Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

208 173. országos ülés jarrnár 24. 188:}. lehetséges; de hiszem, hogy évek múlva fokozato­san el fogunk oda jutni. Nem akarom ugyanis azoknak felállítását most mindjárt ott megkísérelni, a hol ma még sem az értelmiség, sem a felügyelet nem elégséges; hanem egyelőre csak oly vidékeken kellene fel­állítani, a hol a nép értelmiségének foka már ma is oly magas, hogy ott bátran lehet ily intézetet fel­állítani. Ily intézeteket, ha nem is ezreket, de több százat ma már lehetne létesíteni az ország­ban. És miért nem létesülnek? Nem létesülnek uraim, leginkább azért, mert az eszme nem isme­retes és nem terjedt el eléggé épen azon rétegek­ben, a hol ezen intézeteket létesíteni kellene. To­vábbá azért, mert azon alaptőke, melylyel az ily institutiót dotálni okvetlenül szükséges, rendelke­zésünkre nem áll. En ugy hiszem azonban, hogy ha mi képesek vagyunk egyes vasutakra és egyéb ügyekre áldozni, melyeknek értéke közgazdaszatilag véve koránt­sem oly nagy, azt hiszem, hogy az ezen elsőrangú nagy érdekre szükséges pénzt az állam méltán fel­ajánlhatná. Ily dolgokat pénz^ nélkül nem lehet létesíteni. Dotatió kell ehhez. Én azt hiszem, hogy létezik mód arra, hogy az állam vajmi kevés áldo­zattal, de mégis némi hozzájárulással ezen vidéki hitelszövetkezetek létesítését előmozdíthatja. Van­nak t. i. bizonyos tervek, ugy tudom, hogy a kor­mány szándékozik törvényjavaslatot készíteni, melynél fogva Magyarországon posta-takarék­pénztárak létesíttetnének. Ezek a betéteknek bő forrását fogják képezni, a miből nem is mindjárt sok millióra, de mindenesetre több százezernyi, vagy talán néhány millónyi összegre számíthatunk, a mit a kormánynak belátásáhozképest suceessive és mindenesetre mérséklettel kellene a vidéki hitel­egyletek felállítására felhasználni. Az ily pénzeket mint alaptőkét odaadván egy felállítandó hitel­intézetnek, az ezen pénzeket lassan visszafizetné, a mikor ezeket ismét egy újabb ily intézetnek más vidéken való felállítására fel lehetne használni. Ne méltóztassanak feltenni, hogy én mindeze­ket mintegy egyszer-mindenkorra való intézke­dést óhajtom, hanem mintegy consequens, állandó foglalkozását a kormánynak. Azt hiszem, mind­amellett, hogy bármily csekélynek látszik is ez kezdetben, 10 év alatt hatalmas intézménynyé fejlődhetik. Nem kételkedem a felett sem, hogy a vidéki hitel-szövetkezetek nagyon könnyű módon fogná­nak a már létező központi intézettel összeolvasz­tathatni és ez a kisbirtokosok országos földhitel­intézete, melyben már is van egy osztály, a mely a vidéki hitelszövetkezetekre nézve felállíttatott. En­nek elterjedését különösen óhajtanám azért, mert ekként ily hitel-szövetkezetek létesülvén, össze fognának köttetni a kisbirtokosok országos hitel­intézetével és ez által ezek mintegy közvetítői len­nének ez intézetnek akkor, a mikor tőle kisebb j elzálog-kölcsönök kéretnek. Ezeken kivül még azt is óhajtom, hogy lé­tesüljenek oly intézkedések, a melyeknél fogva oly takarékpénztárak felállítása mozdittassék elő, a minők Ausztriában vannak. Ily takarékpénztár van Fiúméban is, van továbbá a HajdúVárosokban és van a mint hallottam, Nagybányán is. Az ily intézeteknek részvény-tőkéjük nincs, hanem egy dotatióból származnak, azután tiszta jövedelmeiket örökké az alaptőkéhez csatolva, ez lassankint nagy összeggé fejlődik. Ily intézeteket minden megye székhelyén vagy több nagyobb városban létesíteni üdvösnek tartanám; mert csakis ily intézetek létesítése, a melyek humánus iránynak, egyúttal eredményezheti azt, hogy lassankint a vidéken a most létező takarékpénztárak ellené­ben idővel egy bizonyos neme a coneurrentiának alakuljon En a hitelviszonyokat egyátalában úgy tekin­tem, mint tekintettek néhány év előtt a vasutak ügyei, a mikor korlátlanul engedélyeztük a vas­utakat és vasúti politikánkat jóformán csak abban concentráltuk, hog} r a vasutaknak subventiót adunk. Lassankint azonban beláttuk azt, hogy a vasút a közérdek ellenében akárhányszor oly tarifákat alkot, melyek által az ország károsodik; belátták ezt másutt is és ennek következtében állott be a vasutakra nézve azon aera, hogy államosíttattak vagyis a kormány egyenes rendelkezése alá helyez­tettek és illetőleg a többi vasutaknál a tarifákat az állam egyenesen szabályozza. Azt hiszem, hogy miként a vasutaknál, ugy a hitelügyben a free trade-nek, a forgalmi szabadságnak kinövései nagy kárt tettek. E károk leginkább vidéki hitelviszonya­inkban mutatkoznak, ezeket orvosolnunk kell. Oltalmunk alá kell venni az ország lakosait ilyen kinövések ellen, akár egyesek, akár hitelinté­zetektől eredjenek azok; nehogy a közvagyonoso­dás általuk szenvedjen. Ily felfogásból kiindulva, újból kérem egy­részt a kormányt, másrészt pedig azt ajánlom a t. háznak komoly figyelmébe, hogy vegyék tekin­tetbe azt, hogy nekünk igenis czéltudatos hitel­politikát kell követnünk és vidékeink hitelügyeit oltalmunk alá kell vennünk. Ezek után magát a törvényjavaslatot a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom, bár — mint megjegyzem — a nélkül, hogy ahhoz nagy remé­nyeket kötnék; de igenis nagy eredményt várok az oly lépéstől, mely egy helyes hitelpolitikát fogna inaugurálni (Helyeslés a jobboldalon.) Almássy Sándor: T. ház! Én a beter­jesztett uzsoratörvényjavaslatban, valamint bár­mily szerkezetű más uzsoratörvényjavaslatban kellő orvoslási módot soha sem fogok találni. Volt alkalmam ezt már akkor is megmondani, mikor első izben terjesztetett elő az uzsoratörvényjavas-

Next

/
Thumbnails
Contents