Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

350 ^- ^szagos ülés deczember 1. 1882. van és hogy az államjószágok elidegenítésével szemben ÍO millió 700,000 frt vasúti kamatbiztosítási követelésünk van. A mi az utóbbit illeti, én birok tudomásával annak, hogy az ingó államvagyon értékesítése, valamint a telepítvények éríe'kesíiéséből szintén jön be összesen 2 millió 100,000 frtnyi összeg és miért nem állítottam szembe ezt a vasutkaroatbiztosítás fejében kiadott összeggel. Azért, mert én nem mérleget akartam összeállítani, miután annak sokkal részletesebbnek és pontosabbnak kellett volna lenni. hanem kizárólag refleeíáltam arra, a mi a költségvetésnél mindig diffieultáltatik, az áilamjószágok értékesítésére. Mert arra bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy aa ingó államvagyon értékesítése, és a telepítvéuyesek törlesztése évtizedek óta előfordul a költségvetésben s e házbaii tüzetesen a mérleg szempontjából sohasem kifogásoltatott. Hanem igenis folytonosan kifogás alá vétetett az áilamjószágok nagyobb mérvű elidegenítése azon szempontból, hogy ez tulajdonkép a hiány egy részének leplezésére szolgál. S midőn e tekintetben elfogadtam azon felfogást, hogy ha a hiány fedezésére vonatkozik is és hivatkoztam egy activ vagyonrészre, mely többszörösen megfelel azon értéknek, azzal, ugy hiszem, hibát nem követtem el. Mert nem fogadhatom el azon nézetet, hogy a vasutaknak kamat-garantia fejében adott előlegek elveszetteknek tekintendők; és azt hiszem, hogy mint jurista, a t. képviselő ur nem fogja indítványozni, hogy az állam merlegében ezen összegek mellőztessenek. Ha pedig mint jurisía ezt nem teszi; mint közgazda sem teheti. Két ok van erre. Először az, hogy ezen vagyon segélyével oly forgalmi eszközöket tartunk fenn, melyeket enélkül nem biztosíthattunk volna. És ez nemzetgazdasági tényező. Másodszor az, hogy ez mégis activ követelés, mely különösen vasutak államosításánál és tovább fejlesztésénél igen jelentékeny tényezője lehet az állami műveletnek. (Helyeslés jobb felől.) De a t. képviselő ur. ha jól vettem ki szavainak értelmét, egyenesen könnyelműséggel vádolta a pénzügyi bizottságot azért, hogy csatlakozott a pénzügyi politikához, ugy a mint a kormány előterjesztette. Itt e téren két irányban tért el a vita. Némelyek foglalkoztak • a jövő szempontjából azon új adókkal, a melyekkel a ház még nem foglalkozott és melyeket a t. péüzügyminister ur csak beterjesztett; mások pedig foglalkoztak azon iránynyal, mely általában a költségverésben magában, a pénzügyminister ur előterjesztésében és a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik. A mi az áj adókat illeti, ezekre én most tüzetesen nem terjeszkedhetem ki, mert épen Helfy t. képviselőtársam indítványára állapodott meg a pénzügyi bizottság abban, hogy ezek jellemzésére és ajánlására ez alkalommal nem terjeszkedik ki. Tehát azt vártam t. képviselőtársamtól, hogy 8 sem fogja a bírálatot e térre vinni. Azonban bátor vagyok azokra, a miket e tekintetben a házban hallottam, röviden pár megjegyzést tenni, inkább a költségvetés szempontjából és azon álláspont szempontjából, melyet a pénzügyi bizottság elfoglalt mint magának a dolognak érdemére. Szilágyi Dezső t. képviselő ur azt mondotta, hogy újabb adókat hoz be a kormány, holott a régi adók is tetemes hátralékokat mutatnak fel és egészen pontos adatokkal kimatatta azt, hogy az egyenes adók czímén 40 és 43 millió közt mozog az adóhátralék. Tehát ebből következtette azt, hogy újabb adókat behozni nem lehet. Azonban azt hiszem, hogy a t. képviselő ur lényeges tévedésben van. Tévedése igénytelen nézetem szerint arra terjed ki, hogy a régi adóknak hátralékaiból az új alapon kivetendő adókra von következtetést és egyszersmind azok valószínű eredményére, mert a t. minister ur által a jövő évre és 1884-re összesen kilátásba helyezett 8 milliónyi adóból először is 4 millió szeszadó, tehát nem direct adó. Ennek alapja tehát az egyenes adók hátralékaiban nem található és igy ebből arra következtetést vonni nem lehet. Jelentékeny összegeL képez a biztosítási illetékekre vonatkozó előterjesztés. Ugy hiszem, hogy ezt sem lehet az egyenes adók czímén megtámadni. Azután következik, hogy a takarékbetétek megadóztatására vonatkozó előterjesztés, a mely után 1 milliót, számít a t. pénzügyminister ur. Hogy a földadó, házadó, keresetadó és hadmentességi díj czímén hátralékok vaunak az egyenes adók közt és ezek 1875—82 közt nagy összegekben nem változnak, de ugyanezen kló alatt tudniillik 1876. január 1-től 1881. 31-ikéig a takarékbetétek 209 millióról 329 millióra emelkednek, tehát 120 millióval fokozódnak: ebből egyet vagyok bátor következtetni és ez az, hogy az egyenes siók hátraléka és a betétek fejlődése közt összefüggés nincs. Nem következtetem én abból azt, hogy az adó azonnal és föltétlenül elfogadható. Ez későbbi megvitatás és bírálat tárgyát fogja képezni. Azt hiszem, ez oly fontos kérdés, melyet incidentaliter eldönteni vagy arról véleményt koczkáztatoi nem szabad. Azonban azon szempontból, a melyből ezen előterjesztéseket a t. képviselő ur bírálta, azt hiszem, bátran hivatkozhatom arra, hogy ezen adónemet sem támadhatja meg tisztán azért, mert az egyenes adók hátralékokat mutatnak. Ezekből láthatja a t. képviselő ur, hogy bírálatát az új előterjesztésekkel szemben oly alapra fektette, a mely nem vág össze azon elő-