Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-159
159. országos ülés áeczember 20. 1882. 343 kezéből kivétetnék s ha oly kormánynak adatnék át, a mely legalább igyekeznék egyengetni azon utat, melyen e rendezertől valahára szabadulhatnánk, (ügy van! a szélső baloldalon.) De nem ez egyedül az én óhajtásom; az én óhajtásom az, hogy önök menjenek el onnan s üljön oda oly kormány, melynek bátorsága van kimondani: én a magyar nemzet kormánya vagyok, én Magyarország önállóságát és függetlenségét tűzöm ki egyedüli ezélúl. Bármiképen legyen és bármit hozzon a jövő, reménylem, hogy épen az önök gazdálkodása is sietteti az időt és a perczet, melyre mi várunk és törekszünk. Ismétlem, a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltetvén, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: (Halljuk!) A költségvetés általános vitájában a ház elé lőnek terjesztve azon szempontok, a melyekből mi ezen oldalról a költségvetést megítéljük, valamint előadattak azon okok is, a melyeknél fogva mi a költségvetést általánosságban sem fogadtuk el; miután a törvényjavaslat, mely jelenleg a Láz előtt általánosságban tárgyaltatik, nem más, mint összeállított számtételekben való kifejezése a háznak a költségvetés tárgyalása alatt adott szavazatának és ezen szavazatok összes eredményeikben és mondhatni minden lényeges részletökben ugyanazok, melyek a költségvetésben a kormány által javasoltatnak: igen természetes, hogy e törvényjavaslattal szemben sém foglalhatunk el más álláspontot, mint a melyet a költségvetéssel szemben általában elfoglaltunk és a költségvetésnek általában való visszautasítását választottuk, mint nyomatékát és félreismernetlen kifejezését annak, hogy ezen kormánynyal szemben, mely sem általános politikájában a nemzeti feladatok felkarolása körül, sem pénzügyi politikájában az országunk jeleu helyzetéből felmerülő feladatoknak megfelelni nem tud, hogy ezen kormánynyal szemben, mondom, a költségvetésben kifejezett politikára nézve a solidaritást teljesen visszautasítjuk. (Helyeslés a baloldalon.) És ennek jeléül megtagadtuk általánosságban a költségvetést és megtagadjuk általánosságban a költségvetési törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) És t. ház, nézetem szerint ezen álláspont kifejezésére ez a forma is helyes és ki akarjuk most is emelni, szemben ezen törvényjavaslattal, nehogy annak elfogadása azt a félreértést idézze elő, hogy azon politikára nézve, melynek kifejezése azon törvényjavaslatban foglaltatik, egy neme a helyeslésnek jelen szavazatunkban foglaltatnék. Ezért hivatkozva azon szempontokra és indokokra, melyek az általános tárgyalás alkalmával kifejtettek, mi ezen oldalról ezen töivényjavaslatot általánosságban nem fogadjuk el. (Helyeslés haljelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Csak igen röviden kívánok pár szót szólani, követve az előttem szólottak példáját, kik szerintem is igen helyesen, hivatkozva a költségvetés tárgyalása alatt különben is elmondottakra, most egyszerűen indokolták a kormány iránti bizalmatlansággal a törvényjavaslat el nem fogadását. Ha mégis szót kérek, teszem ezt főleg azért, hogy pár igen rövid megjegyzést tegyek Helfy t. képviselő ur beszédére. T: ház! Én nem akarom az annyiszor elmondottakat ismételni, nem akarom ismételni mindazokat, mik nemcsak elmondattak, de a tények által is igazoltattak az ország pénzügyeire nézve, a mennyiben ezek, daczára az 1875-1 en előre alig láthatott, de bekövetkezett eseményeknek, rendezettebbek és a mennyiben az ország hitele tényleg javult. Tények ezek, melyeket eltagadni lehetetlenség, mert ezekről, ismétlem maguk az események beszélnek. Meg kívánom még jegyezni, hogy bármennyire óhajtandó is, hooy az ország költségvetésében deficit ne legyen, báimennyire szükséges is, hogy azon deficit lejebb szállittassék, bár Helfy képviselő úrral szemben én is ez alkalommal csak egyszerűen állítom, hogy deficitünk határozottan lejebb is szállottf: mégis megjegyzem, hogy a deficit nagysága nem egyedüli mértéke egy állam pénzügyei mibenlétének. Függ ez rendezettségétől, függ hitelének mibenlététől js, de nem csupán a deficit számtételétől. (Helyeslés jobbfelől.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az — és itt sem ismétlek, — hogy én meglehetős gonddal tanulmányoztam más államok parlamenti történetét és láttam abból, hogy ha nagy kérdések, mint Angliában is a választási reform, vagy a gabonatörvény nagy izgalmak után a törvényhozáskebelében megoldattak, azok, kik ellene voltak, többnyire csakegy, legfeljebb két választáson megpróbálták ellenkező többséget alkotni, de ha azjország ismételten kimondta helyeslését az alkototttörvény felett, nem érezték magukat jogosultaknak az ország illetékesen nyilvánított közvéleménye fölé helyezkedni, hanem feladatuknak azt tekintették, hogy a létező törvény keretén belől igyekezzenek az ország jóvoltát és a nemzet fejlődését előmozdítani. (Elénk helyeslés jobbfelől. Közbeszólás a szélső balon: De nem államjogi kérdésekben!) így történt ez másutt is. Ennek kell a természetes lefolyásnak lenni, a hol rendezett parlamenti viszonyok állanak fenn. Nem mondja azért, nem köteles mondani senki és én sem mondom, hogy minden ugy történt, akkor a mikor történt, mint óhajtottuk volna, a mint talán kellett, vagy lehetett volna. De mondom, a nemzet ismételt jóváhagyó nyilatkozata után a feladat az adott téren igyekezni a haza javát előmozdítani. (JElénk helyeslés jobbfelől.)