Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-156

156. országos ülés íeexembrr 17. 1882. 293 felásson, hogy szentségtelen czéljaira felhasználja, ha ezt látja az ember, ha látja azon megtámadá­sokat, melyeknek ki van téve maga az igazság­ügyminister ur, mikor ő nem tett egyebet, mint egyedül a törvénynek igyekezett fentartani a megvesztegethetlenségét s akkor, midőn ezt mind látja az ember, lehetetlen nem hinni, hogy azon gyilkosság csak rituális lehet, mert máskép nem tehettek volna igy. Hogy mit csinálnak az izraeliták ez ország­ban t. ház? azt, azt hiszem, mellőznöm lehet, nem is szándékozom hosszasabban időzni e kérdésnél. Azonban kénytelen vagyok megjegyezni mégis azt, hogy a hova beteszi a lábát egy izraelita, ott, ha abban a községben azelőtt jólét, békesség volt, az egyszerre kivesz onnan. Több példát tudnék ráidézni, százakat, ezreket, hogy ha zsidó nem lakott azon községben, az emberek szorgal­masan iparkodtak és megéltek és ha a zsidók bejönnek oda, akkor annak a községnek nagy­része elpusztul és a vagyon a nép kezéből ki­vétetik és annak az illető zsidónak vagyoni gyarapítására fordittatik. Hogy micsoda eszközökkel teszik azt, az nem tartozik jelen előadásom keretébe, de hogy nemzetgazdaságilag helyíelennäk tartom, hogy egy 14 millió lakossal biró államban 625,000 foglalatosságnélküli ember legyen, a ki impro­ductiv, (Mozgás a jobboldalon) azt mindenkinek, ki a nemzetgazdászatuak csak elemeivel foglalkozott is, tudnia kell. Mert az holt kéz, a mit ők tesz­nek, mert nem termelnek semmit, hanem épen a termelést felhasználják és azt is hogyan. Ort van az ipar és kereskedelem terén, vegyük különösen a kereskedelmet, ott van mind­járt a borászat. (Derültség.) Nézzünk körül t. ház, az országban kevés város vau olyan, hol a borkereskedők nagy része nem zsidó volna. M r t'rt? Mert aránylag ez az egyetlen üzletág, melyen kevés befektetéssel igen könnyen sokat nyer. Mert hisz csalni, hamisítani bort legkönnyebb és miután sem törvény nincs rá, sem rájönni, miután a pineze homályában történik, nem igen lehet, az az üzlet igen jól virágzik. Emlékeztetem a minister urat és a t. házat, hogy mik történtek itt, mikor az úgy­nevezett svájczi borkereskedelem ide fordította figyelmét, Először hamisított kotyvalékot adtak nekik, különben pedig, minthogy a veres bor volt a leginkább keresett ezikk, festették a bori fuchsinnai. Mily nagy nemzetgazdasági hátrány származott ez által a termelőkre, a nemzet hite­lére, arról nem kell bővebben szólnom. A kül­földiek már hátat fordítottak volna Magyarország­nak, ha a ministerelnök ur, kinek ez dicséretére legyen mondva, erélyes rendszabályokkal nem iparkodott volna megakadályozni az efféle el­járást. Sokszor említtetett a reactió t. ház. Én ugy tudom, hogy ha a szabadságnak léteznek virágai, ebből a méhek nemcsak a mézet, de a mérget is ki szokták szívni. Én nem tehetek róla t. ház, az én tapasztalataim oda vezetnek engem, hogy az izraeliták leginkább & mérget szívták azon szabadságból. Méltóztassanak visszagondolni arra, a mióta az alkotmányos aera Magyarországon fennáll, mit tettek az izraeliták Magyarország szabadságáért? Mit tettek azért, hogy Magyar­ország független állam lehessen, mely füg­getlenség kebleinket dagasztja és melyért har­czolni hazafias kötelességünknek tartjuk e párton. Hogyan viselték magukat ellenünk! És mikor az ország két táborra ran osztva, az egyik olda­lon a szabadelvű párt, a másik oldalon a függet­lenségi párt és a mérsékelt ellenzék, azt kérdem, hogyha gyűlölet van a másik párt irányában, a legnagyobb factor ellen miért ne volna még na­gyobb gyűlölet? Ha az izraeliták nem volnának önök mellett, rég elseperte volna önöket a füg­getlenségi párt azon székekből. Miért? Mert az önök eszközei t. ház, a legnagyobb mértékben, zsidók. Tekintsünk körül az egész országban. Nézzük a korcsmárosokat. Azoknak legnagyobb része zsidó. A lélekvásárlás undok játékai ezeken mennek keresztül. Az izraeliták azok, a kik oda­adják magukat azért, mert az ő elvük az, hogy mindig a fennálló hatalomhoz tartoznak. Hát hasz­nál az a szabadságnak, hogyha olyanokra is, a kik nem érdemlik meg a szabadságot, mely mint a nap, reájók is süt egyformán, azok mellett, a kik a szabadságért fáradnak és azért áldozatot hoznak. Ebből kiindulva, én nem tartom helyes­nek, hogy ily egyháznak csak egy krajezár is adassék. Nem fogadom el az 5,000 forintot. Irányi Dániel: Nem fogok az előttem szólott t. képviselő ur sem indítványának, sem előadásának bírálatába bocsátkozni. Lesz erre alkalom, midőn a tapolczai kérvény szőnyegre kerül, melynek tárgyalása az ünnepek utánra vau kitűzve. Akkor méltóztassék elhinni, nem fogjuk kerülni a vitát, nem fogunk kitérni az ő érvei­nek méltánylása és mérlegelése elöl. Addig azon­ban azt gondolom, hogy békével bevárhatja azt az időt, mely mindenesetre pár hét múlva be fog következni. Én ennélfogva arra kérem a t. házat, hogy ez alkalommal nem bocsátkozva a tárgy tüzetes vitatásába, (Általános helyeslés.) a költség tétele fölött egyszerűen szavazással méltóztassa­nak dönteni. (Helyeslés.) Részemről kijelentvén, hogy én a tételt elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: A ma­gam részéről is utalva arra, hogy fenntartóin ma­gamnak más alkalomra nézetem nyilvánítását, csatlakozom Irányi Dániel t. képviselő ur fel­szólalásához, hogy a vitának minden további

Next

/
Thumbnails
Contents