Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

354 143. országos ülés deczemb^r 1. 1882. ezerint a mérlegbe fel vannak véve. Hát abban tökéletesen igazsága van, hogy a tőke-törlesz­tésre számított összegeket a mérlegbe fel kell venni, de ez nem zárja ki a t. előadó urnak azon kötelességét, hogy a hiány constatálásánál ne állapodjék meg a 21.600,000 frtnál, hanem számítsa íiozzá azon nagy összeget is, mely már ugyan más rovatban előfordul, de a mely tény­leg még is hiányt képez. Ezt maga sem tagad­hatja. De még kevésbé lehet igazolni a pénz­ügyminister ur eljárását, a ki, mikor exposéját tartotta s mérlegről még szó sem volt, ott tisz­tán csak a hiányról volt szó, még ig már akkor is elhallgatva azon nagy összegeket, 9.400,000 és 8 milliót és a pénztári jegyekre felvett 4 milliót, a hiányt 21 millióra tette. (Igás! TJgy vem! a szélső baloldalon.) És engedje meg a t. előadó ur, hogy egy­úttal egy rövid megjegyzést tegyek neki arra vonatkozólag, a mit ő Krisztinkovich képviselő­társamnak mondott. Hát hiszen ha nevetségessé akarunk tenni bizonyos számcsoportosításokat, azok, a kik ezen dolgokkal foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy ez nem nehéz. Akárki magára vállalhatja, hogy épen ily modorban nevetségessé tegye az előadó urnak koronként elénk hozott számcsoportosítást; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) a kérdés csak az, hogy a kiindulási pont, melyből Krisztin­kovich^ képviselőtársam kiindult, helyes-e vagy sem? 0 abból indult ki, hogy a pénzügyminis­ternek a hiány megállapításában követett rend­szere és a számvevőszék rendszere közt lénye­ges különbség forog fenn, hogy a főszámvevő­szék azt veszi fel hiánynak, a mit a kincstár saját jövedelméből fedezni nem képes; holott a t. pénzügyminister ur, a kölcsön törlesztésére felvett összegeket nem veszi fel. Pedig ez tény, méltóztassék a zárszámadásokat megtekinteni, e különbség létezik: a számvevőszék és a kormány között. Tehát abban nevetségest nem látok. Krisztinkovich t. képviselőtársam számokat csoportosított, meglehet, hogy azok egészen az utolsó részletig nem állanak, nem csodálkoznám rajta, ő sem csodálkozik, mert csakugyan a zár­számadások alapos tanulmányozására sokkal több idő kell, mint a mennyi nekünk engedte­tett, mert tudjuk, hogy csak a napokban osztat­tak ki a zárszámadások. Hanem a főeredmény, a melyre jutott, teljesen igaz, hogy a számszék a vagyonmérleg tekintetében ijesztőleg figyel­mezteti az egész országot azon romlásra, mely felé pénzügyeink haladnak, figyelmezteti arra, hogy a pénztári hiány, hozzávéve azon számí­tásokat, melyeket én is tettem, 1881-ben fel­megy 48 millióra; de egyúttal kiszámítja, hogy a vagyoncsökkenés az egész államháztartásban 70 millió hatszázezer forint. Figyelmezteti az országot arra, hogy csupán csak a tőkeadóssá 1 ? gok törlesztésére felvett kölcsönöknél, csupán csak az árfolyam-veszteség felrúgott 10 millió néhány százezer forintra. Tehát mikor a zárszámadások oly eredmé­nyeket tüntetnek fel, én valóban nem értem, hogy a pénzügyi bizottság előadója hogyan ké­pes azon adatokat nevetség tárgyává tenni. Áttérek a t. pénzügyminister észrevételeire. Én örömmel kezdtem hallgatni a t. pénzügy­minister ur beszédét, látva, hogy ő első sorban az én vádamat akarja megezáfolni, hogy elő­adásában és különösen a pénzügyi helyzetnek feltüntetésében ő az őszinteségnek teljes hiányát tanúsította, mert örültem volna, ha sikerült volna engem megezáfolni, mert ez az ország előnye lenne, nemcsak az övé. De fájdalom, azt kell constatálnom, hogy épen czáfolatával az igen t. minister ur csak annál inkább megerősíti vá­damat, mert maga a czáfolat is fényes bizonyít­ványa az őszinteség hiányának. A pénzügyminis­ter ur minden áron be akarta nekem bizonyítani azt, hogyha ő például a pénztári jegyeket 4 mil­lió forint erejéig állandó kölcsönné változtatja át, hogy az nem egyéb, mint adósságátváltoz­tatás. Engedelmet kérek, csakugyan nem hiszem, hogy lehetne ember, a ki valaha pénzügyekkel foglalkozott, hogy ezt mondhassa; a ki ezt állítja, lehetetlen, hogy ismerje a pénztári jegyek természetét. A pénztári jegy nem adósság, hanem egy jegy, melyet az ország a pénzügyminister­nek rendelkezésére bocsát forgalmi töke, vagy üzleti tőke gyanánt, a mi szükséges minden ke­reskedelmi üzletben, ha netalán rövid ideig a jövedelmek nem folynak be, akár néhány napig, vagy néhány hétig, hogy ez esetben a kiadáso­kat fedezhesse, nehogy ez által a pénzügyi ad­ministratió zavarba jöjjön. Ez a pénztári jegyek missiója, czélja. A mely perezben <a szükséglet fedezve van és kell, hogy fedezve legyen, mert a kormánynak, pénzügyi administratiónak egyik főkötelessége az, hogy a mint a jövedelem be­foly, félretegye a pénztári jegyek fedezetét, ezek eltűnnek, mint egyszerű utalványok, melyeknek később hasznát fogják venni. Hogy ily adóssá­gokat felcserélni lehessen állandó rente-adósság­gal, melyért örök időn át kamatot kell fizetnie az államnak, ezt soha államgazdász nem állította életében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t, minister ur felelve arra, hogy én 8 millióval számítottam a tervbevett új adókat, azt monda, hogy ez ismét tévedés, hogy elfeledem, miszerint a 8 milliónak csak fele az általános adó, 1 millió a szeszadó, az nem általános. Ez ismét egy új jelszó, melyet hihetőleg gyakran fogunk ezután hallani. Mindenütt a világon az adók ugy vannak beosztva, hogy van olyan adó, mely

Next

/
Thumbnails
Contents