Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

144. országol ülés deczembor 2. 1882. 393 /•' Ezt a magam részéről szó nélkül nem hagy hatom, de hogy egészen correct legyek, a gyorsirodából kivett szöveg szerint felolvasom a nyilatkozat ezen részét. Beszélvén, hogy mi mindent bocsát meg a pénzügyminister urnak, azt mondja a t. képviselő ur: (Olvassa.) „Megbocsátom azon szorult állapotában, hogy érvek helyett, mik nincsenek, ilyenekhez folyamodik, midőn a pénzügyminister ur könnyelmű és alaptalan igéretökkel akarta az adóemeléseket önök előtt elvjselhetőkké tenni. De egyre tökéletesen jogom van, miután a t. pénzügyminister ur ezéloz nem simulékony modoromra, engedje megjegyeznem, hogy azon fokú simulékonyságot és alkalmazkodási készséget, melyet a pénzügyminister ur mindig, de különösen legfényesebben akkor tanúsított, midőn azon ministerelnök kabinetjében, ki őt az ajtón kiutasította, az ablakon át visszatérve, helyet foglalt, én a magam részéről elsajátítani nem fogom." Hátt. ház, mindenekelőtt megjegyzem, (Halljuk ! Halljuk!) hogy én is azon meggyőződésben vagyok, hogy azt a simulékonyságot, melyet t. barátom a pénzügyminister tanúsított, midőn 1878-ban a kormányba belépett, a í. képviselő ur soha sem fogja tanúsítani. (Élénk derültség jobbfelöl.) Mert mivolt az eset? Midőn 1875-ben —- a kik itt voltak, emlékeznek rá — akár helyeseljék, akár rosszalják, a mi történt, ugy az ország, mint a képviselőház igen nagy többségének óhajtásához képest az országgyűlésnek akkori két pártja fusionált. Ennek természetes következése az lett, hogy a kormány leköszönt és az újra alakult pártból kellett a kormánynak megalakulnia. Ennek természetes következménye az lett, hogy az eddigi kormányból néhány tagnak kikeltett maradni, mert a fusió értelme épen abban állott, hogy az egyesült pártból vegyesen a régi pártokból alakittassék a kormány, de akkor nem kiutasittatott az ajtón, hanem azon alkalommá] kimaradt a kormányból t. barátom a mostani pénzügyminister. De ő azért nem duzzogott, nem ment sem az ellenzék padjaira, sem a hát mögött dolgozó vakandokok közé, hanem megmaradt a pártnak tagja és mikor azon párton s az azon pártból alakult kormányra igen nehéz napok jöttek, akkor is nem ült szembe, nem állott be vakandoknak, hanem felkeresve és felkérve, készséggel vállalkozott azon akkor csakugyan igen hálátlannak mutatkozó munkára. (Élénk hosszas éljenzés jobbfelöl.) Ily simulékonyságot, ismétlem, igazat adok neki, a képviselő ur bebizonyítani soha sem fog. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a kérvények tárgyalása. Péchy Jenő jegyző (olvassa): Zala-, Udvarhely-, Hont-, Háromszék-, Heves- és Sopronmegye közönsége, a „Győrvidéki gazd. egyesület" kérvényét pártolva kérik, hogy a keleti marhavész, léptályog és tüdővész által az ország marhaálloKÉPVH. NAPLÓ. 1881—82 VII. KÖTET. Hiányában okozott károk megtérítése czéljábóL egy kölcsönösen kötelező biztosítási intézvény léptettessék életbe. Székely Elek, a kérvényi bizottság előadója: T. ház! A mint méltóztatnak tudni, a győrvidéki gazdasági egyesület ezen kérvénye még a múlt ülésszak alatt tárgyalva lett. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Halljuk a kérvényi!) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy a kérvény felolvastassák? (Zaj.) Madarász József: Bocsánatot kérek, ne méltóztassék a ház ismét többségére hivatkozni, hanem élni azon gyakorlattal, miszerint eddig nem volt itt bármely kérvény is tárgyalva a nélkül, hogy ha egyetlen képviselő kérte azon kérvény és a hozzá mellékelt irományok felolvasását, a ház elnöke a többséghez fordult volna azon kérdéssel, hogy a többség határozzon a felett, hogy méltóztatik-e határozni azon okmányok felolvasását illetőleg ; igen vagy nem ? Hanem mindig azon gyakorlat dívott, hogy a kérvények és az azoknál levő okiratok felolvasása oly alkotmányos kérés és kötelesség, mihelyt egy képviselő által is kéretik, hogy a többség soha sem tagadta meg azok felolvasását. Én tehát kérem a t. házat, hogy miután itt egy nevezetes okmány van, mely a kérvény tárgyalása alapjául szolgál, ha az időt akarják figyelembe venni, méltóztassék a tárgyalást elhalasztani, ellenkező esetben méltóztassék a kérvényt felolvasni. Elnökl Én nagyon csodálkozom a t. képviselő ur felszólalásán. Én egyáltalában nem akartam itt szavazást, csak a ház hangulatát akartam megtudni és én mindig ezen szóval kérdeztem a háztól máskor is, hogy ha valami eltérés volt a szokástól. Én nem tudom, hogy álképviselő ur tulajdonképen mit kivan már most, a felolvasást megadja a ház; de nem tudom, hogy méltóztatik-e azt kívánni, hogy a tárgyalás a jövő szombatrahalasztassék? (Felkiáltások a szélső balfelöl: Igen!) Krisztinkovich Ede: A győrvidéki gazdasági egyesület kérvénye mellett több megye szintén pártoló felterjesztést tett. Én kérném, hogy jelenleg halasztassék el ezen kérvény tárgyalása akkorra, mikor ama pártoló kérvények is tárgyalás alá kerülnek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ha a t. képviselő urak azt kívánják, hogy a kérvények most ne tárgyaltassanak, hát maradjon a jövő szombatra. (Helyeslés.) Elnök: A kérvények tehát a jövő szombatra halasztatnak. Még Szilágyi Dezső képviselő ur kíván, gondolom, személyes kérdésben nyilatkozni. Szilágyi Dezső: T. ház! A mit a ministerelnök ur arra, a mint én megítéltem, megbíráltam a pénzügymdnister ur politikai magatartását, mondott, előadván az ő felfogását, miután felfogásaink ugyanazon tényekre különbözők, nekem magyarázni valóm nincs; de miután a ministerelnök ur 50