Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

376 162. országos ülés január II 1883 nem tudom azt a következtetést vonni, hogy az előttünk levő javaslat el ne fogadtassák. Ha azon álláspontra helyezkedünk, melyre tegnap Győry Elek t. képviselő ur helyezkedett, hogy nem kell elfogadni az ily tatarozó munkálatot; be kell várni, mig a ház összedől és kénytelen lesz a kormány nagy organicus törvényeket előkészítni és a ház elé hozni, akkor azt hiszem, nem járunk el helyesen, mert akkor a nagy elvek feletti vita közben a mindennapi gyakorlat sürgős igényeit melló'znők és szem elől tévesztenők. Egy új indokot involválna ez a jogi törvények szerkesztésénél, a dacz indokát. Nézetem szerint a javaslat nem vizsgálható más szempontból, mint a szükség és ezélszerűség szempontjából. A szükséget a felszólalt szónokok egyátalában mindnyájan elismerték. Czélszerííség szempontjától természetesen eltérők a nézetek és itt jövök a javaslat tartalma ellen nyilatkozott nézetekre. Az mondatott általában tegnap Komjáthy Béla és Veszter Imre, ma pedig Chorin Ferencz képviselő urak által, hogy azon garantiákat, a melyeket a jogfejlődés a törvénykezésben az alapos eljárásra nézve adott, ezen javaslat megszünteti, pedig azt megszüntetni nem szabad. T. ház! Jogügyi törvények szerkesztésénél mindenesetre tekinlettel kell lenni arra, hogy a jogkereső feleknek ügyeik alapos megvizsgálására a kellő garantia megadassák, azonban a helyes törvényhozás nemcsak ezt. az egy szempontot tartja követendőnek, hanem vannak más szempontok is. Ily szempont a törvénykezés gyorsasága. Hogyha csekélyebb ügyekkel elfoglaljuk a bírákat — a mint kimutattatott — természetesen szenved az eljárás gyorsasága, a mely szintén fontos érdek, majdnem oly fontos, mint az alapos eljárás. Az állam pénzügyi helyzete egyedül nem lehet mérvadó. Hogyha magasabb igazságügyi érdekekből szükséges lenne a felebbezési forumokat ngy meghagyni, mint eddig voltak, akkor a pénzügyi tekintet döntő nem lenne és a lehető megerőltetéssel is eleget kellene a létező igényeknek tenni. De ellentétbe állíttatott a javaslat a hazai jogfejlődéssel is, holott azt hiszem, hogy az előttünk levő törvényjavaslat a hazai jogfejlődéssel épen tökéletesen megegyez. Az egyik kimagasló szempont a javaslatban az, hogy a felebbezés a Curiához korlátoltatik. De immár régibb törvényeink, pl. az 1729. XXIX; t.-cz., az 1729. XXX. t.-cz. és más törvények is intézkednek bizonyos esetekben arról, hogy a felebbezés a Curiához meg ne engedtessék. Tehát egyátalában nem lehet szó arról, hogy a felebbezésnek most contemplált megszorítása, jogfejlődésünkkel ellenkeznék. A második kimagasló pont az, hogy vegyes forumok alakittatnak. Ez meg egyáltalában egészen kényszerszerfí következménye jogfejlődésünknek. Mert 43 előtt alig volt bíróság, a mely vegyes fórum ne lett volna. Felebbezés történt az uri székekhez, törvényszékekhez, holott ezek rendesen első bíróságilag Ítéltek. A tábla pedig bizonyos ügyekben, juris perekben, invalidationalís perekben első fórumként itélt. De a ezélszerűség szempontját hangoztatja Chorin t. barátom és erre nézve statistikai adatokat olvas fel a tábla bíráskodásáról. Hangoztatja, hogy minálunk a garantia, a mely eddig fennállott, annyival inkább szükséges, mert az első bíróságok még nem gyakorolták be magukat a büntetőtörvénybe és a tábla változtató ítéletei rémítő arányban állanak a helybenhagyó ítéletekkel. E tekintetben t. barátomat néhány tévedésre kell figyelmeztetnem. Először is azon szám, a melyet felhozott, t. i. hogy helybenhagyatott a kir. tábla által 9700 Ítélet, megváltoztatott — 16,000, a számarányra nézve igaz, de az évre nézve, a melyre ezen számokat tette. Chorin képviselő ur tévedésben van. Nem 1882-ben történtek ezen nagyszámú változtatások, hanem 1881-ben és ennek, a mint bátor leszek majd előterjeszteni, némi fontossága van. Mielőtt azonban ennek az évszámban rejlő fontosságára reá mutatnék, visszatérek a táblánál lévő számarányokra, hogy kimutassam, mennyiben változtattak meg az előbbi években az első bírósági ítéletek. 1875-ben helyben hagyatott 12.900 Ítélet, megmásittatott 4048, tehát aránylag kevés. 1876-ban helybenhagyatott 12,864 itélet, megmásittatott 3310, tehát az arány ez évben még kedrezöbb. 1877-ben helybenhagyatott 15,590 itélet, megmásittatott csak 1856. 1881-ben, tehát nem 82-ben, csakugyan helyben hagyatott 9738, megmásittatott 16,032, a mi igen nevezetes arány, csak hogy ennek megvan a maga oka, t. i. 1881-ben közvetlenül a büntető törvénykönyv hatályba lépte utáni időben vagyunk. A büntetőtörvény 2. szakasza azt rendeli, hogy a büntető ügyekben az addig elkövetett bűnesetekben hozandó ítéleteknél is, mindig az enyhébb törvény alkalmaztassák, már t. i. enyhébb az újabb és régibb törvény közt. Már most tudjuk, hogy az új büntető törvény igen sok esetben egészen eltérő intézkedéseket tartalmaz a régi törvénytől. A mi régi törvény szerint bűnténynek van minősítve, sok esetben az új törvény szerint vétségnek van minősítve és e szerint a büntetés is enyhébb. Az átmeneti intézkedéseknél fogva a királyi tábla oly ügyekben, melyekben az alsó bíróságok még a régi törvény szerint Ítéltek, hivatva lévén az új, eny-