Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-149
149. országos ülés deczember 9. 18S2. 109 ben állana az igazolás, ha a képviselő ur igazolni akarná és okát adni lépésének. A kormányt ugy múltja miatt, valamint az azon dolgok után bekövetkezett tettei miatt a nemzet bizalmára érdemetlennek mondotta, egyénenként és összesen általános és különös politikájában méltatlannak nyilvánította és most átmegy és kimondja, hogy nem volt elvi alapja az oppositionak, most már pártolja a kormányt. (Igás! Ugy van ! a balon és derültség a szélsőbalon.) Ezt kielégítő magyarázatnak tekintheti a képviselő ur ; meglehet, hogy őt megnyugtatja; de ne kivánj a, hogy ez több legyen az egyéni szükségszerű nyugalomnál, mert ha nem volna megnyugtatva, mégis ott volna a képviselő ur, a hol most van. (Derültség a baloldalon. Mozgás a jobbon.) Vagy talán az azóta bekövetkezett eredmények azok, a melyek megnyugtatták a képviselő urat? Talán kiderült, hogy a gazdasági politikának, a nemzet erejének érdekeire nézve kevésbbé káros következményei állottak elő, mint a milyeneket a képviselő ur feltett. Vagy olyan előnyök mutatkoztak, melyeket a képviselő ur előbb nem látott? Hiszen minden alkalommal bizonyította, hogy károsabbá vált, mint feltételezte: minden alkalommal bizonyította, hogy a gazdasági kiegyezés vaslánczokba szorítja az országot, még azt sem engedi meg, hogy a magyar kincstár természetes jövedelme megmaradjon a magyar kincstár számára Á képviselő ur minden alkalommal hosszasan bizonyította, hogy terkeink mily óriási mértékben növekednek, tehát kellene, hogy a magyar kincstár természetes jövedelmei bennünket illessenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Vagy talán Bosznia elfoglalásának következményei által van megnyugtatva a képviselő ur? Többé nem látja ezekben mindazokat a bajokat, melyeket előbb látott? Gondolom, senki sem kívánja, hogy ő helyette én tárgyaljam a kérdést. Ha megvan nyugtatva, majd kifejti ő maga. Lukács Béla (közbeszól): Meg fogom tenni! Szilágyi Dezső : Tökéletesen jogunk volt tehát azt mondani és joga volt t. barátomnak, Somssich Pálnak azt mondani, hogy a t. képviselő ur magaviseletében, politikai magaviseletében — és ennek megítélése nem magándolog, mindenkinek politikai nyilvános magaviselete a közmegítélés dolga —• (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) jogunk volt azt mondani, hogy az, a mit felhozott, a logikai ellenmondás ellentétben van még ama két kérdés elintézése után tanúsított összes politikai nyilatkozataival és magatartásával. De a képviselő ur aztán azt mondotta — és hogy zavarában vagy nagy nyugalmában ezt teszi, azt nem veszem rósz néven — azt mondja, mint magát kifejezni méltóztatott, ez lehet egyéni gyengesége, de mentségére szolgál az ő gyengeségének, hogy nagyon fényes nevű férfiak jöttek össze és megkísérelték megállapítani a pontokat, a melyekben az ellenzék ezen árnyalata, nem a függetlenségi párttól, hanem a kormánypárttól különbözik : és nem voltak képesek a pontokat megállapítani. Azt gondolom, vegyük a kérdést kölön. A t. képviselő urnak ez lehet ürügye és meg fogom mutatni, hogy igen gyarló és gyenge ürügy. De ha ezen kérdés ugy állna is, mint a képviselő ur mondja, semmiesetre sem nyújtott okot arra, hogy egyátalán nemcsak ezt a pártot, de az ellenzéki állást odahagyta. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És semmi körülmények közt politikailag nem igazolhatja azt a lépést, mely szerint, mikor a nagy kérdések elintézése után évek folyamán át a nemzet bizalmára érdemetlennek nyilvánította a kormányt és a nélkül, hogy egy új dolog jött volna közbe, melynek alajiján a bizalom keletkeztet igazolni lehetne, s mely azt a kormány számára megnyerni alkalmas volna, most azon kormánynak feltétlen támogatója lesz. Ezt — legaiább csekély felfogásom szerint — semmivel sem képes igazolni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) De nézzük, miben áll az utolsó ürügy, melyet a t. képviselő ur felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Én megengedem, sőt egyátalában nem is kárhoztatom, hogy szorultságában erre hivatkozott. Hát t. ház, a mit mondott, nem újság. A t. ház tagjai előtt ismeretes az, hogy igenis bizonyos kérdésekre nézve, a melyek itt a házban gyakran érintetnek s a melyek a következő epocha reform kérdéseit képezik, igenis összejöttünk és tanácskoztunk és igenis volt egy pár kérdésre nézve, első sorban meg is mondom, a közigazgatás kérdésére nézve és némileg a vallásügyi politika egyes kérdéseire nézve eltérő nézet közttünk. De egyet elfelejtett a t. képviselő ur mondani, elfelejtette mondani azt, hogy a túlnyomó többség azonban különösen az első kérdésben egyetértő nézeten volt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De nem tartottuk szükségesnek, hogy ezen kérdések miatt azoktól elváljunk, a kikkel különben általános politikai irányban és legtöbb felmerült más kérdésekben harmonice együtt folytonosan működtünk. (Helyeslés a balon.) De azt képzeli talán valaki, hogy a t. képviselő ur oly nyughatatlan lelkiismeretű, hogy csak oly pártba akar lépni, a hol ezen kérdésekre nézve teljes egyöntetűség van, mert ez lett volna a következetesség. Távolról sem! Hát nem tudja a képviselő ur, hogy ott a kormánypárton ugyanazon kérdésekben még nagyobb megoszlás van? (Élénk derültség a bal- ' : s szélső balon.) Mi tehát az oka, hogy mégis sokkal jobban érzi magát ott, hogy^ ugyanazon megoszlás épen nem nyugtalanítja, (Elénk derültség a bal- és szélső balon) ha ugyan van más elvi álláspontja, mint a kormányhoz való ragaszkodás. (Zajos tetszésnyilvánítások a baloldalon és derültség a
