Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

372 162. országos üléi január 11. ISS3. kísérletet is tenne a megszüntetett biztosítékok | helyébe újakat felállítani. A beterjesztett törvény- | javaslat a leghatározottabban ellenkezik azzal a javaslattal, melyet a t. kormány nevében az igazságügyminister még csak két hónappal ezelőtt beterjesztett. És mégis, daczára, hogy ezen tény a tegnap felszólalt t. barátaim által constatáltatott, a t minister ur még sem talált szót annak indokolására, hogy megfejtené a ház előtt azt a talányt, miért járul hozzá most oly rendszabályhoz, melyet két hónappal ezelőtt a közszabadság érdekeire nézve veszélyesnek tartott. (Ugy van! bálfelöl.) Nem akarunk mi — és legyen e tekintetben teljesen nyugodt az előttem felszólalt t. barátom — ellentétet provocálni az igazságügyi bizottság és az igazságügyminister ur közt, nem akarjuk mi elzárni a capacitätió lehetőségét, hanem azt niszem, midőn fontos érdekek forognak a koczkám. midőn arról van szó, hogy a honpolgárok száz ezrei fosztassanak meg azon jogoktól, melyet a jogfejlődés részökre biztosított ; midőn oly rendszabályról van szó, melyet az igazságügyminister ur két hónappal ezelőtt alkalmazhatónak nem talált, akkor kötelessége az igazságügyminister urnak felállani és megmondani azon érveket, melyek ő reá hatottak, mikor a magáéval ellenkező javaslatot elfogadta. (Igaz! ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Oly kérdésekben, mely, mint előttem szólott t. barátom helyesen kiemelte, nem képeznek pártkérdést, nem a pártfegyelemnek, hanem érveknek kell első sorban dönteni; kötelessége tehát az igazságügyminister urnak a vita tűzpróbájára bocsátani azon érveket, melyek őt eljárásánál vezérelték, nem pedig bevárni nagy kényelmesen, inig a vita a ház t. elnöke által berekesztetik és akkor szólalni fel, midőn már a házban senki többé nem szólhat. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Minthogy oly javaslattal állunk szemben t. ház, mely az eredetileg beterjesztett javaslattal a leghatározottabban ellenkezik: első sorban foglalkoznom kell azon beszéddel, melyet a javaslatnak készítője és az igazságügyi bizottságban képviselője, í. barátom Teleszky István tegnap ezen javaslat indokolására tartott. (Halljuk!) Beszédje bevezetésében igen t. barátom valóban fájdalmas erőlködéssel iparkodott bebizonyítani azt, hogy az igazságügyi bizottság javaslata és a kormány javaslata közt elvi eltérés nincsen. Igen t. barátom jól tette volna, ha ennek bebizonyítására nem vállalkozott volna, mert oly valamit állított, mely nyomban a képviselőház előtt tényekkel megczáfolható. Az igazságügyminister ur 1882. évi október hóban terjesztett be törvényjavaslatot a Curián felszaporodott hátralékoknak csökkentéséről és midőn felsorolja azon intézkedéseket, melyekkel a hátralékok elháríthatok volnának, többek közt ekként nyilatkozik az első folyamodása bíróságoknak felebbviteli hatósággal leendő felruházásáról: „Czélszerű volna ugyan a királyi járásbíróságok hatáskörébe tartozó bűnügyeknek a másodfokban való elintézését egyes kijelölt első folyamodása törvényszékekre bizni, de miután a felebbviteli rendszernek és ezzel járó bírósági szervezetnek ily kiterjedésű megváltoztatása novelláris úton nem eszközölhető s ily változtatás a bűnvádi eljárás teljes megállapításánál vehető csak figyelembe, jelen törvényjavaslat egyedül a fennálló bírósági szervezet határai között létesíthető kisegítő módozatok megállapítására s oly intézkedések megtételére szorítkozik, a melyek által a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás egysége s a magánosoknak a perorvoslatok használhatása által biztosított egyéni érdekük sérelmet szenvedhetne, a legfelsőbb bíróság felmentetnék azon bűnügyek felülvizsgálatától, a melyeknek elbírálására két bíróság ítélete elegendő biztosítéknak látszik." Tehát a t. igazságügyminister ur még két hó előtt azon határozott nézetben volt, hogy az első folyamodású törvényszékeknek másodbiróságí hatáskörrel és hatalommal felruházása noveíláris utón, a bűnvádi eljárás gyökeres átalakítása nélkül veszélyeztetné a büntető törvénykönyv egyöntetű alkalmazását és ellentétben állana azon egyének érdekeivel, kik bűnügyi vádak alatt állanak. De azért, mert a t. igazságügyminister ur két hónap leforgása alatt oly nagymérvű inconsequentiába esett, nagyon kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék ugyanazon hibába esni, pedig a képviselőház ezen javaslat elfogadásával eltérne azon állásponttól, melyet a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával elfogadott. Midőn 1880-ban a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, a képviselőház minden oldaláról számos aggályok merültek fel az egyes bírósági hatáskörnek mértéktelen kiterjesztése ellen. Méltóztatnak tudni, hogy a büntető-törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat lényegesen kitágította a járásbíróság hatáskörét és a hazai jogfejlődéssel szakítva, számos vétséget és kihágást utasított a járásbíróság hatáskörébe, a melyet eddig a törvényszék által collegiális utón intézett el. A ház bölcsesége nem zárkózott el az akkor felhozott aggodalmak előtt, az egyes bíró hatáskörének túl terjesztése ellen abban látta a garantiát, hogy a vétségekben korlátlan jogorvoslatot engedett a legfelsőbb fórumig, a kihágásokra nézve a kir. táblát meghagyta másodfokú fórumnak és a kir. táblától jogorvoslatot engedett a legfőbb itélőszékhez. A büntető tör-