Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-148

148. országos liM* deczember 7. 1882. 81 ezen körülmény visszássága miatt, figyelmeztettem a minister urat azon városrész nagyfontosságú kereskedelmére, hogy az a fővárosnak, különösen az építési anyagok tekintetében kirakodó helyét képezi és hogy ama 33 ezernyi polgár megélhetésének feltételei jórészben a dunai közlekedéshez vannak kötve. Figyelmeztettem tehát az akkori közlekedésügyi minister urat és figyelmeztetem és kérem újra a jelenlegi minister urat, méltóztassék ugy intézkedni, hogy a Duna mentében hosszasan elterülő IX-ik kerületnek közlekedési útja a Dunához amaz a vámháztól a tábori kórházig menő vasútvonal által végkép el ne vágassék, hanem legalább a legfrequentáltabb Malom-utcza irányában hagyassék egy, ha nem is állandó lit — ha lehet egy állandó út, annál jobb — de legalább a délutáni órákban nyitva tartandó út, mert ezt több mint 30 ezernyi polgár vitális érdeke ugy kivánja. En mindig aggodalommal vagyok e tekintetben eltelve, mert az ottani építkezéssel megbízott Holzspach-czég nyilatkozata szerint mai napig sem utasíttatott ezen átvágási közlekedési út iránt, legalább nem tud róla semmit. Azért én azt gondolom, hogy nemcsak az én, hanem azon városrész és a t. minister ur választóinak megnyugtatására fos* szolgálni az. ha a minister ur az iránt nvilatkőzik, hogy miben áll a dolog. Ezeket akartam a komoly ügynek megfelelő tárgyilagossággal egész tisztelettel előterjeszteni és a t. közlekedésügyi minister urnak figyelmébe ajánlani. Majd a mi a csatornák és általában a vízi közlekedés terén sürgős teendőket illeti, azokra nézve szerény véleményemet az illető rovatnál leszek bátor előadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Irányi Dániel: T. ház! A ki sokat utazik vasutakon, az bizonyosan tapasztalhatta, hogy sokan használnak úgynevezett szabad vagy mérsékelt árú jegyeket, olyanok, a kiknek arra semmi legkisebb jogezímük nincs, olyanok, akik vagyonbeli állásuknál és társadalmi helyzetüknél fogva arra nem is szorulnak. En ugy emlékszem, hogy ezelőtt több esztendővel a ház utasította az akkori közlekedésügyi ministert, hogy szabályrendeletet készítsen az ilyen szabadjegyeknek használata iránt; ugy látszik azonban, hogy ezen rendeletet nem tartják meg szigorúan. Alkalmasint nem képesek az igazgatóságok ások urikéregetők ostromlásának, zaklatásának ellentállani. E visszaéléseknek valahára véget kell vetni. Ha meggondoljuk, mily nagy azon összeg, melyet ugy az állami, mint az állami biztosítást élvező vasutak jövedelmi hiánya miatt a kincstár fedezni kénytelen, akkor lehetetlen, hogy ezen abnormitást tovább is egykedvűen tűrjük. Én gondolkoztam t. ház a felett, hogy mi módon lehetne ezen a legjobban, legczélszerübben segiteni és arra az eredményre jutottam, hogy az KÉPVH. KA.PLÓ. 1881—84. VIII. KÖTET. I orvoslás a nyilvánosságban rejlik, nevezetesen abban, hogy mindazok nevei, kik ily kedvezményi jegyeket kapnak, a hivatalos lapban havonként közzététessenek. Ez által mindazok tartózkodni fognak ezen előjog kunyorálásától, a kiknek arra semmi igényök nincsen. (Helyeslés.) Itt, t. ház, a népnek oly megterheltetése forog szóban e czímen, a melyet a mennyire lehet, apasztani szoros képviselői kötelességünk. E czélra azon indítvány vezet, melyet imént néhány szóval jelezni bátor voltam sa melyet most a t. ház engedelmével felolvasni lesz szerencsém. (Olvassa.) Határozati javaslat. A képviselőház utasítja a közmunka és közlekedési ministert: 1. Hogy azon szabályrendeletet közölje a házzal, mely szerint az állami és állami biztosítást élvező vasutak igazgatóságai az ingyenes és a mérsékelt árú jegyek osztogatásában eljárnak. 2. Hogy azon utasoknak, a kik ily kedvezményi jegyeket kaptak, neveit polgári állásukkal s a kedvezménynek alapul szolgáló jogezímmel együtt a hivatalos közlönyben havonkint közzétegye, ide nem értve azoknak neveit, a kiket ilyen előny akár az engedélyokmánj^, akár hivatalos kiküldetésök alapján megillet. Irányi Dániel s. k. B. Kemény Gábor közmunka ós közlekedési minister l Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy egy pár megjegyzést tegyek azokra, miket az előttem szólott t. képviselő urak felhozni szívesek voltak. (Halljuk.) Thaly Kálmán képviselő ur igen hosszasan foglalkozott a waggonok hiányának és a waggonszükségletnek kérdésével. Hiszen t. ház, nemcsak ez a mi egyetlen nehézségünk. Egy, mondhatni fejlődőben levő nagy üzlet, pedig az államväsutat végre is nem egyébnek, mint igen nagy üzletnek kell tekintenünk, ily üzlet, mondom fejlődése során mind untalan jő azon helyzetbe, hogy nincs meg egész teljében az intézkedések egyik vagy másik ága. Nem tagadom, hogy waggonokban még nálunk igen nagy a hiány, de még sokkal nagyobb a hiány e perezben Budapesten — és egy ideig még tartani is fog — indóházakban. A magyar államvasutaknak Budapesten jelenleg csak egyetlen jelentékeny indóháza van, hol majdnem veszélyessé vált már a közlekedés a vonatok nagy száma miatt. E bajon pedig most nehéz segíteni. Épül az úgynevezett központi pályaudvar, ! de addig még egy évnél több eltelik, mig ez a közszolgálatnak át fog adatni. Felemlítette a t. képviselő ur a waggonok mellett a raktárak hiányát, ez igenis fennáll, ezzel kevesebbet méltóztatott foglalkozni, pedig ez már nagyobb jelentőségű hiány. E tekintetben már intézkedéseket tettem ideiglenenes félszerek felállításával az ország különböző részeiben, ott, hol épen. nagyobb volt a szállítási hátralék. lí