Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

168 172. országos üléi január 23. 1883. esetre sem maradna el a maga megbélyegző jellege. Hanem kivánom behozatni a polgári házasságot az általános kötelezés formájában, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ugy hogy azután ennek keretébe befoglalva, a zsidók és keresztények közti házasság, a többi házasságokkal tökéletesen egyenlővé tétetnék. (Helyeslés a szélső balon.) Ezen teendője igenis még megvan a törvényhozásnak, ezzel kell teljessé tenni, kiegészíteni az emancipátiót; ezzel kell megkísérteni ledöntését azon válaszfalnak, mely még ekkoráig a zsidók és keresztények közt fennáll. Ezen iránytól várom én egyedül az úgynevezett zsidókérdésnek a megoldását. De megvallom, még ettől sem várom magam sem azt, hogy ezen megoldás rögtön, vagy csak rövid idő alatt is bekövetkezzék. Mert a mit kétezer év elrontott, azt néhány rövid évnek helyrehoznia nem lehet. Kétezer éve annak, hogy a zsidóság hontalanná, földönfutóvá tétetett. Ezen idő óta a hazához, a nemzetiséghez való ragaszkodásnak összes érzelmeit vallásába helyezte át s ennek következése az, hogy a zsidóságnál faji, nemzetiségi, vallási jelleg egy közös, sajátszerű typussá consolidálódott, mely őt minden más néptől élesen megkülönbözteti. Kétezer év óta volt elnyomatva, a keresetnek kizárólag egyetlen terére szorítva. Ennek következtében mentek túltengésbe a zsidóság jellegének némely tulajdonságai, minek következtében a zsidóság ellenszenvessé, sokaknak nézete szerini; veszélyessé vált. Ezeknek elenyésztetésére egyetlen módnak látom a tovább haladást azon irányban, melyre az újabb kor lépett, az emancipátió teljes tökéletessé tételének irányában. Azt mondta tegnap Istóczy képviselő ur, hogy a zsidóság az emancipátió óta még exclusivabbá lett. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy a tapasztalás tökéletesen az ellenkezőt bizonyítja. Mert már azóta is tapasztalható az, hogy a zsidóság megszűnt kizárólag csak üzérkedéssel foglalkozni és ennek továbbfejlődése, habár lassan, okvetlenül be fog következni. A zsidóság fel fog hagyni a maga részéről a maga vallásbeli szögletességeivel. A keresztyének tanulta fognak a zsidóktól kitartó munkásságot, törhetlen szívósságot. Ezeknek és nem bűnös hajlamoknak köszönhetik a zddók azon nagy boldogulást, mely hogy még a mi sanyarú körülményeink közt is lehetséges, azt a zsidóság bebizonyította. Én egyedül ezen irányban látom lehetségesnek az úgynevezett zsidókérdés megoldását. És ennek ellenében az antisemiták mit tudnak felhozni, a mi az általuk oly veszélyesnek hirdetett kérdés megoldását kilátásba helyezi? Tudnak-e eszközt, módot, bármily rendkívülit, bármily kegyetlennek látszót, de a mely a kivihetőségnek, a várható eredménynek jellegét viseli magán? Birnak-e felmutatni ilyet, hacsak távol körvonalakban is? Egyáltalán nem. Azt mondta tegnap Istóczy képviselő ur, hogy ő az emancipátió megszüntetésében, vagy a mint nem nagy őszinteséggel van formulázta: revisiójában látja azon politikai eszközt. T. ház ! Ezen eszköz már kétezer év óta van alkalmazásban. Ráért volna bebizonyítani eredményességét. De ép az ellenkező történt. A zsidóság emancipálatlan állapotában fejtette ki azon tulajdonságait, emancipáiatlan állapotában szerezte azon sok pénzt, mely által állítólag oly veszélyessé vált. És most Istóczy képviselő ur ugyanazon állapot visszahozatalától várja a veszély eltávolítását, mely állapot azt egyenesen provocálta és előidézte. Megvallom, hogy ezen logikát felfogni nem vagyok képes. Istóczy GyÖZÖ: Ez csak az első lépés! Mocsáry Lajos : A most már a szőnyegen levő tapolczai kérvényt illeti, én azzal t. ház, hosszasan foglalkozni, a kérvényezőkkel vitába ereszkedni egyáltalán nem fogok. Én nem látok abban egyebet, mint sajnálatraméltó aberratiót, melyért a felelősség a vezetőket, a tanácsadókat illeti. De az aláírók nagy tömegéről bátran elmondhatjuk: bocsáss meg nekik uram, mert nem tudják, mit cselekszenek. (Ugy van!) Azt kérik a kérvényezők, hogy szüntettessék meg az emancipátió, vétessék el a zsidóktól az ingatlan vagyon birtoklása, az oktatás, a nevelés, mellőztessék a polgári házasság. Hát ón mindezekben nem láthatok egyebet, mint a legsötétebb reactió szózatát. (Helyeslés.) És eszel szemben nincs egyéb szavam, mint az, hogy a leghatározottabban visszautasítom és kárhoztatom. (Élénk helyeslés a szélső balon.) És teszem ezt azon párínak nevében és megbízásából is, mely e haza függetlensége mellé a szabadság és jogegyenlőség jelszavát tűzte a maga lobogójára, melyhez most is törhetlenul ragaszkodik, mely az ő hitének egyik ágazatát képezi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi a kérvényi bizottság szőnyegen levő javaslatát illeti, miután ezen kérvény tartalmának kellő elutasítása foglaltatik: én azt a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Irányi Dániel: T, képviselőház! Ámbár legkevésbbé sem kételkedem, hogy az előttünk fekvő kérvény óriási többséggel el fog vettetni, mindamellett szükségesnek tartom, hogy részletes bírálat alá vetetvén, annak helytelensége minél alaposabban bebizonyittassék. Mert noha mindössze 2100 és egynehány polgár irta alá ezen kérvényt, nem szenved kétséget, hogy szá-