Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-147
147. országos ülés deezember 6. 1882. 51 hogy határozott összeggel állhasson elő a házban és mondhassa: én kiszámítottam, mennyibe kerül a kezelés. Ezt nem lehet tenni. Én azt hiszem, hogy némelykor ez magának a kormánynak is árt. Idézek egy példát. Nem fogok neveket említeni, de alig néhány napja egy t. képviselőtársam panaszkodván az iránt, hogy milyen drága nálunk az administratió és épen a pénzügyminister ur tárczáját vévén alapul, azt mondja: no ime ennyi a jövedelem és 54 millióba kerül annak kezelése. Pedig a dolog távolról sem áll ugy, mert az nem tisztán kezelési költség, a kisebb rész kezelési költség, a nagyobb rész üzleti költség; ott van a só és a dohányvétel stb. Igen, de mi következik ebből ? Az, hogy nem szabad ilyen külömböző természetű rovatokat összecsoportosítani, más a kezelési költség és egészen más az üzleti költség. Az, hogy a pénzügyminister ur dohányt vásárol és azt azután megint eladja, gyárakba küidi stb., az egészen más, mint a kezelési költség. Idézhetnék sok más rovatot és nem csak a pénzügyminister ur tárczájából; de épen mert a budget összeállítása általában a pénzügyminister urnak a feladata, azért ragadtam meg az alkalmat ennél a tárczánál, hogy e tekintetben kérdést intézzek a t. minister úrhoz. Itt van egy harmadik dolog. Az alapokra nézve külön kezelés van és külön kezelési költség. Ezeknek megítélése megint lehetőségi körömön kivül esik, mert nem tudhatom, nem Ítélhetem meg, hogy vájjon ezen alapnak kezelése csakugyan okvetlenül igényel-e egészen külön önálló kezelési személyzetet és mindenkor mit jelent az. Ez azt jelenti-e, hogy a ministeriumban a már meglevő rendes hivatalokban ezen kezelésért valami külön díjazásban részesül, vagy értetik-e ez alatt az, hogy költségekkel ég mit tudom én miféle költségekkel járó speciális eljárásról van-e itt szó, vagy pedig azt jelenti, hogy egészen külön személyzetre van bizva a kezelés. Hozzáteszem még azt is, hogy minálunk valóságos fatalitás az, ha a törvényhozás kimondja, hogy ez és ez az összeg alapszerűleg kezeltessék. Mert ez nem azt jelenti, a mit jelent bármely más országban, hogy ez az alap külön evidentiában tartassék, ne jegyeztessék fel a többi költségekkel együtt, hanem akként tartassék evidentiában, hogy bármely perczben mindenki megtudhassa, ugy a kormány, misit a törvényhozó testület, valamint az illető képviselők, hogy miként áll ez az alap, tehát külön lapon külön füzetben kezeltessenek, hanem a kormány rendesen ugy értelmezi: ime most meg van az alkalmam arra, hogy néhány hivatalnokot nevezzek ki, állítsak fel egy új osztályt, ennek neve: ilyen vagy ilyen kezelési osztály vagy dicasterium. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de maga az előadó ur is emlékezik arra, mert a legutóbbi pénzügyi tárgyalásoknál előfordult oly természetű összeg, a melyről már hallottuk pengetni, hogy éz alapszerűleg tárgyaltatik, tehát erre külön egyének kívántatnak. Tehát erre nézve óhajtok némi felvilágosítást; és mindenesetre azon kérést intézem a t. minister úrhoz, hogy jövőre az ily alapnak kezelési megjegyzésénél méltóztassék azután megmondani, hogy vájjon az önálló, külön személyzetre bízott kezelés-e, vagy egyáltalában természeténél fogva okoztatik-e a költség. Hogy még egyet említsek, ilyen az államadósságok szelvényének kezelése. Megvallom, megdöbbenéssel látja az ember, hogy ez mily óriási összeget emészt. Nem hiszem, hogy egy bankháznak, a mely szelvényeket kezel, ily óriási provisiót kelljen fizetni. Tudok azonban esetet, hogy mikor a szelvények Parisban bizonyos bankcsoport által 'kezeltettek, ezekért, később, midőn átvettük, fel van számítva a szelvényjárulék. Nem tudom, hogy ez folyvást fizettetik-e., és szerződési kötelezettségen alapszik-e. Mert ha ez áll, nem tudom, hogy mikép köthettek a múltban pénzügyministereiuk oly szerződéseket, hogy örök időkre kelljen a kezelési költséget fedezni. Tudnék még több rovatot is felhozni, azonban az eddig felhozotbik is elegendők arra, hogy meggyőződjék a ház, hogy kívánatos, miszerint a költségvetés a jövőben akként állittassék össze, hogy ily zavarokra, ily zavaros felfogásra okot ne szolgáltathasson, hanem mindenki biztosan ítélhesse meg az ország helyzetét. Én azt hiszem, hogy ezzel ugy a kormány, mint az ország csak nyer, mert hiába, a ki tudni akarja az ország helyzetét, az, bármennyire bonyolittassék is össze a költségvetés, meg fogja tudni a reális állapotot. Még egy kérésem van. Ha a pénzügyminister ur nem akar elállani a költségvetésnek rendes és rendkívüli rovatokra való felosztásától, a mire nézve az általános vita alkalmával is felszólaltam, s a mire nézve az a meggyőződésem, hogy ez sem a budgetnek, sem az igazság kiderítésének nem szolgál javára, legalább az átmeneti rovatot szüntesse meg, vagy szerkesztesse máskép. Mert felvenni például az átmeneti rovatban, a mint fel van véve majdnem mindenik ministeriumnál, s így teszem az ő Felsége személye körüli ministeriumnál is: egy épületet, ez még sem helyes, mert átmeneti és átfutó tételnek neveznek a kereskedők oly tételt, a mely állandólag nem jegyzendő fel, hanem fedezetét másutt találja. Oly tételt azonban, a melynél kiadom a pénzt, minden remény nélkül arra, hogy az valaha visszakerüljön, nem lehet átmenetinek nevezni. Ez csak is zavarja a költségvetés megitélhetését. Utolsó kérésem vonatkozik a pénztári jegyek kezelésére, illetőleg a pénztári kimutatásokra. Néhány év óta, gondolom Kerká-