Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-139

272 139. országos ülés n»vember 26. 1882. a bajt előzni e's a censura igazolására annak | idején nem volt egyéb princípium annál: meg­engedjük-e, hogy a baj meglegyen és csak akkor foglaljunk le, mikor a baj már megvan? És ezt ne méltóztassék elfelejteni, mert azon törvény­hozók és mindazok, a kik azon törvényt a maga szellemében akarják magyarázni, jól tudják, hogy lehet baj belőle, ha nem szabad rendőrileg intéz­kedni, de jól tudják azt is, hogy sokkal nagyobb baj, ha az alkotmány szabadságának egyik leg­fontosabb biztosítékát feladjuk. (Helyeslés bál­felől.) Ily értelemben t. ház, megengedem, hogy a kérvényi bizottság t. előadója nem tudott más­hoz folyamodni az eljárás törvényességének iga­zolása szempontjából, mint a mit előre jeleztem, hogy a hol világosan ellene szól a betű, tehát a hol a törvényt a saját szempontjából még inter­pretálni sem lehet, mert világosan szól, ott ő azt mondja, hogy ez törvényes volt, mert a 48-iki törvények szellemében történt és mert ez a tör­vény hézagos. Nos hát t. ház, én azt hiszem, első tekin­tetre fel kell annak tiluni, hogy ha egy intéz­kedés mellett mást felhozni nem lehet, mint azt egy törvénynek a szellemével igazolni és az illető törvényt hézagosnak mondani, akkor min­dent törvényesnek qualificálhatunk. (ügy van! a szélső baloldalon.) Meglehet, hogy van hézag a tör­vényben, t. előadó ur. Benne van igenis az a hézaií, az a tilalom, hogy nem szabad rendeletileg intézkedni ily esetekben. Ez a hézag benne van, de addig mig Magyarországon lesz érzék a sza­badság biztosítéka iránt, ezen hézagot pótolni nem fogják. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Én ehát nem foglalkozom a törvényesség kérdésével ovább, mert azt hiszem, hogy a törvénytelenség egvilágosabb bizonyítéka az, hogy ha már a törvénynek világosak a szavai, akkor annak szel­leméhez akarnak fordulni és ha hézagokat akarnak látni abban, ha nincs benne mit ők törvénytelennek nem tartanak. Elég bizonyí­tékát látom annak, hogy itt a törvény megsér­tetett és hogy ekkép világos törvénysértés ! áll előttünk. 1 És ha ily fontos törvénynek ilyen megsér­téséről van szó, midőn ily fontos kérdés van előttünk, akkor ezt csekélynek venni, valóban az elhidegedés jele mindaz iránt, a mi hazánkra nézve fontos; az elhidegedés jele mind az iráni, a melyek iránt egykor a legnagyobb lelkesedés­sel küzdött Magyarországnak minden jó fia. És ha ezen lelkesedés még ma is áthat valakit és ha a megszokott hideg szórakástól és monoton szónoklástól tartózkozva, melegebb hévvel szól valaki, valóban csodálkozni kell, hogy a minister­elnök ur gúnnyal illeti az ilyen beszédet. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De mégsem csodálkozom rajta t. ház, mert mondott a t. ministerelnök ur olyanokat is, me­lyeket nem lehet összehasonlítani még azokkal sem, miket az előadó ur mondott. Azt mondta, hogy a törvényesség kérdésére kiterjeszkedni nem is akar; hanem ime itt volt a veszélyes eset, rögtön intézkedni kellett, a közbéke, a polgártársak békés . együtlétéuek fontos kérdései állottak koczkán, azt mondja, hogy rögtön kel­lett intézkednie s aztán hozzá teszi: ha pedig azt látnám, hogy ezzel a törvénynyel, hogy t. i. az 1848. év XVIII. törvéuynyel nem lehet a bé­két fentartani, ha azt látnám, hogy a sajtósza­badság az én felfogásom szerint — már t. i. a belügyrainister felfogása szerint — szabadossággá válnék, ha azt látnám, hogy tovább kell menni, higyjék el, hogy lenne annyi bátorságom, hogy tovább is menjek. <3 Hát, t. ház, azok után, a miket a minister­elnök ur tett és miket felhozni bátor voltam és akkor, a mikor a ministerelnök ur kitűzte ma­gának e padokról (a báloldara mutatva) azon szeut czélt, melyet hatalma volt érvényesíteni és az­után, a mikor a ministeri székét elfoglalta egé­szen ellenkező irányban halad, mondom ezek után elhiszem, hogy lesz neki bátorsága ilyent tenni. (TJyy van! a szélső balon.) De én csak azt mondom, hogy volt még a ministerelnök urnái egy bátrabb férfiú is, a ki egy alkotmányellenes iratot irt alá és ez Récsey volt. Én ily bátorságtól magamat elrettenteni nem hagyom és pártolom Polonyi Géza t. tag­társam különvéleményét. (Hosszan tartó élénk he­lyeslés a szélső balon.) Hódossy Imre: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Azon nagy fontosságú kérdés, a mely a t. ház mai napirendjén áll, mindenek előtt azt igényli, hogy azon kérdés minden salaktól meg­tisztítva legyen a t. ház előtt, a mely arra több körülménynél íogva és több felszólalásnál fogva is ráragadt. (Elénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Más kérdés nem foroghat fenn Hevesmegye kér­vénye folytán ezen t. házban, mint az, hogy vájjon a belügyminister ur megsértette-e a sajtó­törvényt, igen vagy nem; és vájjon az ő eljárása a sajtószabadságot veszélyezteti-e, igen vagy nem? A miből aztán folyik azon kérdés, hogy a t. ház, a miuisterelnök ur eljárását helyesnek, törvényesnek tartja-e vagy pedig azt rosszalja, törvénytelennek tartja. Megvallom, hogy azon nyomtatványokat, a melyekről szó van, én sem nem láttam, sem nem olvastam és látni avagy olvasni nem is akarom; mert én függetlenül akarom a kérdést azon nyomtatványoktól megbírálni. Állíttatik, hogy azon nyomtatvángokban iz­gatás foglaltatik az egyik hitfelekezet részéről egy másik hitfelekezet irányában. Ha ez igaz,

Next

/
Thumbnails
Contents