Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

171. országos ülés január 22. 1883. 157 azon nagyfontosságú mozgalomra akkor, midőn a reactió nem csak vivit, de imo in senatum venit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi azt illeti, hogy az antisemitismust ok nélkül imputáltam a képviselő uraknak, erre nézve nem vehetem igénybe a t. ház türelmét egész passusok idézésével, melyekből ez világosan kitűnt volna. Hanem hivatkozom az egész t. házra, vájjon nem tette-e mindenkire, a ki figyelemmel hallgatta ama beszédeket, azon benyomást, hogy igenis azokban nem csak egy csepp, hanem valósággal egy nagy tömege az antisemiticus óhajnak foglaltatott. (Helyeslés.) B. Prónay Dezső: Előttem szólott Vidovich képviselő ur azt monda, hogy ő ezen kérvényeknek sem valami nagy fontosságot nem tulajdonít, de másrészről valami nagyon csekély jelentőségű dolognak sem tekinti azokat. Ezen kérvények fontosságának meg bírálásánál, azt hiszem, igen lényeges momentumot képez a ministerelnök urnak a múlt ülésben tartott beszéde; mert az én véleményem szerint azon nyilatkozat azon mérv, melyből megbírálhatjuk, vájjon ezen kérvények csekély jelentőségűek-e vagy nagyobb fontosságúak. Azon körülmény, hogy a ministerelnök ur ezen tárgyat alkalmasnak találta amaz enuntiatio megtételére és azon elvek hangoztatására, melyek beszédében foglaltatnak, igazolja azt; hogy ezen kérvények nem jelentéktelen dolgot képeznek, hogy ezeknek igenis van bizonyos fontossága, mert különben aligha tartotta volna szükségesnek a ministerelnök ur az ezen kérvényekben foglalt petitionokkal szemben oly határozottan és precise kijelölni saját és a kormány álláspontját. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy midőn felszólalok, nagyban és egészben ugyanazon eszmék képezhetik a kiindulási pontot reám nézve, melyek a ministerelnök ur beszédében foglaltatnak. Azt monda többek közt a ministerelnök ur, hogy hazánk azon számos csapás folyamán, mely azt a múltban érte, birt mégis egy kincsesei és egy tekintetben előnyösebb helyzetben volt a nyugati Európa többi államaival szemben és ez az, hogy nálunk a felekezeti súrlódások után gyorsabban és nagyobb mérvben következett be azon idő, midőn minden felekezeti antagonismus megszűnt és helyreállott a felekezetek közti béke és egyetértés. Ez hála Istennek ugy van ma is. De ha mégis felmerülnek oíy egyes jelenségek, akkor — ha nem is állítom, hogy szándékosan, de a mint a ministerelnök ur monda, mikor a tűzzel játszik a gyermek, annak sem az a szándéka, hogy felgyújtsa apja hajlékát — az eredmény mégis az lehet, hogy ha ez nem is a szándékuk a kérvényezőknek, de az eredmény mégis oda vezethetne, ha az állam erélyesen útját nem állja, hogy ezek megzavarhatnák a felekezetek közti békét. De t. ház, ha kutatjuk a baj okát, ha keressük, hol rejlik az ok, hogy e jelenségek felmerülhettek : | akkor sajnos, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy végokát a kormánynak a múltban követett kétértelmű magatartásában látom az egyház politikai kérdésekkel szemben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ezt egyes adatokkal igyekezzem bebizonyítani. (Halljuk.) E kérvények, melyek most tárgy altatnak, a kérdések oly nagy számát ölelik fel, hogy mindazokra kiterjeszkedni nem tartom szükségesnek, hanem felemlítem mindjárt az egyiket, a mely számos kérvényben a legelső helyet foglalja el, t. i. az 1879: XL. törvényezikk 53. szakaszának eltörlését, vagy módosítását. Ez a sokat emlegett 53. §. módosítása nem ma kerül először a ház szine elé. Ez az ügy megfordult már itt más alkalommal és a kormánynak nemcsak alkalma, de szerintem kötelessége is lett volna erre nézve nyilatkozni és állást foglalni. Ez ügyben a magyarhoni ágostai és helvét hitvallású egyház még a múlt országgyűlésen kérvényt nyújtott be a házhoz, a melynek — hogy röviden összegezzem foglalatját — nem az a tendentiája, hogy az 1868: LVII. t.-cz.-nek, mely a vallásfelekezetek viszonosságáról szól, minden egyes szakasza a büntetőjog sanctiójával legyen ellátva, hanem tendentiája az, hogy minden egyház és minden felekezet képes legyen, hogy ugy mondjam, ellenőrizni saját híveinek létszámát, hogy tulajdonkép meg legyen a határvonal az egyes felekezetek közt, hogy e tekintetben a helyzet teljesen tiszta legyen. Azon kérvénynek petiruma röviden ez volt: elkérülhetlenül szükséges világos és minden kétséget kizáró megállapitása annak, miszerint, azon lelkész ki más keresztény vallásfeiékezethez tartozó egyént keresztel meg, köteles erről bizonyítványt kiállítani s a végett, hogy a megkeresztelt, illetékes egyháza anyakönyvébe bevezettessék ezen bizonyítványt az illető vallásfelekezet lelkészének bizonyos, a törvényben meghatározandó határidő alatt hivatalból megküldeni. Midőn az 1868: LVII. t.-cz. kimondja, hogy vegyes házasság esetében a fiúk az apa, a leányok az anya vallását követik, a törvényben a keresztelésre nézve provisio nincs. Maga azon kérdés, vájjon a keresztelés egy bizonyos felekezetbe való felvételt involvál-e, vagy csak a kereszténységbe való felvételt: dogmaticus kérdés. A többször emlegetett 53. §-nak egyes concrét esetben való alkalmazására nézve a bíróság úgy határozott, hogy a keresztelés egy bizonyos felekezetbe való felvételt nem képez, a ki tehát a törvénytől e tekintetben eltér, nem esik büntetőjogi sanctio alá. Nem akarom vitatni, hogy ezen legfelsőbb itélő széki és bírósági határozat mennyiben felel meg a törvény 53. §-a intentiójának. Emlékszem, mert nekem is volt némi csekély részem abban, hogy midőn a kihágásokról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, hogy akkor körülbelől más intentio