Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

174. országos ülé* jaueár 25. 1883. 219 mentatióját majdnem szó szerint idéztem. A midőn elpanaszolja, hogy a ház a tudományos elmélet szolgálatában áll — ezt ugyan nem igen észleltem, (Egy hang a jobboldalon: Mi sem!) sőt épen az ellenkezőt — midőn azt mondja: „így történt az uzsora eltörlése után is. Ezzel elértük azt, hogy az ország a tönk szélén áll." Én azt hiszem t. ház, hogy ily nagyfontosságot, ily nagy horderőt nehéz tulajdonítani ezen egy törvénynek. De ha csak azt mondja is t. barátom, hogy a miatt a kamatláb igen nagyra emelkedett, erre azt felelem, hogy a t. képviselő ur és barátai igen tévesen fogják fel a helyzetet. Mert merem állítani és hivatkozom az országnak ezen ügygyei foglalkozó férfiaira, nem ngy áll-e a dolog, hogy Magyarországon ma oly alacsony az általános kamatláb, mint sohasem volt. (ügy van!) Méltóztassanak csak utána gondolni azoknak, a kiknek hosszasabb idei a tapasztalása és vissza fognak emlékezni, hogy — ismétlem — az általános kamatláb Magyarországon sohasem volt oly alacsony, mint ma, az 1868. évi törvény meghozatala, az uzsoratörvények eltörlése után. (ügy van! Igaz!) Nem abban van tehát a baj, mert ma az a földbirtokos, a ki hypothekát ád, oly alacsony kamat mellett kap pénzt, mint soha ezelőtt, (ügy van!) Ép igy áll a dolog a személyes hitel terén is. Nyilt piaczon váltóra 4V

ä A-ra kapható pénz. Ez az általános kamatláb ma; és nem kereskedők, nem azok, kiknek váltója közforgalmú, hanem magánemberek is, ehhez arányos, oly alacsony kamatlábon nyernek hitelt, milyen azelőtt sohasem volt. Természetes, azon kölcsönökért, melyek kellő biztonság mellett contraháitatnak. A baj tehát nem ott van, mintha az általános kamatláb volna magas, mert épen az ellenkező áll, nem azt kell tehát orvosolni. A baj egészen másutt van. (Halljuk!) A baj kettő: először, hogy a pénzforrások, a vidéknek távolabb eső részein nem oly bővek, mint kellene és mint a góczpontokon; másodszor az a baj, mely mindig megvolt és meglesz, hogy egyesek, kiknek hitele gyenge, vagy a kik rossz viszonyok közé jönnek és egyesek, kik könnyelműek, vagy tudatlanok, egyes lelketlen uzsorások által kizsaroltatnak. De ez utóbbi két dolog a kamatláb megállapításával semmiféle összefüggésben sem áll. Ha a vidéken azt tapasztaljuk, hogy egyes helyeknek kevés a pénzforrása, hogy azon körök, melyek a hitelt igénybevenni kénytelenek, nem bírnak olyan pénzforrásokkal, melyek szükségletüket kielégíthetnék, nem az az orvoslás módja, hogy parancsoljunk rá valakire: neked kell adnod öt-hat forintért százat! hanem itt van a kormány és a törvényhozás, ennek módjában van az osztrák-magyarbank által fiókintézeteket felállíttatni, •vagy hitelszövetkezeteket alakítani és az illető vidék számára pénzforrásokat megnyitni, (ügy van!) Parancsszóra a pénzt olcsóbban adni senki sem fogja. Mindenki, ki a vidéken ismeri a körülményeket, ott, hol újabb időben az osztrák-magyar bank fiókokat felállított, észlelheti, hogy ott a kamatláb is mennyire leszállott és hogy az uzsora ott mennyivel kevésbbé pusztíthat, mint azelőtt. Ez az egyedüli hathatós eszköz arra, hogy az egyes vidékeknek különleges igényeit kielégítsük. (Helyeslés.) Az ellen pedig, hogy egyes megszorult emberek kizsákmánj^oltatnak, az ellen, hogy egyes lelketlen emberek a mások gyengeségével visszaélnek, az ellen van intézve a törvény. És én örvendek, hogy a kormány eltalálta, a mire szükség van. Nem mintha azon illusióban ringatnám magamat, hogy ez által az uzsora meg fog szűnni. Nem. Ezt nem is képzelte senki. Nem is azért helyeslem, hogy ez által a kamatláb olcsóbbá tételére hatást lehetne gyakorolni; hanem azért, mert, habár az 1868-iki tőrvény kiindulási pontja helyes marad örökre, de mégis egy félreértésre adott alkalmat, mintegy azt látszott mondani, hogy tehát uzsoráskodni nem is helytelen, nem is czudar dolog. Ezen félreértést kell, hogy megbélyegezzük, azon czudar üzletet, melyet uzsorának nevezünk, mely a mások szorult helyzetének kizsákmányolása. (Helyeslés.) Ez az egyedül helyes alap, melyen az uzsorát sikerrel üldözni lehet; hanem a kamatláb meghatározását ezzel összekötni, nézetem szerint, téves és elhibázott dolog lenne. (Ügy van! jobbfelől.) De nemcsak, hogy czélra nem vezető dolog arra alapítani az uzsorának büntethetőségét, hogy a kamat bizonyos maximuma túl lett-e hágva, hanem nézetem szerint egyenesen káros. A százados tapasztalás azt mutatja, hogy ha a kamatmaximum áthágásába helyezzük egy kölcsönadás büntethetőségét, az erre vonatkozó büntetőtörvényeknek kellő hatályuk nincs. Mindnyájan láttuk az ötvenes, a hatvanas években, sőt még régebben is és a tudomány által nyújtott összes adatokból tudjuk, hogy a bírák, mivel olyasmi is büntetendőnek volt kimondva, a mi ethicailag ily beszámítás alá nem vehető, azt sem büntették, a mi büntetendő lett volna, t. i. a mások gyengeségével, szorult viszonyával való rút visszaélést. Én részemről egyedüli helyes álláspontnak azt tartom, a melyre a kormány javaslata helyezkedett és ezért nem fogadhatnám el azt, a melyet t. barátom különben, szépen és ékesen kifejtve, a maga részéről ajánlott. (Helyeslés jobbfelől.) Hátra van még, hogy Darányi t. képviselő társunknak az általános vita folyamán felhozott indítványáról szóljak egy pár szót. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom oly általánosan tette a maga indítványát, hogy azt érdemleg tárgyalni nagyon nehéz; mert ha a kormánypárt részéről egy indítvány tétetik, melynek értelmében a kormány utasittatik, hogy a váltótörvénynek bizonyos 28 *