Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

206 173. ftr.izágos ülés jamuár 24. 1SS3, szólani. Én inkább az — ugy hiszem, mindnyájunk által óhajtott bizonyos czél mihamarább elérhetése szempontjából kívánok csak reflectálni a Komjáthy t. képviselő ur határozati javaslatára. (EaÚjuk!) Azt gondolnám t. ház, hogy azon bizonyos czél nem lehet egyéb, mint minélelőbb törvénybe iktatni s érvényre emelni mindazt, a mit törvényhozásilag az uzsorával szemben tenni lehetséges. (Igaz! Ugy van!) Ha ez a czél, akkor megvallom, más eljárást tartanék követendőnek, mint a mi azon határozati javaslatban indítványoztatik. Jelesen én azt tartanám —és ez az, a mire a t. házat kérem— hogy helyes volna ezen törvényjavaslatot általánosságban elfogadni s az első szakasznál ezen kérdést tüzetesen megvitatni. És ha akkor a t. ház többsége a kamatmaximumra kívánja a törvényt alapítani, az ugy is a dolog természete szerint vissza kell hogy menjen a bizottsághoz. A helyes eljárás tehát szerintem nem az lenne, általánosságban el nem fogadni a törvényjavaslatot, mert ez félremagyarázásokra is adhatna alkalmat, ha nem is részemről, de mások részéről, hanem igenis általánosságban elfogadni és az első szakasznál az alapelvet megállapítani és ha az alapelv másként fogadtatnék el, mint a javaslatban van, a dolog természete szerint azt visszautasítani a bizottsághoz. Megjegyzem még, hogy ezen esetben is, melyet én részemről nem kívánok és nem óhajtok, mert annak idején, mint talán ki is fogom fejteni, a büntetőjogi hatálylyal biró kamatmaximumot én sem tartom lehetőnek, de ha a ház többsége mégis azon elvet fogadná el és esetleg még azt is, hogy csak a princípium mondassák ki, hogy legyen kamatmaximum, de nem mondaná ki egyúttal annak nagyságát is, akkor nem lenne elég a kérdést a jogügyi bizottsághoz utasítani, hanem szükséges lenne a pénzügyi vagy közgazdasági, vagy egy külön bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Mert azon szempont mérlegelése, mit Komjáthy t. képviselő ur felhozott, hogy mi lenne az ország viszonyainak megfelelő kamatmaximum, nem lehet kizárólag a jogügyi bizottság dolga, az más szakbizottság elé való. Rövidén oda concludálok kérésemmel, hogy ne méltóztassék általánosságban az el nem fogadás álláspontjához ragaszkodni, hanem méltóztassék általánosságban elfogadni, ha azután az 1. §-nál a törvényjavaslat alapelve máskép állapíttatik meg, mint van, akkor a dolog természete kívánja, hogy a bizottsághoz utasíttassák. (Általános helyeslés.) Komjáthy Béla: T. ház! Nem voltam ugyan jelen, de a mint értesülök, a mélyen tisztelt ministerelnök ur azon nyilatkozatot tette, hogy az általam benyújtott határozati javaslat sorsa leghelyesebben volna eldönthető az 1. §. tárgyalásánál. Ez ellen sem nekem, sem elvtársaimnak nem lehet kifogásunk, mert távolról sem volt czélunk, hogy a törvény megalkotását megakadályozzuk, sőt égető szükségnek tartjuk, hogy megalkottassék, azért mi a ministerelnök ur módosításához hozzájárulunk, mert mi csupán a czélt tekintjük és mi a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni hajlandók vagyunk. (Szavazzunk!) Orbán Balázs: T. ház! (Felkiáltások: Szavazzunk! Elmondhatja az 1. §-nál!) Csak azt akarom kijelenteni, hogy ha a t. ház szavazni kivan, én most a szótól elállók és fentartom jogomat az 1. §-nál szólani. (Helyeslés.) Elnök: Orbán képviselő ur az általánosságban való szólástól elállt és az 1. §-nál fogja elmondani nézetét; de még többen vannak felírva, nem tudom, azok is el fogják-e halasztani felszólalásaikat ? (Felkiáltások • Sorban kell őket felszólítani!) Rakovszky István jegyző: Gr. Károlyi Sándor! Gr. Károlyi Sándor: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat nézetem szerint olyan, melyet nem szabad és nem lehet stricte magából a szövegből megítélni, hanem én azt hiszem, általános tért kell neki szabni keretül, hogy azon helyre szorítsuk, a hová való. Az egész képet, melynek egyik részét e törvényjavaslat képezi, kell szemlélet alá vennünk. Azon kép, melyről szólok, a hitel, a hitelviszonyok képe. A törvényjavaslat, nézetem szerint ezen nagy kérdésnek csak egy momentumát érinti, de az egészet nem. A törvényjavaslat törekszik javítani a hitelviszonyokat, de fájdalom, épen ugy, mint minden törvény, a mely az uzsora ellen hozatott, valószínűleg ez is czélját csak többé-kevésbbé fogja elérni, de teljesen nem. Ezen felfogásból indulva ki, nem is tartom én a törvényjavaslatot oly annyira fontosnak, hogy azt, mint valami eredményre vezetőt, tudnám tekinteni. A törvényjavaslatra nézve különös megjegyzéseim vannak, vonatkozólag az előttem szólott Darányi képviselő ur javaslatára nézve. 0 t. i. határozati javaslatában a váltóképességnek megszorítását jelzi, mint olyat, mely a hitelviszonyoknak előnyére fog válni. E tekintetben magam is csatlakozom határozati javaslatához. A törvényjavaslat, a korcsmai hitelt és igy a regálét is érinti és ennél oly térre áll, a hol a törvényjavaslatnak jó szándékait igen is constatáíhatom, hogy t. i. a korcsmai hitelt üldözni akarja, azonban oly mérvben, a melylyel tulaj donképen sújtani nem fogja, mert ha a 4 frtos tételt elfogadjuk, akkor bizonyára a korcsmai hitel formája alatt az uzsora továbbra is ugy fog grassálni, mint eddig. (Helyeslés.) E részben tehát nem látom helyesnek a választott utat és hiszem, hogy erre, ha igy elfogadtatik, nem sokára vissza kellend térnünk. Én azt hiszem, hogy ép azon vidékeken, a hol kevés a magyar lakó, az ő érdekeiket nagy mér-