Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-147

fi 2 147. országos ülés deezeinber 6. 18S2. melyek nagyszámú naplók vezetésével voltak f elhalmozva a különféle adónemekre vonatkozó­lag. Akkor beterjesztettek az iratok az illeték­kiszabás végett mielőtt a fizetési meghagyások kiállíttattak volna a pénzügyigazgatósághoz, hol a B) lajstromot az illető előadó felülvizsgálta. Most is igy történik. Az illetékkiszabási hiva­tal benyújtja az iratokat a pénzügy igazgatóság­hoz, az illetékes előadóhoz, ki azokat fölülvizs­gálja. Ebből azon abnormis állapot következik, hogy mikor a fél a kiszabás ellen felfolyamodik, az ügyiratok ugyanazon hivatalnok kezeibe jut­nak, a ki már azokat felülvizsgálta s igen ter­mészetes, hogy a saját munkáját megváltoztatni nem fogja. De másrészt tapasztaltam azon jelen­séget, hogy alig van fél, ki kissé complikáltabb ügyben sérelmet ne szenvedne. Ennek oka a rendszerben van. Ugyanis nem lehet követelni, hogy azon 700 frttal díjazott fogalmazó magát kitegye azon felelősségnek, a mely őt a nehéz­ményekben éri. Tudniillik évek múlva a szak­számvevőség — bocsánat, más szót nem tudok használni, ez a hivatalos kifejezés — nehézmé­nyekkel áll elő a hibás kiszabás folytán és meg­történik, hogy a fél elköltözött vagy meghalt és igy a pótlandó összeg az illető kiszabást esz­közlő közegnek terhére esik. Ez ennek nem akarja magát kitenni, tehát igyekszik minél töb­bet kiróni, azután appelláljon a fél és szállít­sák le a kiszabott összeget, mert igy ő a fele­lősség alól kibúvik. Ebben rejlik főleg a hiba és ennek folytán következik az, hogy a központi kormányzat annyira túl van terhelve felfolyaraodásokkal. Ennek orvoslására concret javaslatokkal előállani nem érzem magamat hivatva, bár nekem is volná­nak eszméim, de azt hiszem, hogy a kik a hely­zet javítására vannak hivatva, mindenesetre lesz­nek azon helyzetben, hogy eorrectivumot fognak találni. Csak ezt kívántam a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Én megengedem, hogy még vannak ba­jok; ezeket senki sem ismeri jobban nálamnál és épen ezen bajokon segíteni törekedtem a múlt évben meghozott törvény által. Azon törvénynek egyik intézkedése az volt, hogy a nyilvántartást eszközöljék ezentúl az adóhivatalok , a me­lyek egyszersmind a behajtással is foglalkoz­nak. Ezen intézkedésnek — meg vagyok róla győ­ződve —- ha az teljesen keresztülvitetik és keresz­tül fog vitetni, kétségkívül meg lesz az a haszna, hogy az illetékkiszabások körül felmerülő nagy­számú panaszoknak ez által eleje vétetik. Ezen ba­jon gyökeresen segíteni és ezt az intézkedést gya­korlati eredményre vezetni mostanáig teljes mér­tékben azért nem lehetett, mert idáig a kezdet ne­hézségeivel kellett küzdeni; nincs elegendő sze­mélyzet — kénytelen vagyok bevallani — a költ­ségvetés keretén belül sincs elegendő személyzet arra, hogy teljesen megfelelhessen a feladatnak; másrészt az intézmény új levén, idő kell, még meg fog honosulni. De meg vagyok győződve, hogy idővel ezen intézkedés lényegesen fog segíthetni az illetékkiszabás körül fennálló bajokon. Felemlítette a t. képviselő ur, hogy e ba­joknak másként lehetetlen elejét venni, mint alkal­mas egyének kinevezése által. Én megengedem, a mi ezt illeti, hogy különösen akkor, mikor e hivatalok felállíttattak, még a folyamodók elég­telen száma miatt neveztettek ki oly egyének is, a kik nem birnak kellő qualificatióval, mely ma megkívántatik ; azonban biztosíthatom a t. kép­viselő urat, hogy ezen általam is igen fontosnak jelzett állásra jelenleg csakis teljesen képzett, jogvégzett egyének alkalmaztatnak, mert valóban igen sok jogi kérdést kell nekik megbírálni. Az a baj tehát, mely a qualificatió hiányából az előbbi években származhatott, ez által ki van zárva. Hibáztatja a t. képviselő ur, hogy az egyes tisztviselőre azon felelősség háramlik, hogy ha hibásan vetett ki valamely illetéket, azért fele­letre vonható. Méltóztassék visszaemlékezni az jllető tör­vény felett lefolyt tárgyalásra. Épen a közönség érdekében kívántatott az, hogy ha az illeték hibásan vettetett ki, az később évek után, utó­lagos felülvizsgálat által ne vétessék meg az illető félen; és igy a közönséggel szemben min­denesetre megszűnt, hogy rajta később esetleg nagyobb illeték vétetik meg, Már ha a közön­séggel szemben megszüntettük a felelősséget: akkor, ha nem akarjuk rosszabbá tenni az állam helyzetét és koczkára tenni azt, hogy az állam jövedelméről lemondjon, a felelősségét valakmek irányában mégis csak fenn kellett tartani és igy a tisztviselővel szemben lett ki mondva a fele­lősség. De biztosítom a t. képviselőházat, hogy e törvény behozatala óta a felfolyamodások száma nem növekedett és igy talán nem áll az, a mit abból a t. képviselő ur következtetett. Mindezeken azonban véglegesen segíteni egy másik törvényhozási intézkedés van hivatva, melyet initiáíni szerencsém volt s a mely abban áll, hogy erre nézve is a pénzügyi bíróság léte­síttessék. Nem fog rajtam múlni, hogy ez men­tül előbb törvényerőre emelkedjék. (Helyeslés jőbbfelöl.) Helfy Ignácz: Nem kételkedem magam sem abban, hogy a pénzügyi bíróságok, ha egy­szer be lesznek hozva, nagyrészben segíteni fog­nak ezeken a bajokon és panaszokon, a melyek az ország minden részében felmerülnek, különö­sen az illetékszabási hivatalokra nézve. Hanem meggyőződésein szerint csak ugy lehetne segi-

Next

/
Thumbnails
Contents