Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

171 országos Ülés jannár 2& 1883. 159 Én remélem, hogy a t. ministerelnök ur azon elveket, melyeket szombati beszédében hangoz­tatott, nemcsak hangoztatni, hanem megvalósítani is fogja. Fel akarom tenni, hogy a kormánynak ezen ügyben való magatartása olyan lesz, mely kifejezést nyer a ministerelnök ur szombati be­szédében ; mert ha nem lenne olyan, azt kellene mondanom: sajnos, az ígéret szép szó, ha meg­adják ugy jó. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Megvallom, kivált azután, a mit a túloldali szó­nokok hangsúlyoztak, hogy még egyes észrevéte­leik daczára is elfogadják a kérvényi bizottság javaslatát azért, hogy minél imposánsabb többség és minél nagyobb összhangzás mutatkozzék bizo­nyos kérvények irányzatával szemben: nem gon­doltam, hogy épen ezen alkalmat fogják felhasz­nálni arra, hogy a kormánynak többé-kevésbbé éles megtámadása utján azt bizonyítják be, hogy biz itt összhangzat nincs, hanem legfeljebb is a dissonantiát akarják egy pár órára felfüggeszteni. De ha már megtörtént, a nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznám, egy pár positiv vádra felelni köte­lességemnek tartom. (Egy hang a bal oldalról: Positiv vád?) Igen, mert azt gondolom, hogy elég positiv vádaskodás, ha a kormány eljárása részint homá­lyosnak, részint kétértelműnek jeleztetik. Az első vád vonatkozik az 1879 : XL. t.-cz. 53. §-ára. A képviselő ur, ki az imént a kormányt ingadozással vagy legalább is homályos, ha nem kétértelmű politikával vádolta, maga felolvasta a határozatot, a mely azt mondja, hogy azon kér­vény, a melyre ő hivatkozott, megfontolás és szük­ségessé válható törvényjavaslat előterjesztése vé­gett adatik ki. Szombati beszédemben az említett törvény ezen szakaszára nézve, midőn Gündöcs t. képviselő ur azt igyekezett kimutatni, mintha ígé­retéről a kormány megfeledkezett volna, már el­mondtam volt, az általa idézettekhez hiven, hogy igenis azt nyilvánítottam akkor, hogy ha az élet­ben felmerülő újabb esetek szükségessé fogják tenni, akkor igenis, meg fog történni a kormány részéről az ez iránt szükségesnek mutatkozó javas­lat beterjesztése, de nem Ígértem ezt egyes, vagy akár tömeges, meglehetősen összhangzóan szer­kesztett kérvények beadásának esetére. Ellentét, ingadozás tehát ebben nincs és nem is volt. (Ugy van! a jobboldalon.) Különben egész őszinteséggel megjegyzem azt ezen alkalommal, hogy én tökéletesen elfogadom és magamévá teszem azon distinctiót, mely Irányi t. képviselő szerint a szülői rendelkezési jog és egyik határozati javaslatban indítványozott házas­ság iránti szerződéskötés, vagyis reversalis közt létezik. Tökéletesen igaz s midőn ezt minden jövő szemrehányás megelőzhetése végett consta­| táloin, megjegyzem azt is, hogy igenis, ha az élet szüksége kívánja az 1879 : XL. t.-cz. 53. szaka­szának módosítását, a mint szerintem ma nem kí­vánja, az nem történhetik másképen, mint a szülei jognak tovább terjesztésével az eddigi állapothoz képest. (Helyeslések.) Csakhogy ez esetben, bo­csásson meg nekem a t. képviselő ur, ezt mint ha­zafiaknak meg kellene tennünk, de mint protes­tánsoknak nincs érdekünkben sürgetni. (Igaz! Ugy van!) Másik észrevételem a papbérek kérdését illeti. Igen jól tudom, hogy voltak egyes esetek, melyek­ben az eljárás nem volt egészen egyező. Jól tu­dom azért, mert e tárgy fontosságánál fogva az eset a ministeriumok közti érintkezés tárgyává té­tetett. És biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy egyenesen és tisztán az általa idézett 1790—91-iki törvény rendelkezéséhez képest kimondatott a kor­mány részéről mint követendő eljárás, hogy a pap­bérnek fizetése nem a birtokon fekvő, de személyi kötelezettség. Rendszerint ez a princípium, mely szerint eljárni kellett, a hol — mert vannak ki­vételek is — az allegáltatik, hogy bizonyos külön szerződési viszonynál fogva a földet terheli a kö­telezettség, ott a biró lesz illetékes e jogi kérdés felett dönteni. (Helyeslés.) És azt hiszem, hogy itt ismét nem a törvény ellenére, de teljesen és töké­letesen a törvény követelménye szerint állapodtunk meg; bár itt is, megjegyzem szemben at. képviselő úrral, csakis a törvény iránti szigorú engedelmes­ség bírt arra, mert ezen fontos és fentartandó jogi elv consequens keresztülvitele, fájdalom, épen a mi egyházainkat juttatja lassankint a meg nem élhetés szélére. Szilágyi Dezső: Az mindegy! A törvényt meg kell tartani. Tisza Kálmán ministerelnök: Én is épen azt mondtam, hogy abban állapodtunk meg és nem is szabad másban megállapodni, (Helyeslés jobbfelöl) de figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy némely sürgetések, melyek felekezeti szem­pont!) ól történnek, épen magának annak a feleke­zetnek ártanak. (Mozgás bal; elöl.) A ki az életet ismeri, az ennek igazságát kétségbe vonni nem fogja. (Ugy van! Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket mintegy kénytelenségből megj egyezve, nem kívánok azon egyes támadásokra válaszolni, a melyekkel némelyek illettek. És legyen szabad most ismét azon szempontot figyelembe ajánlanom, a melyet szombati beszédemben jeleztem. Azt hiszem, hogyha kétely lehetett a felől, hogy igazam volt-e, midőn figyelmeztettem, hogy vannak bizo­nyos kérdések, a melyeket helytelen bolygatni, hogy vannak bizonyos dolgok, a melyekben egy magasabb czél szempontjából még ha itt-ott némely jogosult felszólalás lehetne is, czélszerübb hall­gatni : erről meggyőzhetett mindenkit a mai napon folyt vita, (Ugy van! a jobboldalon) a melynek fo-

Next

/
Thumbnails
Contents