Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

l?fc. ortzágoi ölé; gekhez még ezen controversia is hozzájárul. (Helyeslés jobbfelől.) És azután hány osztályra osztanók Magyarországot? Mert engedjen meg nekem a t. képviselő ur, épen azok szerint, a miket ő mondott, hogy mennyivel jobb a hitel a városokban, főleg a fővárosban, egyszóval mindenütt, hol üzleti gyúpontok vannak, következik, hogy nem volna igazságos az, a mit mondott, hogy a pénzintézetek különbség nélkül vidékre vagy nem vidékre, 2 vagy 3%-kal vehessenek nagyobb kamatot, mint a bank, a magánosok pedig ismét különbség nélkül, a vidékre vagy nem vidékre, 1 V-j'/o-kal. Mert hiszen akkor az a kamat, a mit venni lehet, Budapesten hihetőleg igen magas, azon távoleső vidéken pedig igen alacsony volna. Tehát még az országot is különböző csoportokra kellene beosztani és azt kellene mondani, hogy egyik helyt szabad venni 10, másik helyt 6, harmadik helyt talán 77°-ot stb. Mind oly dolgok ezek, melyeknek helyes, igazságos megállapítása, meggyőződésem szerint, a teljes lehetetlenségek közé tartozik. Csak egy argumentumra felelek még, a mely abban áll, hogy a büntetési hatálylyal biró kamatmaximum ellen az egész okoskodást abban látja gr. Apponyi képviselőtársam kifejezve, hogy felhoznak egy példát, hogy valaki nagy kamat mellett is nyerhet s ezt akarják azután általánosítani. Száz meg száz példát t. képviselőház, egy beszéd keretében felhozni nem lehet. De higyje el nekem az igen t. képviselő ur, hogy nemcsak az, a ki házat épít, fizethet három hónapra vagy hat hónapra nagy százalékot, nemcsak az, a ki ha valamely más üzletben részt vehet, ez által még a nagy százalék is hasznára van; de elmehet t. képviselőtársam a budapesti, vagy akármelyik városi piaczra és elmehet falura és meg fogja látni, hogy az általa megállapítandó bármely nagy százaléknál magasabb mellett adott kölcsönök igen sok szegény embernek üzlete megkezdését, üzlete fentartásät teszi lehetővé. Itt is áll tehát az, hogy nem a százalék nagysága, hanem csak az a körülmény, hogy valaki visszaél, képezheti a kamat nagyságával együtt a büntethetőséget. Azt hiszem különben t. ház, hogy a büntető hatálylyal felruházott kamatmaximum-meghatározás elvének elfogadása most közvetlenül is okvetetlenül idézne elő egy eredményt, a melyet legalább én a magam részéről nem óhajtok. És mi volna ez az eredmény ? Vissza kellene utasítani a kérdést a bizottsághoz, még pedig nem egyszerű szövegezés végett, a mely 24 óra alatt megtörténhetnék, hanem egy oly fontos kérdésben, a melyben, ha lelkiismereti megnyugvással akarna határozni, nem volna elég önmaga, hanem meg kellene hallgatnia az ország legkülönbözőbb részein január 26. 1883. ggg a gazdasági egyesületek, kereskedelmi kamarák, pénzintézetek képviselőit. Komjáthy Béla: Meg is érdemli! (Helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Mert e nélkül megállapítani akár fix, akár változó kamatmaximumot, azt hiszem, nyugodt lélekkel nem lehetne. Eredménye volna tehát az, hogy a legjobb esetben elodaztatnék a törvény megalkotása egy esztendővel, talán csak azért, hogy azután lássa a t. ház, midőn a szakértőket meghallgatta, hogy a kamatmaximum meghatározása ily irányban csakugyan lehetetlen. Már ezen szempontból is kérem t. ház, hogy a kamatmaximum iránti indítványt elfogadni ne méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Unger Alajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.') Nem vettem volna magamnak bátorságot (Halljuk!) a t. ház türelmét próbára tenni, ha nem találnám szükségesnek szavazatomat, „mely lényegében azon párt szónokaiétól eltérő, melynek soraiba tartozni szerencsém van, néhány szóval indokolni. (Halljuk!) T. képviselőház! Szerintem a kérdés nem lehet más, mint hogy kamatmaximummal, vagy a nélkül alkossuk-e meg a törvényt és ha kamatmaximummal alkotnók meg a törvényt, hogy volna-e akkor gyökeresen segítve azokon, kiken tulaj donképen segíteni akarunk. Én azt hiszem, hogy mi túlságos fontosságot tulajdonítottunk a kamatmaximum kérdésének a jelen esetben, mert a tapasztalás azt mutatja, mindeddig, hogy sem a kamatmaximum megállapítása mellett, sem a nélkül, az uzsorát kipusztítani egyáltalában nem lehet. (Ugy van!) A legújabb törvényhozás sem követte azon irányt, mely azelőtt a kamatmaximumra nézve általánosságban fennállott. Az újabb törvényhozások, t. i. az osztrák és a német, kamatmaximum nélkül alkották meg a törvényt. Egyetlen egy törvény van érvényben az újabbak közül, t. i. a franczia, mely a kamatmaximumot elfogadja. De a franczia törvénynek a kamatmaximumra vonatkozó megállapítása szerintem a mi viszonyainkra nem találó és nem alkalmazható. Nem pedig azért, mert ott büntetik a 6°/o-on felüli kamatvételt, de a mely százalék ott csak a papíron van, mert jól tudjuk, hogy Francziaországban a rendes kamatláb 27»— 3°/°. A ki tehát ott 6%-on felül ad kölcsönt és mint uzsorás büntettetik, az meg is érdemli, mert kétszer oly magas kamatlábra kölcsönöz, mint a milyen magas a szokásos kamatláb Francziaországban. Hogy sem a kamatmaximummal, sem a kamatmaximum nélkül az uzsora-törvények nem képesek gyökeresen orvosolni a bajt, arra nézve bátor leszek felolvasni egy statisticai kimutatást a galicziai uzsora-törvény hatályára nézve. (Halljuk!) Tudjuk, hogy Gáliczia számára az uzsora borzasztó 33*