Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-144
144. országos fiiéi deezember 2. 1882. 371 földre ment, addig 1882-ben államadósságaink után 28 millió kamat fizettetik benn az országban, tehát 8 millióval több, mint két évvel ezelőtt; a külföldön elhelyezett papírok után pedig 46 millió fizettetik, tehát csak egy millióval több mint azelőtt. Ebből azt lehet következtetni, hogy ha a vagyonosság az országban némely irányban apadt is, az mégis több terén emelkedőben van, mert ma 8 millió írttal több fizettetik államadóssági kamat czímén az országban, mint ezelőtt és hogy két évvel ezelőtt az államadóssági kamatoknak 32, ma 38%-a fizettetik az országban; a mi minden esetre kedvező jelenség. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik következtetés, melyet levonni akarok, az, hogy a 860 milliónyi nominális államadóssággal szemben sok oly beruházás foglaltatik, a mely az államadósságok ezen szaporodását részben indokolja s mindenesetre igazolja. Az 1881. évi zárszámadásokat véve alapul 1831-ig államvasutainkba effectiv értékben 290, nominális értékben pedig 317 millió volt befektetve. Habár kétséget nem szenved, hogy ezen államvagyon nem jövedelmez annyit, mint a mennyit az ezen czimen felvett államadósság kamataiként fizetünk, annak jövedelmezősége még sem jelentéktelen, mert az effectiv érték után 2'4°/o, a nominális érték után pedig 2 í l"/o-a jövedelmet nyújt. Figyelmébe ajánlom a képviselőháznak azt, hogy a múlt, illetőleg a folyó év végéig állami vasúti hálózatunk szakgatott darabokból állott, és hogy ezeknek összekapcsolása és egyik legjelentékenyebb vonal forgalomba hozatala épen ez idő szerint van folyamatban, a minek következtében az államvasutak nagyobb jövedelmezősége még inkább várható. Van ezenkívül egy érték, a melyet nem akarok mint positiv, activ értéket feltüntetni, de a mely mégis oly kiadás, a mely az államadósságok növekedését igazolja. Ez a társulati vasutaknak garantia czímén kifizetett összeg, a mely 1881. végéig 113 millió forintot tett. Es ha áll is, hogy ezen összeg kamatait az ország ma nem élvezi, e befektetésből mégis van az országnak haszna, mert közgazdaságilag nagy haszna van az országnak a vasúthálózatból. (Helyeslés a jobboldalon.) Vannak ezenkívül más beruházások is, minők : a termesztmények értékének növekedése, az államépületek, utak és hasonló beruházások, a mely értékek növekedése 110 millió, Végre pedig van egy másik tétel, a mely szintén nem activ követelés, de mint igazolása az államadósságnak, figyelembe vehető, a melyre az előadó ur is hivatkozott és ez azon 114 millió forintnyi összeg, amelylyel álllamadósságaink nominális értéke növekedett. Ez magára az országra nézve nagyobb teherrel nem jár és mert a kincstári jegyek beváltásából és a múlt évben keresztül vitt rente-conversióból ered, nem teheremelkedéssel jár, hanem ellenkezőleg apadt a fizetendő kamatösszeg. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek állanak szemben adóssága ink növekedésével és én nem szeretem szándék os an ugy feltüntetni a helyzetet, hogy az rózsás színben jelentkezik, de midőn államháztartásunk és a kormány működése rosszaltatik, állásomból folyó kötelességemnek tartom, a tényállást minden szépítés nélkül a maga valósága szerint a t. ház elé terjeszteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezek után áttérek azokra, a miket Helfy t. képviselő ur a tegnapi vita folyamán mondott és különösen azon állítására, hogy azért tapasztalható az államköltségvetés tárgyalásánál ezen házban közöny, mert valamint magában a pénzagyi bizottságban is rögtönözve tárgyaltatott a költségvetés, úgy a ház többi tagjának sem volt elég ideje arra, hogy ezen kérdéssel tüzetesen foglalkozzék. T. ház, a pénzügyi bizottság tárgyalására nézve először is bátor vagyok megjegyezni, hogyha áll is az, hogy október 12-én nyújtatott be általam az államköltségvetés s október 16-án kezdődött meg annak tárgyalása a pénzügyi bizottságban, még is, mikor annak tárgyalása megkezdetett, az úgynevezett apró tárczák vétettek föl legelőször, a költségvetés első füzete, melyek valamennyien törvényen alapszanak s alig változtathatók meg, sem a bizottságban, sem má sként. Időközben pedig volt elég idő a nagyobb tárczákra való elkészülésre és így semmiféle rögtönzésről szó sem lehet. De én nem az éveken át követett gyakorlatot tartom normálisnak, mely más államok szokásától eltérőleg nálunk követtetik, hogy hónapokon át tárgyaljuk a költségvetést s az időt, melyet törvények alkotására kellene fordítani, tisztán csak a költségvetés tárgyalásával töltjük el, hanem ellenkezőleg, épen azon eljárást tartom normálisnak, hogy a költségvetés, különösen az olyan, mely 5—6 év óta hasonló marad s nagy obi) változtatást nem foglal magában, tárgyaltassék gyorsabban és ne vegye annyira igénybe a törvényhozás idejét, mint más alkalommal. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur taglalván azon állításomat, hogy a 8 milliónyi tervezett adóemelésben 4 millió foglaltatik a szeszadó reformja czímén, melylyel szemben áll azon megtakarítás, mely az eddig elpocsékolt anyag megkímélése által szándékoltatik eléretni s általánosságban odaveti, hogy bármennyi lenne ezen összeg, annyi, mint ezen 4 millió, nem lehet semmiesetre. Bátor leszek a t. képviselő urnak tüzetesebben előadni, miből áll ezen kérdés és ha a t. képviselő ur figyelemmel kisérte volna a szeszadó enquettere összehívott szakférfiaknak nyilvánosságra hozott tanácskozmányait, abból azon meggyőz ődést merítette volna, hogy ezen 4 millió frtnyi 47*
