Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

162. omágo* ölés január 11. 1883. 369 lett volna-e az eddigi állapotot meghagyni? Azután áttérek majd a módozatokra, a melyek szintén éles eritica tárgyát képezték. Komjáthy Béla t. képviselő ur, a ki legelőször szólalt fel ez ügyben, ugy állította fel a dolgot, hogy az egész törvényjavaslat minden rendszer nélküli kapkodás, hogy ezen törvényjavaslatnak semmi elvi álláspontja nincs és hogy ez semmi egyéb, mint a Curiánáí felhalmozott ügyeket az alsóbb bíróságok nyakára terelni, ugy, a mint azelőtt a Curiától a kir. táblára terelte a nagyobb számú ügyeket a perrendtartási novella által és csak palliative igyekezett volna segíteni a törvényen. Nézetem szerint ezen ellenvetés nem áll. Szem előtt kell ugyanis tartani azon nagyobb szabású működését az igazságügyministernek, a melylyel ezen intézkedés összefügg, a melynek ez mintegy kifolyását képezi; akkor, azt hiszem, megtaláljuk az összefüggést, a rendszert. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a kormány részéről is acceptáltatott az, hogy az újabb büntető eljárás a közvetlenség és szóbeliség elveire lesz fektetendő s hogy ezen eljárásnak kidolgozására, elkészítésére a szükséges lépéseket meg is tette. Annak kidolgozásával azon kitűnő szakférfiút bizta meg, a ki magát a büntető könyvet is kidolgozta és igen természetes, hogy szakférfiúnak nem tűzhetett ki napokra, hónapokra terjedő határidőt, a mely alatt ő ezzel elkészül. A munka készen van, közkézen forog, legközelebb bekövetkezik annak szaktanácskozás alá vétele és ennek eredményéhez képest a további eljárás. Komoly lépésekkel és intézkedésekkel mutatta meg tehát, hogy csakugyan ezen czél elérésére törekszik és megengedjen ä t. képviselő ur, hogy ha ő bizalmatlansággal viseltetik a minisíer urnak intentiója iránt e tekintetben is, mi ezen álláspontjára nem állhatunk, mi bizalommal vagyunk a t. minister ur iránt, még pedig olyan bizalommal, mely a tények által van igazolva. {Helyeslés. Ugy van! a jobboldalon.) Addig pedig, mig az eljárás elkészül, szükségesnek mutatkozott egy időleges, palliativ intézkedés, a melynek szükségességét maga a Curia mutatta ki és kezdeményezte. A Curiánáí ugyanis annyira felhalmozódtak a bűnügyek, hogy azoknak szabályszerű, rendes elintézése a fenforgó munkaerővel majdnem lehetetlenné vált ; a restantiák évről évre borzasztó mérvben szaporodnak és ha ez minden remedium nélkül igy marad, könnyen megtörténhetik, hogy nem egy évi, hanem két évi restantiával állhatunk szemben ; ez oly állapot, a melyet jogállamban tűrni nem lehet. Ez indította a Curiát arra, hogy az igazságügyministerhez előterjesztést tegyen ezen baj orvoslása végett és maga a Curia hozta javaslatba azt, hogy a felebbezée korlátoztaesék. Ha hasonlattal szabad élnem, ez körülbelül olyan intézkedés, mint ha valaki magának egy új házat épít, de még nincsen készen vele és a roskadozó régit támogatja egy kissé, hogy össze ne dőljön, hogy legyen lakása addig, mig új háza elkészül. Megvan tehát alapos oka ezen intézkedésnek és a szükséges összefüggése az igazságügyi politikával. Nem tudom, mert Komjáthy Béla t. képviselő ur e tekintetben nem nyilatkozott, vájjon ha mi nem akarjuk figyelembe venni azt a positiv tényt, a mit a Curiának évi statistikai kimutatásai megczáfolhatlanul bizonyítanak, mi módon kivan a képviselő ur a curia ezen baján segíteni, hogy ott a bűnügyekben ezen tarthatatlan állapot be ne következzék. Ezt a t. képviselő ur nem mondta meg. Azt hiszem, ezen előadásommal eléggé kimutattam azt, hogy itt nem kapkodásról van szó, hanem egy szükséges ideiglenes intézkedésről, a mely elkerülhetlenné vált. Hogy miként segíthetünk a Curia ezen baján, arra nézve többféle módozatokról lehet szó. Azon módozat, mely ezen törvényjavaslatban van, a bűnügyeket véve, abból áll, hogy a kihágási ügyek legnagyobb részére nézve megmarad ugy, mint eddig is az, hogy a Curiához azok fellebbvihetők a büntető törvény nem helyes alkalmazása miatt, azon esetben, hogy ha a bűncselekmény esetei egyáltalában fenn nem forognak. Megmarad tehát ezekre nézve az előbbi állapot; egyedül csak a törvényjavaslat 1. §-ában felsorolt mintegy 12 esetben történik ama lényeges változtatás, hogy ezen ügyek nem vitetnek fel többé a Curiához, sem másodfokú elintézés végett a kir. táblához, hanem elintézik azokat másodfokálag a törvényszékek és harmad fokúlag a kir. tábla. Ezen változtatásokban rejlik, ha jól fogtam fel, azon sérelem és főellenvetés, melyet az ellenzék felhozott. Ezen változtatást czélszerűtlennek találják azért, mert mint Veszter képviselő ur érintette, nézete szerint lehet más könnyebb és czélszerübb módozatot alkalmazni s ezen módozat abban állana, hogy a Curia biróinak száma szaporittatnék. Azonban nem tekintve a pénzügyi nehézséget, ezen módozatot azok, a kik komolyan és minél előbb akarják a szóbeliség és közvetlenség életbeléptetését, már csak azért sem fogadhatják el, mert nem kérdéses dolog az, hogy a szóbeliség és közvetlenség behozatalának esetében a Curia vagy a semmítőszék, mely helyére lép, nem fog oly nagy számból állani, mint ma és mind élesebben előtérbe lép az a kérdés, mit tegyünk majd a sok biróval. Ezen kivül nehéz határozottan megállapítani azt, hogy hány biróval kellene szaporítani a Curia bíráinak létszámát, mert még igen csekély az adat e tekintetben és ha e térre lépünk, akkor a végtelenségig kellene szaporítani a birák 47