Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-144
376 •'**• álságos ülés deczember 2. 1S82 aásául fejtettem ki, hogy ezen emelkedés annak tulajdonítható, hogy az adóbehajtási törvény kezdett működni; de másodszor tulajdonítandó annak, hogy évről-évre, vagy a már létező adók emeltetnek, vagy új adók hozatnak be, nem pedig a létező adók fejlődtek. Ez az, a mit állítottam. Méltóztassék a t. ház megítélni, nem ferdített-e a t. minister ur, miokr ennek ellenkezőjét fogta reám. (Zaj. Ellenmondá' sok a jobboldalon, ügy van! a baloldalon.) Másodszor hivatkoztam az 1876 —81-ig terjedő évekre és az összes cerealiákra vonatkozó hivatalos kimutatást felolvastam a ház előtt. Ezt nem annak a bebizonyítására hoztam fel, a mit sohasem állítottam, a mit reám fog a pénzügyminister ur, hogy azok gazdászatilag virágzó évek voltak; hanem ezzel azt akartam állítani, hogy ezen évek egyet kivéve, mind középtermésűek, vagy középtermésen felül voltak. És ennélfogva hamis és ferdítés a minister ur azon állítása, mintha én ezen éveket mint általában virágzó éveket említettem volna. Ez a második ferdítés. A harmadik ferdítése a minister urnak pedig abban áll, midőn ellenmondást fog reám, a mely abban létezett volna, hogy azt mondtam, hogy az 1882-iki kezelések eredményeire nézve tekintetbe veendő, hogy az adófizetési pontosság és az állam iránti kötelességérzet is növekedett az országban és a jobb termésnek is hatása volt azon eredményekre, melyek 82-ben jelentkeztek és állítottam t. ház, ez az observatio kérdése, nem tapasztalják-e itt, hogy a termésből bejövő első rendelkezhető pénz igen számos helyen az adókötelezettség lerovására fordíttatott nagyobb mértékben, mint eddig. Es ha én ezt mondom, kizárja-e ez azt, hogy ezzel nagyobb mérvű adó-executiok megférhetnek. A tapasztalásból tudjuk, hogy nagy mérvben alkalmaztatnak adó-executóik olyanok ellen is, a kiknek nem akaratán múlik, hogy nem fizetnek, hanem azon múlik, hogy terményeiket kellőleg értékesíteni nem tudják. Ez is tehát egyik ferdítés. Az azután, hogy a t. pénzügyminister nr szives volt engem megtisztelni azzal, hogy kétszeresen érint személyesen, először járatlanságomat hozza fel a pénzügyi dolgokban ; de gondolom, a ki pártatlanul akar Ítélni, az láthatja, hogy a pénzügyminister ur egygyel adós maradt: az én járatlanságom bebizonyításával. Az ily gyermekes vádak ellenében én sohasem védekeztem. A t. háznak és az egész országban mindenkinek, a ki figyelemre méltatta működésemet, módjában van eljárásomat ellenőrizni és formáljon ítéletet magának, hogy igaz-e a pénzügyminister ur ellenvetése, vagy nem. De azután, midőn a pénzügyminister egész — hogy úgy mondjam — parlamenti pályámat, még a delegatióban i ortént működésemet oly bonezolás alá veszi. (Zaj. Felkiáltások jóbbfélöl: Ez nem személyes kérdés! Hall~ juk az elnököt! Félkiáltások a bal- és szélső báloldalon. Halljuk tovább!) Elnök (csenget): A t. képviselő ur a házszabályok értelmében szavainak félreértését akarta helyreigazítani. A mit most méltóztatik mondani, az már személyes kérdés. (Zaj. Helyeslés jobboldalon. Ellenmondás abal- és szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Az igen t. elnök urnak nem méltóztatott felszólalásomra figyelmezni. (Nagy zaj. Felkiáltások abal-és szélső baloldalon. Ügy van! Ellenmondások jobbfelöl.) En világosan kijelentettem, hogy először szavaim értelmének helyreigazítására s azután személyes kérdésben kérek szót. Ha tehát megengedi az elnök ur, félbeszakítása tökéletesen felesleges volt, (Nagy zaj. Felkiáltások a jobbóldalon: Rendre! Rendre! Helyeslés a balés szélső baloldalon) tehát megengedi a t. elnök ur, hogy félbeszakítása tökéletesen felesleges volt. Elnök: En csak azt vehetem figyelembe, a mit hallok. Itten zaj volt s én azt nem hallottam, a mit a t. képviselő nr még tovább mondott. (Zaj.) Szilágyi Dezső: Annyival inkább jogom van felszólalni, mert a t. pénzügyminister ur személyes kérdésben nem is a tegnapira vonatkozólag, hanem eddigi politikai működésemre vonatkozólag ingerülten nyilatkozott, midőn azt tette, a t. elnök ur nem látta szükségesnek őt figyelmeztetni — és jól tette, hogy nem figyelmeztette — hogy a tárgyhoz tartsa magát. (Zaj. Mozgás jóbbfélöl.) Én, t. ház azt, hogy 1880-ban és 1880 óta mi módon tudom t. politikai barátaimmal a viszonyt megtartani, azt, hogy mi módon és mily irányban szólaltam fel a delegatióban, azt, mi módon viseltem magamat egyik, vagy másik perezben, fejtegetés alá veendőnek nem tartom. És megbocsátom a minister urnak, (Derültség a jobboldalon) hogy beszédében erre olyan nagy súlyt helyezett, mert azon sajnálatraméltó és megszorult állapotban van, (Ellenmondás jobbfélől) hogy pénzügyi politikájával önnön összes eddigi nyilatkozataival nemcsak maga ellentétbe jött, de önöket is önmagukkal ellentétbe hozta. (Ellenmondás jóbbfélöl.) Megbocsátom azon szorult állapotban, hogy érvek helyett, mik nincsenek, ilyenekhez folyamodik, midőn a pénzügyminister ur könnyelmű és alaptalan Ígéretekkel akarta az adóemeléseket önök előtt elviselhetőkké tenni. (Elénk ellenmondás jóbbfélöl.) De egyre tökéletesen jogom van, miután a t. pénzügyminister ur czéloz nem simulékony modoromra, engedje megjegyeznem, hogy azon fokú simulékonyságot és alkalmazkodási készséget, melyet a pénzügyminister ur mindig, de különösen legfényesebben akkor tanúsított, mikor azon ministerelnök kabinetjében, ki őt az ajtón kiutasította, az ablakon át visszatérve, helyet foglalt, én a magam részéi-ől elsajátítani nem fogom.. (Élénk derültség balfelöl. Nyugtalanság jóbbfélöl.)