Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-170

1?0. országos ülés janii r ?0. 1883. 143 Már engedelmet kérek t. ház, eddig legalább a magyar törvényhozás ezen félelemre okot nem adott (Ugy van!) és maga azon körülmény, mely sérelmesnek tüntettetik fel, hogy a magyar törvény­hozás, miután bizonyos alapoknak jogi természe­tére nézve különböző nézetek voltak, egy bizottsá­got választott arra, hogy épen ezen jogi természe­tét vizsgálja meg és állapítsa meg: nem azt bizo­nyítja, hogy bárkinek is jogos tulajdonát elvonni óhajtaná, de ép azt, hogy tisztába hozatván ajogi természet, ha ezen alapon egyik vagy másik — ez esetben a katholikusokról van szó — azon feleke­zetek tulajdonát képezi, azon túl is eddigi rendel­tetésük czéljára sértetlenül és háborítatlanul for­díttathassák. (Élénk helyeslés.) És méltóztassék elhinni, én a magam részé­ről kész voltam és a midőn szükség lenne rá, kész volnék ma is azon felekezet alapítványait, melyhez tartozom, megvédeni minden áron; de nem nyújt­hatnék soha segédkezet ahhoz, hogy egy más fele­kezetet jogosan megillető alapokattói elvonassanak. (Élénk helyeslés.) Hanem megvizsgálni, hogy me­lyik valóban ilyen, az ismét a törvényhozás fel­adata. (Helyeslés) És most t. ház, midőn ezen főbb pontok felett röviden nyilatkoztam, legyen szabad még, hogy ha — a mint igen félek, Gündöcs Benedek t. kép­viselő ur felolvasása után ismétlésbe esném is, né­mileg egy általános politikai, hazai szempontot érintenem. (Halljuk!) Én azt hiszem igen t. ház, hogy Magyar­országnak sok bajai között egyik ereje, támasza, szerencséje volt, hogy hamarább, mint a legtöbb országban másutt, megszűntek a vallásos küzdel­mek, a súrlódások a felekezetek közt. Én ezt olyasminek tartom, a minek megőrzése, még ha itt-ott áldozatot is követel, kötelességünkben áll. (Élénk helyeslés.) Bátran merek reá hivatkozni, hogy ott, ahol mint felekezeti ember voltain érde­kelve, nem egyszer kisebb, néha valamivel na­gyobb bajok esetén is ezen szerinteni majdnem mindenek fölött álló hazai szempont alapján in­tettem, kértem az illetőket, tanácsoltam az illetők­nek, igyekeztem, ha olykor meg is támadtak érte, elmondani, hogy hisz utoljára, ha nincs is meg a teljes vallásegyenlőség és ' viszonosság minden postulatuma, szabadságban, nyugalomban, béké­ben élünk és kisebb bajok miatt nem szabad a ha­zára nézve oly fontos egyetértést a felekezetek közt megingatni. (Élénk helyeslés.) Épen azért, mert ezt akkor ott tettem és te­szem, a magam részéről azon kérést is intézem a t. házhoz és e ház által — ha szabad — a haza minden fiához, hogy vegyék gondolóra ennek nagy fontosságát, vegyék gondolóra azt, hogy könnyű a követ megindítani, de hogy hol végzi az gördülését, azt kiszámítani igen nehéz (Hosz­szantartó általános élénk helyeslés) és a helyett, hogy mint Göndöcs képviselő úr tévé, határozati javaslatával fel akarunk idézni köztünk oly kérdést, melyet csak a nevén kell megnevezni, hogy mindenki ráismerjen, a reversalisok kérdé­sét, (Ugy van! Ugy van!) mely már 48 előtt heves vitákat idézett fel, melyek oly ékesszólással és oly hévvel vitattattak egyik és másik irányban, de a melyeket akkor ép úgy, mint 68-ban az illető törvényhozók bölcsessége elaltatott, találhatnak megoldási módot máskép. Az ily kérdéseket fel­eleveníteni, legyen az akár ugy, mint 48 előtt is történt, a szabadelvüség nevében, oly eljárás, a melylyel megindulhatnak oly viták és felekezeti ellentétek, a melyeket felidézni bizonynyal nem akar, de a melyeket visszatartani nem bir. (Álta­lános élénk helyeslés.) En a magam részéről is azt hiszem, mindnyá­jan elismerjük azt, hogy egészben véve Magyar­ország főpapsága és elerusa mindig tudott hazafias lenni, mindig tudott a körülmények szerint a haza­fiság követelményeinek más iránybani véleményei­vel szemben köteles áldozatokat hozni. De meg is van uraim ennek a jutalma, mert nézzünk szét Európában, nézzük meg a tisztán katholikus álla­mokat is, van-e clerus oly helyzetben, mint a magyar ? (Élénk helyeslés. Ugy van!) Uraim! Én örülök, hogy ez igy van. Én óhaj­tom, hogy megtartsa ezt a helyzetét, de méltóztas­sanak elhinni, ha a felekezeti kérdések egyszer megindittatnak, ezt a hetyzetet nincs ember, a ki meg fogja tarthatni. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés.) Elnök: T. ház! Az idő már nagyon előrehaladott. A t. ház méltóztatott elhatározni, hogy a kérvények tárgyalása a hétfői ülésben foly­tattassék. E szerint a hétfőn 10 órakor tartandó ülés napirendjének első tárgya lesz a kérvények tárgyalásának folytatása, azután a ma elfogadott törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása és ha az idő engedi, az uzsoráról és káros hitelüzletek­rol szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d.u, 1 óra 50 perczkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents