Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-150

128 150. országos ülés deezember 11. 1882. lásban, a melyet a t. képviselő ur mellékes körülmények felsorolásával kifejezett, iukább a szabályozási munkák végrehajtásában a rendszertelenséget a rendetlenséget illetik. De miután már általánosságban van oda állítva a dolog és az mondatik, hogy a képviselő ur mint technieus határozottan pálczát tör a szabályozási rendszer fölött és azt már alapjában elhibázottnak állítja: akkor én kötelességemnek tartom, hogy mint szakember azokra reflectáljak és megnyugtassam Magyarország lakosságának nagy részét. (Egy Jiang a szélső haloldalon: Nem fog sikerülni!) Németh Albert (közbeszól): Nagy fába vágja a fejszéjét! Jónás Ödön: Különösen azon részét, mely az anyagi áldozatok következtében már amúgy is fogékony a bizalmatlanságra és a mely lakosság mintegy életkérdését látja a Tisza szabályozásában és annak végrehajtásában. Megvallom t. ház, elvártam volna, ha a képviselő ur a rendszert támadja meg, akkor egyszersmind fellép vala azou határozott indokokkal, melyek e rendszer t. i. a védtöltés és átmetszési rendszer ellen szólanak s akkor rámutat egyszersmind azon indokokra is, melyek a Tiszaszabályozásánál más jobb rendszert ajánlanak. Én, t. ház eddigelé más rationabilis szabályozási rendszert, különösen oly természetű folyóknál, mint a Tisza, nem ismertem és elfogadom az átmetszési és védtöltési rendszert mint egyedüli megbízhatót. Nagyon jól tudom, vannak egyesek, de csak is egyesek és nem testületek, a kik holmi medencze-rendszer, csatornázási vagy párhuzamos medenczerendszerrel gondolnák az egyes szabályozási hibákat helyre ütni. De t. ház, ezen rendszerek eddig csak mint elvi kérdések állíttattak fel, ily rendszerben tényleges szabályozások nem hajtattak végre és azért azt hiszem, hogy a képviselő ur ily kalandos kísérletekre nem akarja rávezetni Magyarországot. Thaly Kálmán (közbessól): Semmi kalandos ! Jónás Ödön: Tán mi próbáljuk meg legelőször a Tiszán, vájjon a medencze, vagy párhuzamos mederrendszer volna-e czélszerű? Ez oly kalandos eljárás volna, mely a nagy anyagi áldozatok mellett még rendkívüli veszélyeket is zúdítana az országra. Nézetem szerint az egyedül helyes rendszer az, mely a Tiszánál jelenleg alkalmazta tik, t. i. a védtöltési és átmetszési rendszer; az a rendszer, melyben a Paleocapa és Vásárhelyi eszméi combinálva és megtestesítve vannak és malyek szerint az eredeti tervek el is készittettek. Ez egyéni meggyőződésem. És tessék végig nézni, t. ház, a külföldi väzszabályozásokon: a Rajnán, a G-aronne, Szajna és Pó és Olaszország más folyóinak szabályozásán és azt méltóztatnak tapasztalai, hogy hasonló természetű folyóknál, mint a Tisza, általában az átmetszési és védtöltési rendszer alkalmaztatik. Azt hiszem t. ház és meg vagyok győződve róla, hogy Fekete Zsigmond képviselő ur nem a rendszert ítélte el, lianem csakis a szabályozási munkálat végrehajtásában előforduló rendetlenségekre mutatott reá. Ezekre is bátor leszek röviden egy pár megjegyzést koczkáztatni. A képviselő ur igy szólt beszédében: (Olvassa) „A mi aggodalmunkat a legnagyobb mértékben felkelti, a vizek járásában észlelhető retograd hatás; mert a Tiszánál, melynek árjai az egész középkorban sem Szegedet, sem a többi parti községeket és városokat megsemmisítéssel nem fenyegették: a szabályozás óta csaknem két méteres árviz szinemelkedés constatálható, a mi tekintve az idő rövidségét, mely a szabályozás megkezdése óta mai napig befolyt, páratlan a szabályozások történetében. Pedig azt már nem lehet állítani, hogy akár 1879-ben, akár 1881-ben a Tisza mennyiségileg is elérte volna a legmagasabb fokot, mert a ki ezt állítja, az önmagát ámítja". Én, t. ház megvallom, nem tudom ebből megítélni, hogy mikép fogta fel a képviselő ur ezen retograd hatást, mert ha relatíve fogta fel a t. képviselő ur, akkor ennek nézetem szerint nincs értelme; ha pedig általánosan érti, hát akkor megjegyzem, hogy én ilyen retrográd hatást folyóinknál szabályozás előtt és után is megtiirketőnek tartok s e né.kiil folyót nem is képzelhetek, különösen oly folyót, a melybe annyi temérdek mellékfolyó ömlik, mint a Tiszába. Második megjegyzése a t. képviselő urnak a következő; „A másik jelenség, mely szabályozott folyóinknál látható, ez az igen tartós és hosszas culminálás. A múlt század vége felé, a mikor pedig — miként történetileg bizonyíthatom — egyes folyóinknál már retograd hatás jelentkezett, a Tiszának nagy áradásai még két hét alatt elvonultak. 1881-ben már nem két, hanem hat álló hétig a Tisza Szegeden folytonosan a legnagyobb ponton állott". Eltekintve attól t. ház, hogy Szeged felett több, Szeged alatt pedig kevesebb átmetszés létesíttetett, mint a mennyi megengedhető lett volna, rá akarok mutatni egy oly adatra, a mely megezáfolja a képviselő urnak azon állítását, hogy eddig hat hétnél tovább tartó culminálás nem létezett volna. Van tudomásom arról, hogy a negyvenes években, hajói emlékszem, 1844-ben, midőn a Tisza vize 11 lábnyi minimális állásról felemelkedett 21—24 lábra, akkor a culminálás 5—6 hónapig tartott. Ez a képviselő urnak jelzett állítását tökéletesen megezáfolja. A t. képviselő ur továbbá azt mondja; „És ha most ismét azon kérdést vetem fel