Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-156
156. orszigMtlés íeeaemfeer 17. 1882. 375 egyiránt köyeteli, hogy a képesítési idő minél gyorsabb és rövidebb legyen. Csodálatos, hogy az ipariskolák ügye épen Magyarországon van annyira mellőzve, mert ha tekintjük pl. a Francziaországban e tekintetben fenálló mintaszerű intézményeket, mindenki beláthatja, hogy ott e téren nagy a tökély és a haladás s hogy a jobb anyagi állás egyedül ennek köszönhető. Ha tekintetbe vesszük továbbá Németországot, meg lehet győződni arról, hogy főleg a vidéki városokban az u. n. másodrendű ipariskolák müy példányszerű intézményt képeznek. Magyarországon általában a német tanrendszer ültettetett át. így többek közt a polgári iskolák rendszere, a mely a tapasztalat szerint az általános műveltség terjesztésére van ugyan hivatva, de a szakképzett iparoktatásra és a különböző vidékek érdekeinek megfelelő tárgyak elsajátítására a gyakorlati életben nem vált be. A t. szakminister ur figyelmét, ki az ügy iránt melegen érdeklődik, felhívom a marosvásárhelyi polgári iskolára, a mely 10 évvel ezelőtt állíttatott fel a közönség költségén s a mely évenkänt 5—6 ezer frtba került. Ámde a polgári iskola nem vált be s a czél, a mely elérendő volt, nem éretett el. Az iparoktatás körül némi kísérletek csak most merülnek fel. Ha a polgári iskolák helyett 10 évvel ezelőtt iparos-, vagy földmíves-iskolák állíttattak volna fel a különböző vidékeken, ma bizonyára közelebb lennénk a czélhoz: anyagi helyzetünk javításához és az adórendszer elbírásához. Napjainkban a mívelt, okos, solid és haladó iparos valódi jótétemény az országnak. Egész politikai fejlődésünkre, nemzetközi állásfoglalásunkra kétségtelenül bénítólag hat az iparos-oktatás terén való elmaradottságunk. Pénzügyi viszonyaink tekintetében nagyobb lendületet akkor nyerhetünk, ha iparunk is fellendül, mert az egyik a másikat segíti elő. Megvallom, hogy az állam maga nem tehet mindent e tekintetben, ámde kötelessége minél többet tenni már csak azért is, mert jó példával előímenve, lehet az iparosokat áldozatkészségre és tevékenységre buzdítani. Az iparos iskolák segélyezésére előirányzott 8000 frt hézagot pótol ugyan az ország pangó iparát, valamint az iparos pályára készülő ifjakat illetőleg, de ez még kezdeménynek is csekély. Ugy de a nagy szükségletet és elmaradást tekintve, ezt még nagyobb mérvben kellene előirányozni, ha komolyan akarunk tenni. A t. pénzügyminister tegnapi felszólalása alkalmával, ugy látszik, azon általa meg nem változtatható pénzügyi politikát vallja, hogy az ország polgárai az állam érdekében minél nagyobb adók fokoztatásával terheltessenek, a nélkül azonban, hogy ezek előidézésére vezető kereseti és adóképesség lehetőleg neveltessék. Holott ha mélyebb államférfiúi bölcsességgel körültekint, beláthatná azt, hogy a honpolgároktól csaknem túlságig követelt pénz- és véráldozatok alig elbirhatók s önként azon meggyőződésre juthatna, hogy ha valahol, itt e téren bizonyára eljött az ideje segíteni és nem csak a gróf Zichy Jenő határozati javaslatában kért 20,000 frtba, hanem kétannyiba is beleegyezett volna. Ez által egyfelől a pénzügyi helyzet, másfelől a folytonos deficit idővel való kisegítésén közreműködnénk. Ez, ha a pénzügyi miníster ur megfontolná, egyike lenne azon befektetéseknek, melyek valamint az államkincstár, ugy polgárok javára legdúsabban kamatoznának. A t. iparminister ur a napokban méltóztatott megigérni, hogy az évek óta vajúdó ipartörvény revisióját mielőbb elő fogja készíteni. Ezen jó szándékkal kapcsolatban óhajtandó szintén az ipari szakoktatás rendezése is; mert ha ezt különválasztva kezeljük, kétségtelenül egy félszegrendszabály keletkezhetne akkor, mikor egyöntetű szerves rendezésről kellene gondoskodni, hogy ha az iparszakoktatás által mindazon czélokat el akarjuk érni, melyekhez Magyarország polgárainak jobbléte van kötve. És különben is, ha utat és tért nem nyitunk arra, hogy önálló iparunk megfogamzék, ez által gyarmati helyzetünkbe hova - tovább sülyediink és nem fogunk kivergődni azon válságos helyzetből, mely az iparosokat folytonosan fenyegeti elzülléssel, elszegényedéssel. A t. közoktatási miníster ur indokolásában igen helyesen beismeri azt, hogy számos iparos-tanoncz van az országban, kiknek iskoláztatása hiányos és ezen segítendő, igen helyesen jelenti, hogy ezeknek iskoláztatását elrendelte, 89 községben 32,000 iparos-tanulót kívánván kiképeztetni, még pedig az illető községek és iparosok saját költségén reméli berendezni szakiskoláikat; és ha nem lennének azon állapotban, bizonyos mérvben államsegélyezésben részesíteni fogja, mely államsegélyt a vidékre vonatkozólag csakis 8000 írttal méltóztatott előirányozni. Kimondja ugyan, hogy óhajtandó lenne legalább 15,000 frt, úgyde a pénzügyi helyzet nem bírván jelenleg meg, ez idő szerint csak 5000 frttal emelheti ezen tételt. T. ház, igen jól tudjuk azt, hogy azon 89 község legnagyobb része, valamint szintén az iparosok általában elannyira alásülyedt anyagi, vagyoni viszonyok közt vannak, a községek pedig a számos közterhek miatt szintén csaknem évenként az államnak, mint nagyobb testnek mintájára rendesen deficittel zárják le számadásaikat, miként képzeli a t, szakminister ur, hogy ezen akár a községek,akár iparosok sajátköltségükön elegendő állami segély nélkül ily szakiskolákat berendezhessenek? Hiszen ez mindenütt, még jobbmódú városokban 35*
