Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

204 173. országos ülés jannár 24 1883. többi intézkedéseket is, melyek abba felvétettek. Helyeslem különösen, hogy a kamatokra nézve, melyek az eddigi törvények szerint 32 év alatt évültek el — 3 évi elévülési határidő mondatik ki. Az eddigi 32 éves elévülési határidő ugyanis nem felel meg a mai kor és forgalom igényeinek, nem tartható tehát fenn. (Helyeslés.) Helyeslem továbbá, hogy tekintettel a nép legalsóbb rétegeinek megoltalmazására, a korcsmai hitelügyre nézve megszorítás vétetett fel. (Helyeslés.) Megvallom, óhajtottam volna egy lépéssel tovább menni, t. i. odáig, hogy a korcsmai hiteltől egészen tagadtassék meg a jogsegély, (Helyesléseit) mert attól tartok, hogy ha a 4 forint a törvényjavaslatban benne marad s 4 írtig a hitelezés meg lesz engedve, ez csak a törvény kijátszására fog alkalmat szolgáltatni. (Ugy van!) De t. ház, méltóztassék megengedni, hogy még egy más kérdéssel is foglalkozzam, (Halljuk!) mely ugyan szorosan az uzsora keretébe nem tartozik, de szerintem ezen kérdéssel kapcsolatos. Azt tartom ugyanis, hogy az uzsorával szemben nem lehet álláspontot foglalni a nélkül, hogy egyszersmind a váltótörvény módosításáról ne beszélj ürúí(Hélyeslés.) Mindnyájan tudjuk, de az igazságügyi bizottság indokolásában, sőt a ministeri indokolásban is el van ismerve, hogy a váltó az a forma, mely az uzsora eltakarására rendszerint használtatik, a váltó az a forma, mely alatt az uzsorát utolérni alig lehet, Alig lehet azért, mert a pénz le nem számlálását a váltótulajdonos mint harmadik személy irányában nem lehet érvényesíteni s mert a váltó szigorával szemben kifogást alig lehet érvényesíthetni. Én azt hiszem, hogy 1840-ben, mikor az akkori XV. t.-cz. megalkottatott és a váltó, mely első sorban a kereskedelem és hitel eszköze, szélesebb keretben nyert tért, hogy akkor túlment a törvényhozás azon korlátokon, melyek szem előtt lettek volna tartandók. De odáig visszamenni, hogy a szenvedő váltóképesség mindenkitől megvonás sék, a ki nem bejegyzett kereskedő, odáig visszamenni, mig a váltó helyébe más hiteleszközt alkalmazni nem tudunk, szerintem helyesen nem lehet. Ez azonban nem zárja ki, hogy a váltótörvény revisiójával ne foglalkozzunk. Az 1876: XXVII. t.-cz. még tovább ment s a szenvedő váltóképességet a nőkre, a katonákra, szerzetesekre és papokra is kiterjesztette. Én a többi osztályokról beszélni nem kívánok, de annyi bizonyos, hogy a tapasztalatok szerint az a körülmény, hogy a szenvedő váltóképesség a nőkre is kiterjesztetett, igen sok káros következményt vont maga után. (Igaz! Ugy van!) A budapesti váltótörvényszéknél körülbelül 20—30 százalékja az alpereseknek nőkből áll. Számos férfi nejét a váltójára aláíratja, gyakran még anyja is ott szerepel. És kérdem a t. házat, hogy különösen a nő, a kinek hivatása, feladata az üzleti körön egészen kivül áll, ilyen erkölcsi kényszernek vájjon ellenállhat-e? Vájjon birhat-eazon szakértelemmel, hogy megítélhesse annak, a mit tesz, a mit aláir, következményeit? Kérdem, hogy ha egy családfő elbukott, miért bukjék az egész család utánna ? Miért legyen az, hogy azon családból még hírmondó se maradjon? Azt tapasztaljuk és azt tapasztaltuk különösen ez előtt, hogy mig a nőnek szenvedő váltóképessége nem volt, addig a különben tönkre ment családokat sokszor a nő kis vagyona fentartotta, megadta nekik a mindennapi kenyeret és alkalmat adott arra, hogy ha a családnak egy kiválóbb tagja támadt, azon család még egyszer újra felemelkedhessek. (Ugy van!) Míg most egész családok egyszerre és együtt mennek tönkre, (ügy van!) De még egy más szempontot is kell hogy kiemeljek. (Halljuk!) Mit tapasztalunk különösen a földmívelő népnél ? {Halljuk! Halljuk.') Azt, hogy ha nem tud is irni és olvasni az illető, elébe rajzolják a váltóaláírást és az illető utána rajzolja nevét. (Halljuk! Halljuk!) Látjuk — és arra legközelebb igen tekintélyes oldalról lettem figyelmeztetve — hogy miután a törvény szerint kézjegyet a váltóaláirásnál alkalmazni nem lehet, de meghatalmazás alapján a váltó aláírható, ki irni és olvasni nem tud, kézjegygyei ellátott meghatalmazást ad a váltó aláírására, melynek alapján az irni és olvasni nem tudó is váltókötelezettséget vállal. Ily viszonyokat t. ház, szerintem a törvényhozás nem tűrhet. (Ugy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy a kérdés másik oldalára is felhívjam a t. ház figyelmét és ez az, hogy az u. n. kis váltókkal rendkívüli viszszaélés tizetik. (Halljuk! Halljuk!) A budapesti törvényszéknél, pedig minden ország helyzetéről a legkedvezőbb képet a főváros nyújtja, azt tapasztaljuk, hogy a váltókereseteknek 30—40"A-a 50 frton alul van. Polónyi Géza: Ez abagatell-törvénykövetkezménye. Darányi Ignácz: Igen helyesen jegyezte meg Polónyi képviselő ur, hogy ez a bagatelltörvénynyel van kapcsolatban, de ehhez én hozzáteszem, hogy ez a forma az, a melylyel a bagatelltörvény rendszeresen kijátszatik. (Helyeslés a jobboldalon. Ugy van! a baloldalon.) Akkor, mikor a t. ház a bagatell-törvényt elfogadta, bizonyos íntentiót tartott szem előtt. A törvényhozás tehát nem engedheti, hogy ezen intentió akármilyen formában is kijátszassék. (Ugy van!) De tovább megyek, t. ház, még egy körülményre hivom fel a t. ház figyelmét. És habár ez csak saját egyéni nézetem is, de talán helyén van annak felemlítése. (Halljuk! Halljuk!) Ha azt látjuk hogy nagyobb családok aránytalanul rövid idő alatt mennek tönkre, azt tapasztaljuk, hogy a