Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-151
»• 162 151- •M»*g« ölés indulva ki, nagyobb és nagyobb réteget ragad meg és mikor a talapzat megvan, onnan foly a nagyobb tudományos belátás és igy készül egy pyramis, a melynek tetején a tudomány folytatja működését, a mely azután nem lép a társadalommal semmi ellentétbe, mint vannak a mi intézményeink, hanem szoros összeköttetésbe, mely tanításával rögtön a factorokat valósággal hasznosítja. (Élénk helyeslés balfélöl.) T. ház! Gaal Jenő t. barátom utalt arra a mozgalomra, a mely most nálunk társadalmilag tapasztalható. (Halljuk!) Én t. ház, figyelemmel kisértem ezen — nem az enyém a terminus — mert épen a t. mérsékelt ellenzék főlapjában olvastam — aristoeratiko-soeialistikus-társulat működését. Ertem a gazdakörben megindított nagy mozgalmat. T. ház! Én e mozgalmat nem találom új felfedezésnek, festi ez nálunk a viszonyokat és helyzetet épeu ugy, a mint festi Bismarck harczraszállását, a ki végre Canossába ment, s ki addig üldözte a socialismust, mig maga is majdnem azzá lett; sőt itt a szomszédunkban az 5 fríos szavazatok bevitelével egyenesen a socialistikus irány inauguráltatik. Hát t. képviselőház, én nem törődöm azzal, hogy a mi socialistikus aristocratáink vagy aristocratikus sociaiistáink (Derültség a szélső baloldalon) vájjon hova viszik a dolgot, vájjon miféle gyakorlati eredményeket fognak ők ott kivívni. Hanem én csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy osztályharczot felidézni bármi czím alatt, hog5~ az önrendelkezést megtagadni bárkinek a földbirtokra nézve, vagy bármely vagyonára nézve: ezt én részemről absolute nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek az aristocratikus iránynak megvannak a maga egyéb jelenségei is, t. képviselőház. (Halljuk!) Ám nézzük ezeket a versenyeket, ezeket a kiállításokat, a melyekkel mi azt hisszük, hogy az iparnak, a gazdaságnak nagy lendületet adunk. A legtisztább aristocratikus irányt, a melynek kapcsolata van lefelé a nagy producens, a voltaképen őstermelő osztálylyal, hiába keresnők. Az egyik téren próbáltatik a gőzeke villanyfény mellett, (Derültség) másik téren még túrja a talajt és pedig fájdalom, igen nagy számmal, az otthon faragott ősi rósz eke. Rendeztetnek iparkiállítások, mozgásba hozatnak mindenféle jelszavak, a hiúság, a protectio rugói. És hát mik ezek a kiállítások? Ma még részben találunk olyan tárgyakat, a melyek már 1852-ben, vagy nem tudom mikor, az első londoni kiállításon szerepeltek s azóta kiállításról kiállításra vándorolnak ; és találunk sokszor oly tárgyakat, a melyek ellen kivált az, a ki a jövőt nézi, egyenesen kell, liogy protestáljon. Hiszen én nem akarok egyebet felhozni t, képviselőház, (Halléeczember 12. 1882. \juk!) csupán pld. az úgynevezett nőipar-kiállí tást. Hát ennek a nőipar-kiállításnak a kritikája részemről az, hogy én elismerem, voltak ott bizonyos dolgok, a melyek megérdemelték a kiállítást és a melyek valósággal valamit representáltak is a magyar, kiváltképen a háziiparban; de a fő-fő kritika az egy jelenségben gyökerezik t. képviselőház, és ez az a monogrammkiállítás, [Derültség a szélső baloldalon) az a 400 forintos zsebkendő-kiállítás és az az iskolai kiállítás, a melyeknek minden darabja csak azt bizonyította, hogy nem taníttatik az iskolákban az, a mi szükséges, hogy a jövő anyákból azután jó gazdasszonyok is legyenek, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) hanem gyakoroltatik egészen más. Az összes himzési kiállítások, a mily kezdetlegesek voltak, a hogyan nem representáltak semmit a himzési iparnak mai állására, egyről szomorú tanúságot tettek, t. i. arról, hogy mikép lehet ifjú leánygyermekek szemét mentül hamarabb tönkretenni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Minthogy már az iparügyről beszélek, legyen megengedve, hogy egészen röviden mondjam ki nézetemet, miként fogom én fel nem annyira az ipar helyzetét — mert hiszen én ennek orvoslását mástól, mint az igazi védelemtől, a külön vámterülettől, nem várom, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) hanem, hogy tekintsem az ipar állását ott, a hol annak bajai mostan acute jelentkeznek s a hol az iparos valósággal hangot ád. A mi iparunk ferde helyzetben van, ezt tagadni nem lehet; még kevésbé azt, hogy az ország ipar nélkül el nem lehet és legkevésbé azt, hogy a ferde helyzetben levő ipar mindenkép igyekszik, hogy az ő bajainak okát és kútfőirását keresse és ahhoz szabja a maga kérelmeit. A képviselőház kérvényi bizottsága folytonosan ostromoltatik az ipartörvény revisiója tárgyában, folytonosan követeltetik a második iparoseongressus megállapodásainak tiszteletben tartása, végrehajtása. Mind hiába és haszontalanul. E követelmények közül a két cardinális az: hozassék be a kényszertársulás és hozassék be a qualifieatio kimutatása. Hogy én ezt t. ház, az én nézetem szerint egészen tisztán megbírálhassam és kimutathassam, szükséges, hogy egy pillantást vessek arra az időre, mikor Europaszerte megindult egy nagy mozgalom, melynek jelszava volt: feltétlen iparszabadság , feltétlen kereskedelmi szabadság. Ezt a szabadság, a tiszta szabadság szempontjából tárgyalták annak az iránynak a hivei. De bekövetkezett a reaetió, bekövetkezett az, hogy a korlátlan iparszabadság legnagyobb szószólói maguk is megijedtek annak következményétől és utóbb elkezdtek mindenféle társulási czímek alatt