Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-145

26 145. országú.* ülés deozember 4 1882 ellensúlyozó, hanem szemben a monarchia másik államának zászlajával: de méltóztassanak elhinni, abban a helyzetben vagyunk a zászlóval, mint a pecséttel, hogy olyan pecsét nincsen, mely a mon­archia két államának egyesítő pecsétje lenne. (XJgy van! jobbfelöl.) Ha már most azon magyará­zat elfogadtatott, hogy a sárga-fekete zászló ő Felsége a közös uralkodó zászlaja, ennek ellen­súlyozójául a külön magyar zászló nem szolgál­hat. Ez mindenesetre oly kérdés, melyre hatá­rozati javaslatot elfogadni, vagy csak positiv Ígé­retet is tenni egy ministerelnöknek, tekintve a körülményeket, őszintén megvallom, nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Szilágyi Dezső: Egy magyarázat megté­telére kérek szót és ez arra vonatkozik, hogy én azt mondtam, hogy valamint a czímben ezen mon­archia két államformájának dualisticus szerkeze­tét kitüntették és ez volt oka a czímváltoztatás­nak, a mit Almássy képviselő ur irányában mon­dok; ugy ennek természetes következménye, hogy a monarchia a dualisticus szerkezetének egyéb symbolicus jelvények által is ki kell tüntetve lenni. Nem tudom tehát, hogy Almássy képviselő ur mi­ként tudta kiokoskodni, mintha én oly felfogás mellett akartam volna harczolni, melyet ő meg­támadott. A másik pedig, a miért felszólaltam, az, hogy a ministerelnök úrhoz azon kérést intéztem, hogy ha nehézséggel jár — sokat tudnék felhozni, hogy mennyiben valódiak azon nehézségek és mennyiben képzeltek — én egyebet tőle nem kí­vánok, mint a törekvés igéretét. Ha ő ezt hatá­rozottan megadta volna, megelégedtem volna; de ugy látszik, hogy a nehézségeket nagyobbaknak tartja és ez az oka, hogy az ő álláspontját el nem fogadhatom. Almássy Sándor: T. ház! Én nem azt jegyeztem meg a t. előttem szóló előadására, mintha ő azt akarta volna jelezni, hogy Osztrák-Magyar­ország létezik, hanem azt akartam mondani, hogy ez ugy fogható föl, hogy a dualismus erre vezet s ezt tünteti ki. Ebben a felfogásban voltunk mi akkor is. Elnök: Csanády Sándor képviselő ur magá­hoz a tételhez kivan szólani. Csanády Sándor: T. ház! Én a minister­elnöki díjazáshoz akarok szólani. (Zaj. Halljuk!) T. ház! Valóságos következetlenség! bűnt követnék el, ha fel nem szólalnék azon összeg ma­gassága ellen, mely a tárgyalás alatt levő költség­vetési rovatban a ministerelnök részére megsza­vaztatni kívántatik. Következetlenségi bűnt követ­nék el igenis akkor, mikor csak néhány perczczel ezelőtt a képviselőházat arra kértem föl határozati javaslatomban, hogy kéressék meg ő Felsége a nép érdekében arra, hogy udvartartási költségéből en­gedni méltóztassék. 32,000 frt azon összeg t. ház, mely a minister­elnök részére megszavaztatni követeltetik; 20,000 frt fizetés és 12,000 frt tiszti pótlék czímén és azonkívül még rendes lakás, (Derültség) természet­beni lakás. 32,000 frtot adni t. ház, egy egyéni­ségnek, egy hivatalnoknak, ha ministerelnök legyen is az, manapság, akkor, midőn az egymást fel­váltó terméketlen évek,az elemi csapások, különösen pedig Tisza Kálmán ur ministerkedése alatt már is elviselhetlenné vált magas adók következ­tében a nemzet egy része ínséggel, nyomorral küzd, mikor a nemzetet a megsemmisülés, elszegényedés örvényébe szándékoznak meríteni; 32,000 frtot szavazni meg egy ministerelnök részére, akkor, mikor a nép egy része éhezik, mikor ezrenként vándorolnak ki Magyarországból polgártársaink idegen országokba, nem élhetvén meg e haza terü­letén; mikor az adóvégrehajtó az utolsó falat kenyértől is megfosztja az adó fejében a polgárok családját, akkor 32,000 frtot adni egy minister­elnöknek : valóságos bűnös pazarlás, pocsékolás szerintem, hogy ne mondjam a nemzet elleni merény­let. (Élénk derültség a jobboldalon.) De kérdem, mivel indokolható azon eljárás, hogy a ministerelnök részére 32,000 frt követeltetik megszavaztatni, illetőleg 20,000 frt fizetésképen, akkor, mikor a többi ministerek igen nagy mérvben meg vannak elégedve 12,000 frttal. (Derültség.) Mivel indokol­ható t. ház, azon eljárás, hogy a ministerelnöknek tiszti pótlék fejében 12,000 frt követeltetik meg­szavaztatni, mikor a többi ministerek egy garas tiszti pótlékot sem kapnak, pedig a többi minis­terek is csak igyekeznek megfelelni kötelességök­nek, hivatásuknak. (Derültség.) De különben is én tulaj donképen nem is tudom, hogy mire való a tiszti pótlék ? Talán lakmározásra ? Uraim ! ha arra való, gondolják meg önök, miként dínomdánom, lakmározásnak nincs se ideje, se helye, mikor a nép ezrei éheznek. Ugyanazért én felkérem a t, házat, méltóztassék a 12.000 frt tiszti pótlékot 4000-re szállítani, mert hiszen a ministerelnök e 4000 frttal úgyis 24,000 frtot fog húzni évenként, a mi magában véve megkétszerezett ministeri fizetés, dupla Lehnung. (Derültség.) 32,000 frtot adni egy ministerelnöknek akkor t. képviselőház, a mikor a kisebb hivatalnokok alig húznak annyi fizetést, hogy napi szükségeiket fedezni képesek legyenek, (Igaz! a szélső baloldalon.) ez valóságos megbocsáthatatlan bűn. Ugyanazért én e tárgyra vonatkozólag egy indítványt vagyok bátor a képviselőház elé térjeszteni, mely a követ­kező: (Halljuk!) A ministerelnöki tiszti pótlék négyezer forintra szálíittassék le. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem t. ház, egyetlenegy tagja sincs e háznak, a ki tagadni merné, hogy nekünk, a nemzet válasz­tottainak, a nép képviselőinek feladatunk, sőt mulaszthatatlan kötelességünk odaműködni, hogy a nép terhein könnyíthessünk. Nekünk mindent elkeli

Next

/
Thumbnails
Contents