Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-155

268 155. országos ülés deezember 16. 1SS2. ben nem fog előferdülni és oly Ígéretet mint Mocsáry t. képviselőtársam, ki elhitte, hogy az ő kivánságának eleget fog a minister ur tenni, hajlandó vagyok e határozati javaslattól el állani. Azonban a t. minister ur, ki ma oly bőven osztogatta a felvilágosításokat, ha e tekintetben fukarkodik, kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak mindig az illető tételnél iratni fel magukat. Itt az általános summázat van, melynek első tétele a budapesti egyetem. Ha itt méltóztatnak nézeteiket elmondani, akkor a részleteknél túl leszünk a vitán, ez pedig nem lenne czélszerű eljárás. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! A múlt évi költ ségvetés tárgyalásakor alkalmat vettem magam" nak arra, hogy a budapesti tudomány-egyetemnél divó tanpénzrendszert itt a házban megismertessem. Akkor volt szerencsém ez ügyben egy határozati javaslatot benyújtani, a mely azt czélozta, hogy a közoktatásügyi minister ur találja meg az alkalmat arra, hogy a budapesti egyetem tanpénz ügyét vizsgálat tárgyává tegye és véglegesen szabályozza akként, a mint azt az intézetnek méltósága s egyszersmind az a méltányosság is követeli, melyre a tanári karnak bizonyos része mindenkor számot tarthat. T. ház! Ha számba vesszük azon számbeli adatokat, a melyeket a minister ur a budapesti egyetem kathedráira vonatkozólagjelentésébe foglalt ; ha tekintetbe veszszük, hogy egyes tanároknak 300-on felül is vannak hallgatói és hogy parallel cursusok nem nyithatók, hogy ekkora auditórium mellett a tudomány ugy sem adható elő sikeresen : végre is rá kell jutnunk, hogy nem a tanulás, hanem a jövedelem érdekei forognak fenn. A viszásság annyival inkább kitűnik, mert mindnyájan tudjuk, hogy a tudomány-egyetemen vannak cathedrák, a melyek tárgyaik természeténél fogva nem számíthatnak nagy hallgatóságra és igy bekövetkezik az, hogy a különben nélkülözhetetlen kathedrák tanárai a többiekkel szemközt anyagilag méltánytalanul vannak jutalmazva. Ezen ügyet a t. ház előtt másodszor nem hoztam volna fel, ha nem tudnám, hogy magasabb tanintézetünk egyikében már egészen más eljárás követtetik, a mennyiben a tanpénz a kir. József műegyetemen nem az illető tanár kezébe megy, hanem egy igazságos kulcs szerint felosztatik. Én a legélénkebben óhajtanám, hogy a tanpénz egészen eltöröltessék. De nem zárk ózhatom el a helyzet elől és tudom, hogy ezt különösen ezen kormány nem fogja keresztül vinni. Mindazon által nem méltánytalan azon kérés, a melyet határozati javaslatomban adok elő, hogy a minister találja meg az alkalmat ezen ügynek megvizsgálására, mert nemcsak előttem, hanem az egész társadalom előtt sokat szenved az egyetem tekintélye. E kérdésnek tehát olyképen kell megoldatnia, hogy sem az egyetem tekintélye, sem a magyar cultura csorbát ne szenvedjen. Határozati javaslatom igy szól: „A képviselőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a tanpénzügyet mind a három egyetemen vizsgálja meg és ha az eltörölhető nem volna: rendezze azt mind a három egyetemen oly egységes alapon, hogy ugy a tanári kar, mint a hallgatóság összeségének érdekei megóvassanak." Ezt bővebben indokolni nem akarom, mert csak azt óhajtottam constatálni, hogy ez visszatetszést szül az egész társadalomban. És ha ezen ügy nem rendeztetnék, kényszerítve leszek a következő költségvetés tárgyalásánál ezen ügyet minden leplet lerántva róla, a képviselőház tanácskozásainak tárgyává tenni. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső halon.) Hoitsy Pál: Mindenekelőtt kijelentem, hogy a tételt, a mely az egyetemek számára fel van véve, elfogadom. Azonban két megjegyzést kivánok a minister ur figyelmébe ajánlani az egyetemi könyvtár ügyében. Egyik megjegyzésem az, hogy legyen szives a minister ur intézkedni az iránt, hogy az egyetemi könyvtárban az olvasási órák a lehető legnagyobb mértékben szabassanak meg, hogy az egyetemi ifjúságnak módja és alkalma nyíljék minél több időt tölteni az egyetemi könyvtár helyiségeiben. Tudom, hogy a mostani rendszer mellett, a mennyiben nincsenek elégséges számmal ott a könyvtári tisztek, ez egy kis nehézséggel lenne összekötve, hanem azt hiszem, most is lehetne rajta segíteni, még pedig oly módon, hogy több tiszt alkalmaztatnék; ha csak egy-kettővel több alkalmaztatnék, már akkor az órák száma nagy mértékben lenne szaporítható. Most a dolog ugy van, hogy az illető tanulók csak négy órán keresztül haszálhatják az egyetemi könyvtárt naponkint, még pedig 4-től 8-ig. Ez oly szűken van megszabva, hogy a törekvő, szorgalmas ifjak, kik idővel rendelkeznek az egész napon keresztül, melyet ott tölthetnének máskülönben, azt a meglevő könyvtári szabályok szerint nem tölthetik ott. Tudom, hogy a nap többi részében el vannak foglalva előadások hallgatásával, hanem az egyetemi előadások sokszor ugy kerülnek össze, hogy a legjobb szorgalmú ifjúnak is üres ideje van vagy akkor, mikor különben sincsenek az egye-' temen előadások, vagy pedig mikor egy közbeneső óra van, melyet egyátalában nem tudnak mivel tölteni; az egyetemi könyvtár közel van az egyetemhez és ha akkor nyitva volna, akkor ott olvas-