Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-172
172. országos ölés január 23. 1883. 171 nem szülte — mert hiszen léteztek azok a felszabadítás előtt is— ugy annak eltörlése nem fogná megszüntetni. (Igás! TJgy van! jöbbfelöl.) k szolgaság nem javítja, a szolgaság elkorcsosítja az erkölcsöket. Ugyanis micsoda jogokat adott a zsidóknak az említett 1867 : XVII. t.-ez.? Adott politikai, adott polgári jogokat. A politikai jogokhoz tartozik a hivatalképesség és a választói jog; a második osztályba sorozandó: az ingatlan, a földbirtok szerezhetése. A mi a hivatalképességet illeti, a rmnnyire én tudom, ugy a községi, mint a megyei hivatalokban zsidó hitüeket alig találunk, a kormány által kinevezett hivatalim kok között azonban már többekre akadunk. De hogy ezek kevésbbé jól, kevésbbé pontosan teljesítenék kötelességüket, mint keresztény társaik, azt eddig senki sem állította. Azon igen számos, részint fegyelmi, részint bűnvádi eljárásból, mely ugy közigazgatási, mint bírósági tisztviselők ellen indíttatik, a zsidókra, még csekély számukhoz képest is aránylag kevés esik. A választói joggal igaz, oesmányul, gyalázatosan visszaélnek; (Igazi a szélső balon) de vájjon a keresztények mentiek-e ugyanezen hibától, nem leledzenek-e ők is ugyanezen bűnben; nem látjuk-e, hogy országszerte, vallásfelekezetre való tekintet nélkül űzik a vesztegetéseket a nélkül, hogy azokat akár a kormány, akár a hatóságok kellőképen megakadályozni és megtorolni igyekeznének? (Igazi TJgy van! a szélső balon.) A legfőbb polgári jogok közé méltán soroztatik a földbirtok szerezhetése. Eltek és élnek is folyvást 1867 óta e joggal izraelita polgártársaink. És ha gazdasági tekintetben, miután ők nagyobb tőkével rendelkezvén, nagyobb befektetéseket tehetnek, a birtokeserét itt-ott üdvözölni lehet: politikai és nemzetiségi tekintetben a középés kisbirtokos osztálynak pusztulása csak sajnálairaméltó. De vájjon nem következett volna-e ez be, az ismert viszonyok és körülmények mellett, az izraeliták birhatási joga nélkül is? És vájjon nem vesztegették volna el az ősi jószágot még olcsóbb áron, ha a verők közül a zsidók kizáratnak? Más jogokat, mint a melyeket elsoroltam, az 1867-iki törvény nem adott a zsidóknak. Az ügyvédkedhetés, melyből 1848 előtt ki voltak zárva, az iparűzés teljes szabadsága, a mely a ezekek fennállása alatt rajok nézve korlátozva volt, már 1867 előtt jutott nekik osztályrészül. A kérvényezők tehát ezen jogokat: a hivatalképességet, a választói jogot és az ingatlan szerezhetési jogot kívánják eltöröltetni. Meggondolták-e, vájjon mily következései lennének kérelmök uetaláni teljesítésének? Megfontolták-e, hogy mig valamely fajnak vagy felekezetnek csupán a fajra és felekezetre való tekintetből nem adatnak meg a polgári jogok, az méltánytalanság, | addig, ha a már adott és törvény által biztosított és félemberöltőn át élvezett jogokat elveszszük, óriási igazságtalanságot követünk el. Mit mondana éhez azon Európa, mely a berlini congressuson nemcsak a szultánnak, hanem Romániának, Szerbiának és Montenegrónak is kötelességévé tette, hogy a vallás szabad gyakorlatát behozzák, s a mely Romániának függetlens : gét mindaddig nem akarta elismerni, mig a zsidók polgárosítása iránt törvényt nem alkotott? De ám legyen, ne törődjünk a külföld, ne törődjünk a művelt államok közvéleményével, rokonszenvévei — ámbár nehéz helyzetekben, a minőbe pedig mi is juthatunk, az gyakran igen becses tényezőt képez; lássak, minő következései lennének az emancipátió eh őrlésének saját belügyeinkre, beléletünkre nézve? Legelső következése az lenne, hogy az önérzetes, legvagyonosabb izraeliták kiköltöznének Magyarországból és Ausztriában, különösen pedig Bécsben telepednének meg. Itthon nagyobbára a szegényebbek és talán a kevésbbé tisztességesek maradnának, részint azért, mert nem lennének képesek az átköltözés költségeit viselni, részint, mert nem sokat gondolnak a polgári jogokkal, csak megélhessenek és folytathassák üzletüket. Ho^y ezek, ismét páriákká sülyesztve, még kevésbbé simulnának hozzánk és ha lehet, még inkább fordulnának a keresztény társadalom ellen, azt nem szükség bizonyítanom. A szolga, a ki soha szabad nem volt, csak irigységgel viseltetik a szabad ember iránt: de a ki már élvezte a szabadságot, ha ismét szolgaságra vettetik, gyűlöletet és bosszúérzetet forral az elnyomó ellen. De menjünk tovább. A gazdagabb vagyonos zsidók kiköltözvén, természetesen magokkal vinnék pénzöket, ingó gazdagságukat s ennek következtében a pénz hazánkban szükségképen megdrágulna, sok vállalat pangásnak indulna, a munkásoknak egy része kereset nélkül maradna, és — a mit nem kell felejteni — a föld ára még inkább leszállana. S minthogy nemfizetés és illetőleg végrehajtás esetén az ingatlan birtokot a zsidó hitelező esetleg nem tarthatná, nem vehetné meg: ilyen birtokra keresztyéneknek vagy csak még drágább kamat mellett, vagy épen nem adna kölesönt. S a hivatalokból ki lévén rekesztve, még többen vetnék magukat kereskedésre s iparűzésre, ezekből pedig azt hiszem, csak nem lehetne kizárui őket, hacsak lopásra vagy koldulásra kényszeríteni nem akarjuk; s ennél fogva keresztyén kereskedőink és iparosaink még nagyobb versenynek lennének az ő részükről kitéve. Nem uraim! Nem az emancipátió eltörlésében keresendő az orvoslás, azt más intézkedések, más eszközök által, még pedig az igazság sérelme nélkül inkább érhetjük el. (Halljuk!) Kutassuk 22*
