Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

175. országos ülés január 26. 1883. 261 hypothecarius biztosíték nélkül apróbb kölcsönökben részesítették az ottani kisebb földmíveseket, ezek annyira jótékony hatással voltak az egész vidékre és oly eredményeket hoztak létre, hogy már-már bizonyos tartaléktőkére tettek szert,melyet gyümölcsözés végett a takarékpénztárban elhelyeztek. Addig, mígnem volt nekik ilyen megtakarított tartaléktőkéjük, a kormány fiscalis szempontból nem vetette reá figyelmét. Azonban mihelyt észrevette, hogy tartaléktőkéjük van — melyet nem saját tagjainak adott ki — hanem takarékpénztárban elhelyezett, azonnal oly nagy adóval terhelte azt, hogy ennek következtében az a jótékony egylet kénytelen volt a catastropha kikerülése végett liquidámi és igy megfosztatott azon egész vidék szegény lakosságit a kérdéses szövetkezet jótékony hatásától. Igen helyesen jegyezte meg Helfy t. képviselőtársam a takarékpénztári betétek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, hogy várjunk ezzel addig, mig az uzsoratörvényjavaslat tárgyalásra kitűzetik. Az uzsoratörvény ugyanis igen szoros összefüggésben áll a betétek megadóztatásáról szóló törvénynyel, mert mint mondám, épen a vidéki takarékpénztárak volnának azok, a melyek bizonyos közvetítő szerepre hivatvák a vidéki földmíves és a nagyobb pénzintézetek közt akkor, mikor a hitelszükséglet kielégítéséről van szó. A mi kormányunk sem tett mást mint az osztrák kormány: amaz megadóztatta a hitelszövetkezetet, a mienk a takarékpénztárakat adóztatja meg; egyik tizenkilencz, a másik egy hiján húsz; — az uzsora pusztításaira vezet az, midőn a kormány nem egy nagyszabású hitelpolitika által vezérelteti magát lépéseiben, hanem napról napra élődve, mindenhez hozzányúl, a mihez hozzányúlni csak lehetséges és nem veszi figyelembe azon nagyobb kárt, melyet az által okoz az országnak, később azután jönnek a siralmas panaszok, hogy ime uzsora pusztít az országban, pedig épen ő volt az uzsora leghatalmasabb előmozdítója. {ügy van! szélső baloldalon.) És ha már a büntetésre vonatkozólag felhozatott az is, hogy az uzsora vétségét bú'nténynyé minősítsük, akkor kénytelen vagyok magam részéről erre azt válaszolni, hogy bűntény és vétség közt lényeges különbség van s ha mi az uzsora vétségét uzsora bünténynyé qualificáljuk, akkor coliisióba jövünk a büntető törvénykönyvnek a csalást meghatározó fogalmával. Épen ott van az eltérés, épen a csalásra vonatkozó szakaszban van kimondva, hogy az, a ki azokat elköveti, a mik az uzsora törvényjavaslat 1. §-ában foglaltatnak, kiskorúak és tapasztalatlanok ellen, az a csalásban válik bűnössé. Itt van a válaszfal az uzsora és a csalás közt, ezt összekeverni nem lehet anélkül, hogy^ a tudománynak legprimitívebb szabványai ellen ne vétsünk. Polonyi Géza: Crimen sui generis! Unger Alajos; Másrészről azt sem téveszthetem szem elől, hogy ha a törvényjavaslat a büntetőjog elveire van fektetve, akkora büntetés megszabásánál is ennek kell' az irányadónak lenni — tehát a büntetés kiszabása körül a büntetőjog általános elveit figyelmen kivül hagyni nem lehet; szükséges lesz ennélfogva e szakasz pótlásául még azt is felvenni, hogy a büntetés megszabásánál a büntetőjog általános elvei alkalmaztassanak. A német uzsora-törvény nem ugy jelent meg, mint a mi törvényjavaslatunk, nem önállóan, hanem kiegészítő részét képezi a büntető törvény azon szakaszainak, melyek ott a csalás után következnek ; ott nem volt szükséges külön rámutatni azon elvekre, melyek az anyagi büntetőjog elveiből következnek. A franczia törvényben hivatkozás történik a, büntető törvénykönyvre, sőt a törvény világosan kimondja, hogy a büntető törvénykönyv 463. czikke minden hasonló esetben alkalmazandó. Ez pedig azt mondja, hogy a büntetés megszabásánál az enyhítő körülmények figyelembe veendők. Én tehát az 1. §-ra nézve, melyet nagyjában és egészében elfogadok, módosítványt vagyok bátor javaslatba hozni, mely következőleg hangzik (Olvassa): „A büntetés megszabásánál az 1878. évi V. t.-cz. 89., 90., 91. és 92. §-ai megfelelően alkalmazandók, azonban a büntetés nemei meg nem változtathatók." Kénytelen vagyok ezen szakaszokra, minthogy tömegesen vannak idézve, megjegyezni, hogy e szakaszok szerint a büntetés megszabásánál a súlyosító és enyhítő körülményekre a bírónak figyelmet kell fordítnia, az enyhítő körülményekre nézve ki van itt mondva, hogy ha a bíró még a legkisebb büntetést is az eset körülményeihez képest meggyőződése szerint, aránytalan súlyosnak tartaná — akkor lemehet az illető büntetési nem legkisebb mértékére, minthogy a bizonyítékok mérlegelésénél a bíró egy külön szakasz szerint csak saját meggyőződéséhez van kötve-, ha ezen a bizonyíték szabad mérlegelésére vonatkozó szakaszt elfogadjuk, másrészt nem köthetjük meg a biró meggyőződését azon irányban, hogy ha például látni fogja, hogy egy vén asszony — kik igen szeretnek uzsorával foglalkozni — talán inkább tapasztalatlanságból 1 —2%-al nagyobb kamatot vesz bizonyos esetben, nem fogja azt egy hónapi fogsággal büntetni, mert erre egy hét olyan büntetés, mint másra egy hónap, ezen szakasz szerint a biró a túlnyomó enyhítő körülmények esetében lemehet a legkissebb büntetésig, mely a fogháznál egy nap, a pénzbüntetésnél esetleg i frt, de miután a 92. §. szerint túlnyomó enyhítő körülmények mellett a bíró még a büntetés nemét is megváltoztathatja elanyira, hogy esetleg a fogházat pénzbüntetésre is átváltoztathatja, a mi nem