Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

250 175 országos ülés január 26. 1888. vagyok visszahelyezni a tudomány pressiója alá. Ez a rendszer, melyet ha jól tudom; legtüzetesebben Stein, az ismeretes nemzetgazda fejtett ki, az, hogy nem a magas kamat ártalmas, az az üzleti viszonyoktól függ és ennek következtében sokszor üdvös lehet oly kamat, mely más viszonyok közt igen káros. Hanem az adós helyzetét kell vizsgálni és ezen helyzetre való hatását a kölesönüzletnek. Sőt ezen kölcsönüzlet keletkezésére kell visszamenni és ha annak keletkezésében vannak jelenségek, melyek az adós megcsalására, kizsákmányolására, tönkretételére vezetnek, büntetni kell. Tehát a forrásra megy vissza és igy derivál belőle büntető-jogi fogalmat és igy akarja a büntetést is büntető-jogi szempontból kiszabni, mig a régi kamatmaximum theoriája és a régi uzsorás kölcsönök büntették ezt vagyonilag, a tőke és kamatnak veszteségével, most az új rendszer s az új theoria, a mely ezen tisztán morális, csak részben nemzetgazdasági, vagy inkább magángazdasági, oeconomiai forrásokra tér vissza, ez már a büntető-jogi momentumokat keresi e kérdésben s tagadhatlan, sokszor fel is találja. De ép azért, ilyen új és mondhatom, sikamlós térre lépve, a legnagyobb óvatossággal kell eljárni minden meghatározásban és következtetésben s a lehető szűk korlátokba kell szabni a bírónak appretiátióját, oly korlátok közé, a melyek nélkülözhetetlenek arra, hogy a bíín felfedeztessék, de azon túl ne menjen. Én csodálkozom azon, hogy a kik e theoriának hivei — s e szempontból van fogalmazva az előttünk fekvő törvényjavaslat — leginkább a gyakorlati példával akarnak élni, az osztrák és a német birodalmi törvényre hivatkozva; csodálkozom azért, mert ezek újabb dolgok és nem' is annyira kifejlettek és következetesek, mint az angol typus, amely után, azt hiszem, mindenki dolgozhatik. Még a chronologia is ezt bizonyítja. Az osztrák törvény 1881. májusban keletkezett, a német törvény pedig 1880. májusban, de az angol törvény, mely KeletIndiára vonatkozólag hozatott, a dekhani kerületre egészen és egész Kelet-Indiára, különösen három főintézkedésében — 1879. október 24-én kelt s az eredeti törvény, a mely a gyakorlati megoldást igen terjedelmesen magában foglalja, sokkal nagyobb mértékben és praecisebben van kidolgozva, mint e törvények, melyek mintául szolgálnak. Ez a törvény igen szépen vezeti a dolgot a forrásra vissza és a bírónak már nemcsak utasítást ád a törvényben, hanem azt is feladatává teszi, hogy a kölcsönök történetét és jogosultságát — az angol „merit" szót igy lehetne talán fordítani; ez tehát a bíróra azt a functiót bizza, hogy az illető egyénnek úgyszólván a biographiáját vegye elő és nyomozza az illető kölcsönnek gazdasági hatását és ha azt veszi észre, hogy annak romlására befolyt, hogy azt ép előidézte, az büntesse meg. Nem kell hangsúlyoznom t. ház, hogy ez magában szabatos ugyan, de még is tág tért nyit a biró egyéni felfogásának, nemcsak jogi, de még inkább nemzetgazdasági tekintetben is. Még szélesebb tért nyit azonban e tekintetben az eredeti törvényjavaslat és az igazságügyi bizottság törvényjavaslata, természetesen az a szakasz, & mely most tárgyalás alatt van. Én azt hiszem t. ház, hogy a nélkül, hogy bárki is vétene azon tisztelet ellen, melylyel birói karunk iránt tartozunk, a nélkül, hogy bárki is védelmébe fogná az uzsorát, amely tényleg létezik s a mely tagadhatlan s a nélkül, hogy arra a theoriára mennénk át, a melyet feltétlenül magam sem fogadok el, hogy t. i. az uzsora sohasem fajulhat el bünténynyé, sőt én elismerem, hogy gyakran megközelíti a zsarolást és csalást, tehát büntetendő, mondom, a nélkül, hogy ezen tekinteteket szem elől tévesztenők, igenis, kénytelen vagyok, ha őszintén és alaposan vizsgálom a törvényjavaslatot, aggodalmamnak kifejezést adni, hogy különösen a vidéken, sőt talán a fővárosban is, a különböző áramlatok pressiója és a biró különböző felfogása, a törvénynek bizony nem egyforma és nem mindig alapos és igazságos alkalmazására fogja vezetni. És ennek következtében evvel szemben álláspontom az, hogy minél kevesebb tág kifejezés, minél kevesebb meg nem határozott és meg nem fogható fogalom és minél szűkebb korlátok legyenek a biró egyéni appretiatiójára nézve.Az igazságügyi bizottság és az eredeti javaslat szövegezésével szemben e tekintetben sokkal inkább megfelel igényeimnek, azaz jobban mondva, aggodalmaimat sokkal jobban enyészteti el báró Kemény János határozati javaslata. Másfelől szükségesnek tartanám ennél a §-nál, a hol a bizonyítékok mérlegelésénél a bírónak teljes szabadság adatik, vagy az igazságügyi bizottság szövegezése szerint nagy korlátok közt adatik szabadság, megtenni ezt a correctivumot és a fogalmazások praecisebb kifejezésével aggodalmaimat e tekintetben elenyésztetni. Mert mondom, valami intézkedés kell, azt belátjuk, azt szükségesnek tartjuk és az ellenkező álláspontra, mint röviden bátor leszek azonnal jelezni, nem állhatok. Legigazoltabbnak és leggyakorlatibbnak tartom azon intézkedést, mely az üzletszerű uzsorát sújtja, mert az tagadhatlan, ha csak ezekre nézve lenne is az első fejezetben intézkedés, hozzávéve azon jó intézkedéseket, melyek a törvényjavaslat 2., 3., 4. fejezetében vannak, már akkor is igen eredményes, azt hiszem, gyakorlati szempontból igen becses rendszabályokat hoznánk, mert az üzletszerű uzsorásra életmódja, összeköttetései, üzlete úgyszólván ujjal mutatnak, úgyszólván megbélyegzik, úgyszólván kötött kézzel szolgáltatják át az igazságszolgáltatásnak, csak annak legyen szeme azt észrevenni. Tehát azt hiszem, hogy ezen dispositió a törvényjavaslat jó oldala ezen szempontból.