Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-126
50 126. országos ülés oUóber 12. 1SS2. vett államadósság kamatai, a kincstári utalványok convertálása, az időközi deficitek fedezésére felvett államadósság kamatai, azon kivül a közgazdaság terén szintén nagy mértékben emelkedtek kiadásaink, ágy, diogy budgetünk kiadási része 1880-ban tetemesen nagyobb, mint 1875-ben volt. 1880-ban 22.300,000, 1881-ben 19.300,000 volt a deficit a rendes kezelésben, természetesen a zárszámadások eredménye szerint. Ezen előirányzat szerint, melyet most van szerencsém benyújtani, a kiadások 288.848,000 frt, a bevételek pedig 280.732,000 Irtot tesznek s úgy a két összeg között a különbözet 8.115,000 írt. (Éljenzés a jobboldalon.) T. ház! Én részemről, a mennyire emberi erő szerint lehetséges, arra törekszem, hogy az előirányzat a valóságnak megfeleljen a zárszámadási eredmények alapján ; és ez által, hogy a bevételek nincsenek túlmagasan fölvéve, azt hiszem, hogy ezen előirányzatnál ezen elv a kiadások és bevételekre nézve meg is tartatott. T. képviselőház! A múlt esztendőben az országgyűlési tárgyalások folyamán azt hányták a kormánynak és különösen a pénzügyministernek szemére, hogy míg a múlt években: 1876-tól 1878-ig a főczél mindig az volt, hogy az államháztartás egyensúlya helyreállíttassék, addig most erről nem is beszélnek, ez a kérdés levétetett a napirendről, erre senkisem gondol többé. Én, t. képviselőház, állásomat mindig máskép fogtam fel; én mindig ezt tartottam és most is ezt tartom egyik legfontosabb kérdésnek, melyet a pénzügyministernek, kormánynak és a törvényhozásnak szem elől téveszteni és számításból kihagyni nem lehet. És ha a t. képviselőház is ennek szükségességéről úgy van meggyőződve, mint én és a kormánynak e részbeni intézkedéseit támogatja s keresztülvitelüket minden factor hozzájárulása lehetővé teszi, akkor részemről most már kilátásba helyezhető az, hogy rendes kezelésünkben az egyensúly helyreállítása, ha nem is a jövő 1883-ik évben, de már az 1884. évben lehetségessé válik. (Éljenzés a jobboldalon.) Bátor vagyok ezen állításomat a következőkkel indokolni. (Halljuk!) Ha alapos, a mint hiszem, hogy rendes kezelésünkben a kimutatott hiány az 1883-ik évre 8.115,000 frt, ha ehhez méltóztatnak hozzávenni az adójavaslatokból eredhető bevételi emelkedéseket, a melyek közül a szeszadó 4 milliót, a többi javaslatok szerint pedig l 1 /* milliót tesznek, marad még fedezetlen hiány 2.600,000 frt. Én, t, képviselőház, azt hiszem, ha a kérdés úgy fog állani, hogy már most azon rendes hiányt, pénzügyeink ezen nagy baját szüntessük meg végkép, ha azon kéréssel fordulok a t. házhoz, hogy ennek eléréseért áldozatot is hozzon, figyelembe véve a czélt, hogy ez által pénzügyeink állandóan rendeztetni fognak: akkor a képviselőház kész lesz meghozni ezen áldozatot is. Készemről erre nézve legjobb módnak azt találom, hogy, mint többször volt alkalmam megemlíteni, a jövedelmi pótadó emeltetik azon 2.600,000 frt erejéig, a mely e czélra megfelel. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk!) Megengedem t. képviselőház, fognak ezentúl is még maradni fedezetlen kiadásaink, melyek miatt hitelműveletekre fogunk szorulni, mint pl. az oecupátió költségeinek fedezésére és a költséges beruházásokra. De ha ezek egy részét is fedezhetjük az átmeneti bevételekből, a helyzet mindenesetre sokkal kedvezőbb fog lenni, mintha saját mindennapi szükségleteink fedezésére is a hitel igényije vételére szorulunk. Én, t. képviselőház, arról is meg vagyok győződve, hogy azért, ha ezen intézkedéseket megtesszük, a világ megállani és stagnátió beállani nem fog, a mi nem is kívánatos. De a mint lesznek ezentúl is növekedő szükségleteink, melyekről most még nem szólhatunk, épugy megvagyok győződve arról, hogy vannak egyszersmind jövedelmi forrásaink, melyek új adóemelések nélkül is fokozni fogják a jövedelmet. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak kettőt akarok ezek közül említeni. (Halljuk!) Talán figyelemmel kisérték a ház t. tagjai, hogy egy nevezetes jövedéki ágra, a dohányjövedékre nézve értekeztem volt az illető szakközegekkel egyrészt a dohánytermelés fokozása s emelése czéljából, másrészt hogy adohái^termelők érdekeinek figyelembe vételével ugyan, de egyszersmind az államkincstár igényeire való tekintettel is a dohányjövedékből az eddiginél nagyobb j övedelmet lehessenbehozni.Ezen tanácskozmányba igyekeztemtisztán szakférfiakat meghívni a dohánytermelők és kereskedők köréből és pedig pártállásra való tekintet nélkül. E tanácskozmány t. ház, a követendő eljárásra nézve egy nem első fontosságú kérdés kivitelével terjes megállapodásra jutott, a melynek alapján az ^intézkedések meg fognak indíttatni, melyektől ezen igen fontos jövedéknek tetemes emelkedése várható. Ezenkívül t. képviselőház, mi évek óta milliókat fektetünk be vasutaink, különösen állami vasutainkra. Nem akarom magamat azzal kecsegtetni, hogy ezen milliók a teljes kamatozást azonnal be fogják hozni; de mégis előre látható, hogy ha kellő gonddal történnek ezen beruházások, ezáltal egyrészt az ország közgazdasági érdekei előmozdittatnak, másrészt ezen befektetések, ha nem is hozzák be a befektetett tőkék teljes kamatját, de fognak hozni eleinte egy szerény, évről évre növekedő jövedelmet, igy e czímen is várható jövedelmeink emelkedése. E mellett hiszem, hogy ezen ország fejlődésképes és van még számos oly jövedelmi forrása, a mely nincs kellőleg kiaknázva,
