Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

38 12s- országos ülés október 11. 1882. Már most azon kérdést leszek bátor a t. képviselőházhoz intézni, hogy vájjon nem sértetett-e meg a törvényhozó legelső és legszentebb joga, a szólásszabadság szentsége az azt feltétlenül megillető tiszteletben tartásának mellőzésével, midőn nyilvánosan, hivatalos functió alkalmával egy minister minden szó, észrevétel, megjegyzés és visszautasítás nélkül, sőt arra buzdítólag felelve, eltűr alantos hivatalnokai, közegei ajkáról ily sértő és durva nyilatkozatot, bírálatot egy törvényhozó tagnak a parlamentben mondott szava s e szerint legelső kötelességszerű joga gyakorlásáért; ki, ha mindjárt feltéve, de el nem ismerve, téves meggyőződésből eredő vádakat emelt volna is: — egyszerűen csak törvényhozói kötelességét teljésíté s mely magatartásával a volt minister ur hivatalnokainak e durván sérteni ezélzó szavát, véleményét, bírálatát — ha mindjárt a sértett önérzet, az önvédelem szava lehetett is egyesek részéről — a törvényhozó tagnak a parlamentben e legelső joga gyakorlata alkalmávali sérthetetlen szavának felébe helyezni engedte s ez által e jog mindenek felett álló szentségét el nem ismervén, azt megsértette s megsérteni engedte, holott a törvényhozó testület minden tagjának, e mindenek felett magasan álló ezen joga fölé helyezé magát ? Miután azoknak nyilatkozata, szava csakis és egyedül a törvényhozó testület többsége által lévén elbirálható, esetleg megróható, de még ez által sem megsérthető: ennélfogva minden jogos, a parlamenten kivül álló egyén jogos elbirálás és megtámadtathatáson is felül álló levén, azt nézetem szerint sem a sajtó, sem egyesek, sem testületek által megsérteni engedni, vagy megsértve hagyni nem volna szabad. De ha a törvényhozó testület küldőivel szemben e jogot nem is tartaná kellőkép érvényben, meg lévén egy más előnye is, ez a nemzetre nézve veszélyessé nem válhatik, mert annak tiszteletben tartását önmagával szemben mindig kivívhatja, szükség esetén érvényre emelheti. Azonban, ha ily sértés a kormány tagjai és alantas közegei részéről szándékosan és hivatalos functió alkalmával történt: ezt eltűrni nem lehet, nem szabad, mert nemzetünk alkotmányában gyökerező és annak sarkkövét képező legelső és legszentebb jogunk, melynek, mint Deák Ferencz monda, a törvényhozók nem tulajdonosai, hanem csak őrei. Nem volna általunk elegendőkép, elég magasztossággal — párhuzamosan a törvényhozó hatalom másik tényezője a koronával szemben — kifejezve, megőrizve, érvényre emelve s kellőkép megvédve, ha annak szentsége csakis a felelőtlenség s a vád alá helyeztethetéssel szemben sérthetetlenségében tartatnék érvényben. És pedig azon egyszerű okból, mert a nemzet ezen joga, a Felséges királyunk személyét mindenkor megillető szent és stérhetetlen jogával szemben, mintegy megfelelőleg a nemzetnek, e jog gyakorlata alkalmával viszonzásul, cserébe nyújtott és lényegileg egyenlő joga lévén, s a mely szent és sérthetetlenség jogát a koronának, azt hiszem, hogy az ország minden egyes polgára nemcsak hogy készséggel elismer és megtart, de azt egyszersmind a legmélyebb hazafiúi hódolattal is tiszteli : ennélfogva a nemzet, illetőleg a törvényhozó testület, ha nem is önérdekénél, nem is önmaga, de legalább a korona iránt viseltető legmélyebb hódoló tiszteletnél fogva tartozik miatta véle szemben, miután e jog által annak gyakorlatában egyenlő színvonalon állanak, a törvényhozó testület méltósága és tekintélye hozzá méltólag megőriztessék és ez csakis akkor és abban nyilvánul és nyilvánulhat , hogy e jognak nemcsak mint jognak érvényben tartását, hanem annak egyszersmind feltétlenül megillető tiszteletben tartását is, ugy egyesek, de főleg és különösen a korona képviselőitől, helyetteseitől és alantabb hivatalnokaitól megkívánja és szükség esetében megkövetelheti. S habárjóllehet a t. ministerelnök urnak nem volt minderről közvetlenül tudomása és talán nem is felelős ennélfogva közvetlen ezen sértésért: mindazonáltal ő hozzá intézem a következő interpellátiómat, hogy legalább magyarázatot adni szíveskedjék -.(Olvassa.) Interpeílátió: „Tekintettel azon körülményre, hogy a jelenlegikormány egyik volt tagja, augusztus havában, mielőtt tárczájától megvált volna, azaz midőn még tényleg minister volt, hivatalnoki karát buesútisztelgés alkalmával hivatalos minőségben fogadván — a tisztelgő hivatalnokok szónokának, ki az alsóház egyik tagjának a törvényhozó testületben történt felszólalásáról sértő és durva kifejezésekben tüntetőleg szólott: oly feleletet adott, mely nemcsak, hogy rendre nem utasítá, hanem még buzdítólag és közvetve helyeslést foglalt magában; tekintve, hogy azon képviselő törvényes ellenőrzési kötelességét és jogát gyakorolta, midőn meggyőződése szerint létező és hivatali visszaéléseket a ház elé, mint illetékes fórum elé hozta; tekintve, hogy ezen felszólalása alkalmával kifejezéseiben nem ment tovább, mint a mennyit az ügy határozott megnevezése és vádjainak előadása megkövetelt; tekintve, hogy a kormány a ház szine előtt ünnepélyesen vizsgálatot igért és a felhozott vádakat oda utalta és pártatlan szigorú eljárásra kötelezte magát; tekintve, hogy midőn a minister előtt ama sértő nyilatkozatok a vádra vonatkozólag történtek s mikor a minister azokra buzdítólag felelt, a vizsgálat még függőben volt s a minister ezen magatartása által ellentétbe jött a vizsgálat szigorú és pártatlan eszközlésére vonatkozó Ígéretével ; és végre, mert az ily nyilatkozatokban meg-