Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-148
78 148. országos ülés deezember 7. 1S82. A mi egyébiránt egyéni álláspontomat illeti, a mire vonatkozólag a t. képviselő ur szintén czélozni szives volt, én neki csak köszönettel tartózom, hogy erre nekem alkalmat adott. En nem akartam álláspontomat indokolni a t. ház előtt most, mert a ház sokkal kisebb tagjának tekintem magamat, mintsem erre a háznak idejét külön igénybe akartam volna venni. Mintán azonban a t. képviselő ur kényszerített, igenis röviden megteszem egész nyiltan. Én a jelenlegi t. kormány és az azt támogató többséggel szemben igen fontos kérdésekben egy ideig határozott ellenzéki álláspontot foglaltam el; tettem ezt igen nevezetes kérdésekben, a közgazdasági kiegyezés és a bosnyák oceupatió kérdésében és azon kérdésekben is, melyek ezen nagy fontosságú kérdéseknek következményeit képezték. Ma azonban, t. ház, jól, rosszul — ma is meggyőződésem szerint rosszul — ezek a kérdések megoldattak; de megoldott kérdések, ezekkel számolni kell. Ügy a közgazdasági kiegyezést, mint a bosnyák occupatiót meg nem történtté tenni többé nem lehet. így állván a dolgok, t. ház, én minden elvi alap nélkül tovább az ellenzéki álláspontot ugy a jelenlegi kormánynyal, mint az azt támogatott többséggel szemben többé fentarthatónak nem vélem. Elviselem ezen álláspontomnak eonsequentiáit; lehet hogy ez gyenge — ségem, lehet hegyez hibám, de ismétlem, elviselem a eonsequentiáit. En egy oly ellenzéki álláspontot, mely meggyőződésem szerint tarthatatlan, tovább folytatni nem akarok, nem folytatok. (Élénk helyeslés jőbbfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! Egészen tárgyilagosan a fenforgó rovathoz vagyis inkább nagyban annak szelleméhez óhajtok szólni. Miután azonban Helfyt. képviselőtársam felszólalása által a t. előadó ur némileg provoeálva érezvén magát, személyi incidenst is kevert a dologba, melyhez nekem személyi oldalát illetőleg semmi közöm. Hegedűs Sándor (közbeszól): Senkinek sincs! Thaly Kálmán í Mégis tartozom annyit megjegyezni, hogy mivel az előadó ur az ő urszine-váítozásának egyik okául a már meg nem változtatható tények közt felemlítette Boszniát, erre a kérdésre, mint ezen pártnak egyik tagja, tartozom pár szóval felelni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Tagadom azt, hogy ez bevégzett tény volna ; (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) még a berlini szerződés értelmében sem bevégzett tény: Bosznia mint az ablakfa, sem kint, sem bent, sem bekebelezve se kikebelezve nincsen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azt óhajtom és azt ezen párt álláspontjából mondom, annyi kárhozatos tény van ezen foglaláshoz kötve, hogy ha azon ablakfát kivesszük, vagyis, ha onnan kivonulunk, meg van oldva a kérdés, meg van oldva, de ugy, | ha azoknak adjuk vissza azon tartományokat^ a kiket jogszerüleg megilletnek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És bizony a török zulián vitéz katonái, kik Plevnát oly hősiesen védelmezték, meg fogják védeni azon tartományokat is akár Montenegró, akár más ellen és ezzel a kérdés meg lenne oldva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek t. ház, koránt sem óhajtottam ezen incidensre kitérni, azonban az alkalmat, mely épen onnan (a jobloldalra mutat) adatott, mint e pártnak tagja, nem mulaszthattam el. Áttérek már most a fenforgó tárgyhoz. Ha Magyarország megszilárdult pénzügyi helyzete egyátalában helyreállítható lenne a közösügyes közjogi alapon, a mit nekem határozottan negálnom kell, hogy helyreállítható, mégis — feltéve, de meg nem engedve — akkor ezen megrongált pénzügyi helyzetnek kulcsát én korántsem, vagy legalább nem annyira a pénzügyminister kezelése alatt levő tárcza, mint inkább a közmunka-és közlekedési és a kereskedelmi- s földmívelési tárczák ügykörében keresem. Ezen két tárcza ugyanis teremtője, fejlesztője és ügyes kezekben felvirágoztatója az ország legfontosabb culturális, iparkereskedelmi és közlekedési ügyeinek, melyek habár le is van ezen ország sújtva, évek hosszú során át folytatandó czéltudatos és czélszerű munkássággal hivatva vannak kiemelni, legalább bizonyos fokig kiemelni az országot még az anyagi sülyedés nevezetes mélységéből is. A példát erre különösen Francziaország szolgáltatta, ugy a vasúti, mint kiváltkép hajózható csatornázási politikájával. De ez utóbbiról, melyet igen nagy fontosságúnak tartok, majd a vizi utak rovatánál óhajtok felszólalni; a jelen rovatnál szorítkozom csupán a vasúti, különösen pedig a magyar államvasuti ügyekre. Sajnosán kell constatálnom mindensk előtt, hogy a magyar államvasutak forgalmi eszközei az ország jelenlegi igényeinek korántsem felelnek meg, sőt nagyon is hiányosak, mint az a múlt nyári áldásos termés elszállítása alkalmával bebizonyult. Ama jelentésben, melyet a t. közlekedési minister ur csak néhány nap előtt osztatott ki a t. ház tagjai között, maga is elismeri azt, hogy forgalmi eszközeink rendkívül csekélyek, hiányosak, elannyira, hogy még például az osztrák államvaspályán általános hosszára kilométerenként hat teherkocsi esik, addig a magyar vaspályán kilométerenként nem is egészen három, tehát felénél kedvezőtlenebb az aránv. 500 teherkocsit kell normális viszonyok között is drága költségen bérben tartani. Ezen hiányon segíteni akar a minister ur, de hogy miként, czélszertíen-e, reménylem, külön fog tárgyalás alá kerülni azon jelentés — erről tehát ezúttal nem akarok szólani, csak jelzem a dolgot, mint olyat, a melyet a minister ur maga is igen jól tud.