség.) Én ennek nem akarom kitenni ezen törvényjavaslatot, mert oly sürgősnek tartom, hogy ha netalán hiányos is e törvényjavaslat, mégis kívánom, hogy minél elébb legyen kimondva, hogy az uzsora becstelenség, legyen kimondva annyi, a mennyit ez irányban kimondani és kivinni lehet. Ez nem zárja ki, hogyha ne talán a jövő tapasztalatai ki fognák mutatni, hogy legyen szükséges valami intézkedés, az csakugyan meg is történjék. (Helyeslés a sneíső baloldalon,) Azonban t. ház, egy dolog elől nem zárkózhatom el és ez az, a mit Komjáthy t. barátom kifejtett és beszédem e T ejéu én is elismertem, hogy e törvényjavaslat jelenlegi szövegezése mellett ezen kérdésnek elbírálása teljesen birói önkényre van bizva. Hát ha egyfelől arról vagyok meggyőződve, hogy praecise nem lehet megállapítani a kamatlábat, másfelől azt hiszem, hogy igyekeznie kell a törvényhozásnak mégis némi zsinórmértéket szabni ugy a bírónak, mint a pénzt kölcsönzőnek, hogy tudja a határt, melyen túl uzsora lesz a pénzkölcsönzés. Ezen irányban leszek bátor indítványt benyujtaui, reménylem, hogy a kellő utat eltaláltam ; sietek hozzá tenni, hogy ez nem az én érdemem, hanem a kormánynak és a bizottságnak előttem megfejthetetlen mulasztása. Ugyanis nem titok, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat s jelesen annak jelenlegi első szakasza nem a mi t. jogászaink elmeszüleménye, hanem egyszerű átvétel ez a német birodalmi törvény szövegéből, csaknem szóról szóra van ez lefordítva. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Az a baj!) Hanem megtörtént, nem tudom, hogyan, hogyan nem, hogy ezen fordítás közepette három szót kihagytak és szerintem ezen három szóban rejlik ezen törvényjavaslat veleje. Méltóztassanak meghallgatni, fel fogom olvasni a német eredeti szöveget s látni fogják, miként áll a dolog. (Halljuk!) A német eredeti szöveg igy szól: „A ki valakinek szorult helyzetét, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolja s kölcsön fejében vagy a kölcsön lejáratának meghosszabbításakor oly vagyoni előnyöket ígértet vagy adat magának, melyek a szokásos kamatlábat annyival túlhaladják, hogy" stb., azután következik az, a mi szövegünkben is van, hogj r „annak körülményeihez képest" stb. Hát amott bele vau véve „a szokásos kamatláb". Ezen két szót méltóztattak kihagyni, pedig szerintem ebben fekszik a lényeges különbség. Mert ez kizárja azt a lehetőséget, a melyet egyfelől Komjáthy t. barátom idézett és másfelől én magam is szem előtt tartok, hogy ugyanis magában a fővárosban különböző a szokásos kamatláb, a vidéken ismét más, mint a fővárosban, a miből folyó aggodalom egyedül a kamatláb világos kimondásával oszlatható el, hogy netalán a Budapesten dívó kamatláb legyen a vidéken is szabályozó, mert a szokásos kamatláb alatt a vidéken az ottani biró mindenesetre azon kamatlábot fogja érteni, a mely ^ott a vidéken szokásos. Indítványom tehát arra vonatkozik, hogy ezen két szó, a mely az eredetiben van, a fordításba is beleiktattassék.
