Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-146

146. országos üléa decíember 5. 18S2. 4^ adna oly ezélból, hogy bizonyos általános rendszer szerint megfelelőleg rendeztetnének a levéltárak. Ezzel eléretnék az, hogy a munka, mely a vidéken több helyen, az illető törvényhatóságoknak is kezdeményezéséből csakugyan foly, systematiee történnék az egész országban; ott pedig, a hol nem tudom miféle hanyagságból, vagy szakértő közegek hiánya folytán eddig semmi sem történt, a kezdeményezés megtörténnék és hogy sikeresen történik-e a kezdeményezés, arról az országos főlevéltárnok ur győződnék meg körútjai alkalmával, a mint azt Pulszky Ferencz ur teszi a többi muzeumokra vonatkozólag. Mert t. ház, ép a levéltárak olyszeríí intézmények, a melyek szervezésének czélszerü, előhaladott, vagy hibás volta csak a helyszínén Ítélhető meg, holott különben bárminő jelentéseket tegyenek is az egyes megyei levéltárnokok, soha sem fog oly tiszta fogalmat a levéltárak rendezéséről nyerhetni az országos főlevéltárnok, mintha személyesen megy ki. Ez pedig — az országot turnusokra osztva fel — leginkább a nyári hónapokban megtörténhetnék és igy e kitűnő szaktudós ebbeli jártasságának ugy közigazgatási, mint tudományos hasznát a vidéki municipális levéltáraknál minélhaniarább tapasztalni fogjuk. Azonban nemcsak magára az országos főlevéltárnokra várna ily közhasznú tevékenység a törvényhatósági levéltárak rendezésénél, hanem talán már elérkezett volna az idő arra is, hogy a mint biztos tudomásom van, egyidőben Eötvös József báró tervezte — ismerem az emlékiratot, melyet e részben készített — és csak halála akadályozta meg abban, hogy az eszmét kivigye — t. i. hogy a municipális levéltárak kincsei hozzáférhetők legyenek. Kivált a városokat értem, mert azok levéltáraiban a legtöbb igen érdekes anyag létezik ; olyan, melyet kevéssé ismerünk, mert e levéltárak nagy része még most is valamely zugban hever, pedig, a mint például Kassa városának levéltárát a legújabb időben rendezni kezdték, bámulatos nagybecsű és nem is sejtett dolgok hozattak ki itten a homályból. Ha már most az egyöntetű szervezés ezeknél is megkezdetik, a miről leszek bátor csak pár szóval röviden megemlékezni, azt gondolom, nevezetesen nyer a közismeret, a tudományosság, de még bizonyos tekintetben a közigazgatás ügye is ; mert a municipális levéltárainkban található ezen régi okmányok a közigazgatási szervezet fejlődésének beltörténelmére oly nevezetes felvilágosítást vetnek, hogy az egyes megyei intézmények eredetét és fejlődését csakis ezek alapján] vagyunk képesek tökéletesen megérteni. Ha tehát a nyári hónapokban az ifjabb levéltári tisztviselők közül egynehányan — mert szakértők általában — kiküldetnének az egyes megyék és városok levéltáraiban rejlő nevezetesebb oklevelek átnézésére és registrálására — az országos KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. VIII. KÖTET. főlevéltárnok mint szakember meg fogja ítélni, hogy minő cathegóriába osztandók az illető oklevelek — akkor az valósulhatna, a mi b. Eötvös József eszméje volt: regestrálni röviden az oklevelek tartalmát, mert sokszor előfordul az eset, hogy például ötven municipium levéltárában megvan ugyanaz az okmány, de más czím alatt. Ezt mindenütt kiadni felesleges pazarlás volna, hanem csak regestrálni kellene és másutt is arra hivat • kőzni, hogy hol található és igy egyiknek a másik által való ismerete meg volna könnyítve, az unicumok pedig ép ezen registálás által volnának kiderítve. Ez igen nagy munka lenne, de nem kellene egyszerre bekövetkeznie, hanem évenként egy pár kiküldetés történvén a vidékre, sorra vétetnének a levéltárak és mikor a regesták összegyűlnének, az országos levéltár tisztviselői által sajtó alá rendeztetnének és ugy mint a külföldön, kiadatnának. Azt hiszem, ez igen nevezetes lépés volna és az országos levéltár szervezésének stádiuma máiannyira haladt, hogy ezen intézkedések már lehetségesek. Ily lépésekkel a belügyminister ur, ha a kezdeményezést megtenné, a nemzetnek és különösen a tudományos dolgokkal foglalkozó búvároknak fogná köszönetét kiérdemelni. Ezeket az eszméket, nem tudom mennyire helyesek, mennyire nem, nem rajtam áll annak megítélése, bátorkodtam a t. minister ur figyelmébe ajánlani. Egyébiránt, mondom, teljes elismerésemet fejezvén ki az országos levéltár szervezése és rendezésének igen tetemes elohaladása iránt. Végre még harmadszor egy kérdést bátorkodom intézni a t. belügyminister úrhoz, a melyre reménylem. hogy talán ezúttal is megadhatja a feleletet, nem ugy mint a zalamegyei kérdésre, mert hát ezt nem akartam interpellátió alakjába öltöztetni a miatt, hogy ugy is a horvát ügyben felszólalván, azt csak mint kapcsolatos kérdést, per tangentem hoztam fel. Azonban, miután más részről is történt ez ügyben felszólalás, azt hiszem, becses feleletével meg fog nyugtatni, hogy mi történt és hogyan és miként toroltatott meg, ha csakugyan hiba történt. Ezt csak mellékesen említem meg, hanem arra az ügyre, a melyre most az országos levéltárral kapcsolatban kérdést intézek a t. belügyminister úrhoz, azt gondolom, azon helyzetbeu lesz, hogy azonnal válaszol. Ez pedig ama, ha jól emlékszem 60 ezer drb, okmánynak ügye, a melyet még Geringer idejében elvittek innen, akkor, mikor a kamarális levéltárat elvitték s a melyek legalább egyrészének visszaszerzése iránt — mert meglehet, egy más része másokat illet, de nagy része Magyarországot jogosan illeti — már történtek lépések, hogy mondom, ezen jogtalanul elvitt okmányok visszaszerzése ügyében eddig tett lépések minő eredményre vezettek, vagy az elintézés 6