Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

2Q 125. orsíágos ülés október 11. 1882. „Nagyméltóságú Péchy Tamás valóságos belső titkos tanácsos és képviselőházi elnök urnak. Másolat ad 347l/M. E. 1882. Kedves Tisza! A közösügyek tárgyalása czéljából a magyar ország­gyűlés által az 1867: XH. t.-cz. értelmében az 1882. évre kiküldendő bizottságot, valamint a biro­dalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ottani törvény értelmében az 1882. évre meg­választott bizottságot, a részükre törvényileg fen­tartott teendők végzése végett ezennel folyó évi október hó 25-dikére Budapestre egybehivom. Midőn ehhez képest közösügyi ministeriumaimat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik megtéte­lére utasítom, megbízom Önt, hog) r a magyar ország­gyűlés bizottságának kiküldetése s a bizottsági tagok egybehivása végett a szükséges intézkedése­ket megtegye. Kelt Schönbrunnban, 1882. évi október hó 9-én. Ferencz József s. k." Elnök: A felolvasott átirat és a mellé csatolt legfelsőbb kézirat következtében szükséges, hogy a t. ház intézkedni méltóztassék az iránt, hogy a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizott­ság tagjai megválasztassanak. Minthogy a t. ház e tekintetben többször azon eljárást követte, hogy rögtön határozott: az első kérdés az, hogy kiván-e a ház e tárgyban most határozni; igen vagy nem ? (Felkiáltások: Most hatá­rozzunk !) Minthogy a bizottság kiküldése törvény­ben gyökerezik és a gyakorlat is az volt, hogy a választás mielőbb megtörténjék, azt hiszem, legczél­azerűbbe kérdésben mindjárt határozni. (Helyeslés.) És pedig minthogy e hó 25-ére van a delegátió össze­hiva, azt tartom, a választás a holnapi ülésben volna megejthető. (Helyeslés.) Ha tehát méltóztatnak ezt el­fogadni, holnap foga választás megejtetni. (Helyeslés.) Bemutatom Borsodmegye közönségének föl­terjesztését, melyben Szatmármegyének föliratát pártolván, egy görög szertartású katholikus magyar püspökség felállítását kéri. A kérvényi bizottsághoz ntasittatik. Jelentem a t. háznak, hogy ifj. Justh György, Turócz megye sztubnyai választó kerületének orszá­gos képviselője az általa viselt szolgabírói állásról lemondott. Tudomásul vétetik. Az osztályok az I. és V. osztály kivételével megalakulván, a II. osztály elnökké Plachy Tamást, jegyzővé Lukács Lászlót, a III. osztály elnökké gróf Péchy Manót, jegyzővé Csejtey Antalt, a IV. osztály elnökké gróf Csáky Lászlót, jegyzővé Bohrer Viktort, a VI. osztály elnökké Ordódy Pált, jegyzővé Biasini Domokost, a VI. osztálv elnökké báró Bánffy Dánielt, jegyzővé Tibád Antalt, a VHL osztály elnökké Vizsolyi Gusztávot,jegyzővé Szlávy Olivért, a IX. osztály elnökké Szathmáry Miklóst, jegyzővé Csiky Kálmánt választotta meg. Tudomásul vétetik. Az első és ötödik osztály nem alakult meg; ennek következtében felhívom az I. és V. osztály tagjait a megalakulásra és pedig minthogy a meg­alakulások kissé nehezen mennek, a képviselő urak más dolgokkal is el lévén foglalva, legczélsze­rübb lesz, ha az I. és V. osztály tagjai a holnapi ülés után megjelennek az illető osztályhelyiségek­ben és ott megválasztják az elnököt és a jegyzőt. E tekintetben külön felhívást is fogok az illető tagokhoz egyenként intézni. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. A napirend előtt Herman Ottó képviselő ur kíván szólni. Herman Ottó: (Halljuk! Halljuk!) T. kép­viselőház ! Felemelem szavamat azon párt megbízá­sából, melynek tagja vagyok; s midőn ezt teszem, szivemnek leghőbb óhaja az, vajha egyszerű sza­vaimnak visszhangja támadna e ház minden tagjá­nak szivében. Néhány nap múlva le fog hullani a lepel egy szoborról, melyet a nemzet kegyelete, a nemzet tisztelete egyik leghűbb és legnagyobb fiának, Pe­tőfi Sándornak, a lángleíkfí költőnek emelt. T. képviselőház! Nem tarthatom hivatásom­nak, hogy én Petőfi Sándor jelentőségét e házban részletezzem. Sokkal gyengébb vagj-ok, semhogy ezt tehetném, semhogy megközelíthetném azt a hal­hatatlant, a ki a szabadságnak és a szerelemnek leghivatottabb dalnoka volt, a ki a haza oltárán oly lángot gerjesztett, melynél késő nemzedékek is mindig melegedni fognak, tanulni fognak tőle haza­szeretetet, szabadságszeretetet és einberszeretetet. Ily lángoszloppal szemben azt hiszem, hogy csak néma bámulat és hallgatás illeti meg a törpe epigont. Egyszerűen indítványozom t. ház, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza, a kiben szin­tén kell hogy lüktessen hazaszeretet, melynek ily hivatott képviselője Petőfi és az ő múzsája: — tegye le koszorúját a Petőfi-szobor talapzatára. (Általános élénk helyeslés.) Ajánlom indítványomat a t. ház figyelmébe. Tisza Kálmán ministerelnök: Egyáta­lán nem kívánok ezen alkalommal a házszabályok azon rendelkezésére hivatkozni, hogy az indítvá­nyok Írásban adandók be, hanem egész egyszerűen csak sajnálatomat kívánom kifejezni a felett, hogy a t. képviselő ur párt nevében tette indítványát; sajnálom pedig ezt azért, mert hazánk leggeniali­sabb költője nem egyes párté, hanem az egész nem­zeté. (Élénk helyeslés.) E felett sajnálatomat fejez­vén ki, én a magam részerői szívesen hozzájáru­lok, hogy az elnökség az ez iránti intézkedéssel megbizassék. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: E szerint at. ház megbízza az elnök­séget a koszorú beszerzésével és letételével. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A tegnapi ülésben megígértem, hogy fogok nyilat­kozni a ház, illetőleg a törvényhozás legközelebbi

Next

/
Thumbnails
Contents