Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-152

152. országos íUís JLiéjseailjw 53- 'SS* k-íK rí: 177 ványomat, kérve a t. képviselőházat, méltóztassék azt, mint a jelenlegi körülményeknek megfelelőt, ezen tétel elvetésére nézve elfogadni. Az ellenindítvány szószerint igy hangzik: „Á képviselőház a közgazdasági előadók díjazására előirányzott 30,000 frtot nem fogadja el s egyúttal utasítja a kormányt, hogy az 1882. évi XX. t.-cz. megszüntetése iránt minél előbb törvényjavaslatot terjesszen elő. Ajánlom az ellenindítványt elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő ur maga felolvasván ellenindítványát, azt hiszem, nem szükséges azt újból felolvasni. Fekete Lajos: T. ház! Ezen háznak s általában a magyar törvényhozásnak tagjai túlnyom ólag földbirtokosok, legnagyobbrészt gazdászattal foglalkoznak s mégis sajátságos, hogy közlekedési, ipari, kereskedelmi és minden más ügyre sokkal több gondot és több költséget fordítunk, mint a földmívelés érdekeinek, a szorosan vett földmívelési érdekeknek támogatására; pedig, nézetem szerint, a földmívelési viszonyok helyes fejlődésétől, virágzásától függ és függni fog boldogulásunk. Hazánkban, ez az alap, a többi mind csak ennek tartozéka, ennek a következménye. Azonban általános vitába bocsátkozni nem kívánok, nem akarom a közgazdasági politika magasabb mveau-ja t theoretieus fejtegetésekkel bolygatni, csupán a gyakorlati életből merített egy ügyre nézve akarom a földmívelési ministerur figyelmét felhívni s ez a földbérleti ügy. (Halljuk') T. ház ! Azon kisebb, úgynevezett parasztgazdaságokon kivül, a nagybirtokoknak körülbelül egy ötödrésze bérbe van adva. Ezen bérletek napról napra nagyobb mérvű terjedelmet öltenek. És ez nem baj, legalább nem baj az államra nézve, mert ez utón az adónak a kétszeresét is megkapja. Ugyanis, ha a földbirtokos maga gazdálkodik, fizeti a földadót, ha pedig bérbe adja birtokát, a földadón kivül jövedelmi adót is kell fizetni, a mi pedig már is több millióra menő összeget tesz, ugy, hogy el lehet mondani, hogy egyik legnagyobb fontosságú dolog az államra nézve, hogy a bérletügyek elintézése, azok törvény utján való gondozásával foglalkozzék. A kereskedőknek t. ház, van egy külön ugy szólván szabadalmazott tőzsde bíróságuk, a földbirtokosok és bérlőknek nincs, a mire pedig igen nagy szükségük volna, egy külön speciális bérlők és földbirtokosok közötti viszonyokról szóló törvényre; és ebből igen sok baj és igen sok inconvenientia következik. Például a földbirtokosa bérleti évek letelte előtt új bérlőnek adja ki birtokát, a régi bérlő okot és ürügyet talál a bérletben benmaradni, az ellene támasztott pert különféle perorvoslatokkal, különösen pedig feljebbvitellel húzza, halasztja a dolgot, ugy hogy a birtokosnak nemcsak hogy perelnie kell, hanem az KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VIII. KÖTET. új bérlőnek, kinek nem adhatván át a bérletet, kárpótlást adni, köteles. A bérleti szerződések rendesen óvadék-pénzek mellett szoktak köttetni, a melyek az utolsó évben számoltatnak el, a birtokos pedig igen könnyen talál okot ezen óvadékpénz visszatartására, a mihez a bérlő azután csak igen hosszú per utján juthat. És több ilyen bajok erednek a bérleti viszonyok rendezetlenségéből. E tekintetben a nélkül, hogy határozati javaslatot nyújtanék be, felkérem a földmívelési minister urat, legyen szives nyilatkozni, hogy vájjon helyesnek és időszerűnek tartja-e egy ilyen értelmű törvényjavaslatot készíteni és azt kellő időben a ház elé terjeszteni. A mi magát a költségvetést illeti, én nem csak ezen tételt, hanem általában az egész költségvetést véve csekélynek tartom ; arra költünk legkevesebbet, a mire legtöbbet kellene költenünk; a tőkét, a mely a kamatot hozza, csak csekély mérvben igyekszünk gyarapítani. Én részemről ezen tételt, mint az egész költségvetést, megszavazom. (Helyeslés jóbbfélöl.) Mocsáry Lajos: Magához a rovathoz, illetőleg a Lázár Ádám t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz kívánok szólani. Azt hiszem, érdemes néhány perczig azzal foglalkozni itt a képviselőházban, mert nemcsak ezen előadói intézmény, hanem maga az alapeszme, a közigazgatási bizottság, igen érdekes világítást vet a nálunk uralkodó közigazgatási politikára. Ezeket az előadókat tudom, hogy a t. minister ur csak örökségképen inventariumban vette át elődjétől. Azt hiszem a t, minister ur maga nem barátja ezen intézménynek. Gr. Széchényi Pál földmívelés-, [iparés kereskedelmi minister: Én magam is már rég óhajtottam ezen intézményt! Mocsáry Lajos: Xem tudtam, hogy maga a t. minister ur is lelkesül ezen intézményért, hanem megvallom, hogy szeretném, ha ezen örökséggel ugy bánt volna el, mint szoktunk az olyan örökséggel, a mely alkalmatlan és terhes, hogy nem szoktuk elfogadni. Általában nem ártana óvatosabb eljárás, hogy ne vállalna a t. minister ur solidaritást elődjének minden intézményével. Ezen előadói intézmény nézetem szerint igen csodálatos ötlet volt, valóságos közigazgatási curiosum; s szükség ezen intézményre egyáltalában nem volt, mert hiszen azon gazdasági érdekek több képviseletet nyertek a közigazgatási bizottságokban, ha másképen nem, a választott tagok közül. Tiz választott tagja van a bizottságnak; a megyékben, hol a földmívelési érdekek állanak előtérben, ezek bőven vannak képviselve azon tiz választott által, a kik majdnem kizárólag mezei gazdák; városokban a kereskedelmi és ipari érdekek ugyancsak a választottak által, a kik kereskedőkből és iparosokból választhatók és tényleg választatnak is. Szükség tehát arra, hogy külön 23