Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
256 1-!{8 * »i" s «ágos ülés november 25. 1882. szüksége volt azon 625 ezer izraelitának pénzére, társadalmi befolyására, a kiknél tapasztalta, hogy nagyon hefyes irányban kezdenek a nemzeti függetlenség zászlója alá csoportosulni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De t. ház, hogy ezen röpiratnak nem volt következménye és nem is lehetett annak 3 oka volt. Az első ok az, hogy hála népünk józanságának, a magyar köznépben még most is több a törvénytisztelet, mint a belügyminister úrban. (Igaz ! TJgy van! a szélső baloldalon.) Másodszor a magyar népről általában véve jogosan elmondhatni azt, hogy a vallásos gyűlöl ségek szítására, a vallások egymás elleni uszítására sehol nem oly kedvezőtlen a talaj, mint épen nálunk, hol a nép vallások és az erre vonatkozó törvényes intézkedések kölcsönös tiszteletében egymással versenyez. De van t. ház, egy harmadik és nagyon figyelembe veendő momentum. Van oly réteg is, a hol az ily izgatások folyékony talajra találnak ugyan, de én magam hallottam, midőn egy barátom egy magát antisemitának nevező paraszt emberrel szóba állott, kérdvén, hogyan van barátom ezen röpirattal szemben? Azt mondja erre paraszt észjárása szerint az illető ember; én bizony nem szeretem a zsidót, de nem teszem ,hogy üssem, gyilkoljam, raboljam; mert mikor rabolni kell, akkor majd mi a nép leszünk ott, mikor osztozni kell, mások lesznek ott és mikor becsukásra és akasztásra kerül a dolog, megint mi, a nép leszünk ott. (Derültség.) Igen helyes felfogás ez, t. ház. így gondolkozik a magyar paraszt, nem pedig úgy, mint a kérvényi bizottság kebelében a t. belügyminister ur állította, hogy először ütni fogja a zsidót, azután reá kerül a sor az úrra. Ezt a magyar nép józanságára és törvény iránti tiszteletére reá fogni nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De t. ház, azon kiáltó törvénytelenséggel szemben, melyet a t. belügyminister ur elkövetett, egy sajátságos véletlen merült fel. A kérvényi bizottságban egy szavazaton múlt, hogy a különvélemény el nem fogadtatott. A mérsékelt ellenzéknek egy jelen volt tagja, Bessenyei Ferencz képviselő ur gyakorolta a t. ministerelnök ur felett a kegyelem jogát. Ö a kormánypárti többséghez csatlakozott. Meg vagyok arról győződve, hogy a mérsékelt ellenzéknek kiváló jogászai, kik ép oly szigorúan követelik a törvény megtartását, mint mi és a kik ezen törvénysértést nem helyeselhetik, kellőleg méltányolni fogják a kérvényi bizottságbanbeterjesztett különvéleményt és ezen sajátságos véletlenből kiejtett ezen véleményhez mint párt, reménylem, csatlakozni nem fognak. A sajtószabadság megnyirbálásáról van szó. Eövid leszek, befejezem beszédemet. Már a XVII. század irói a történelmi jogfejlődés alapján a sajtószabadságot és gondolatszabadságot az ember veleszületett jogának declarálták. Még Miltonról említi Blumtschli, hogy ő az akkori korszellem theocraticus eszméinek befolyása alatt magából az isteni világrendből merített érveket, mikor a népszabadság, a gondolatszabadság és sajtószabadság s az emberi szellem fejlődésének érdekében hatalmas szavát Areopagitica czínríí munkájában felemelte és a censura eltörlését követelte. Ez előleges censura volt és nem egyéb, mert azon sajtótermékeknek elkobzása rendeltetett el birói eljárás mellőzésével, a melyek még meg sem jelentek. Előleges censura és bizalmatlanság a törvény és annak közegei iránt, mert a birót megfosztja jogszerű hatáskörének gyakorlásától, megfosztja attól, hogy abban intézkedjék, a mire törvény által felhatalmazva és kötelezve van, nyilt ellentétbe hozza a népet a bíróval, midőn oly tanokat hirdet, hogy a bíró intézkedése nem elégséges. A törvény és a törvénypótló rendeletek világos és határozott rendelkezéseket foglalnak magukban arra nézve, hogy a biró 24 óra alatt foganatosíthatta volna intézkedését; méltóztassanak emlékezni az Albrecht elleni falragasz esetére, a vizsgálóbíró nem 24 óra alatt, hanem 12 óra alatt intézkedett és Prottmann és Wowerka közegei censurazták a már megirott termékeket, Tisza Kálmán belügyminister ur pedig oly sajtótermékekről intézkedik, melyek még meg sincsenek írva, midőn azt mondja, hogy a majdan megjelenendő s a felragasztható czédulákhoz hasonló tartalmú nyomtatványokat kobozzák el. Hát a falusi biró vagy falu jegyzője bírálj a-e meg azt, hogy mi a hasonló tartalmú irat, ezek bírálják Magyarország sajtószabadságát? Azt hiszem, ez veszedelmes praecedens lenne. Mohi Róbert német tudós, a kit pedig az önök által annyira hangoztatott liberalismussal se lehet vádolni, igy szól: „Überdas Recht zu schreiben wurde schon sehr viel geschrieben, die Schriftsteller sind aber in dem einig, dass eine jedc Verfassung ohne Pressfreiheit nur ein Deckmantel der Willkühr sei." Ez a kérdés nem a közösügy kérdése, nem pénzügyi, nem pártkérdés; ez az alkotmány kérdése, a népszabadság biztosításának kérdése. Én a ministeri felelősség szigorú elvének követelményénél fogva a törvény iránti tisztelet megóvása érdekében kérem a t. házat, méltóztassék a különvéleményt elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Azt hiszem t. ház, hogy midőn nemcsak kérvényben, nemcsak szónoklatban, hanem concrét indítvány alakjában indítványoztatik eljárásom rosszalása, leghelyesebben teszek, ha az indítvány kifejtése után elmondom felfogásomat, felvilágosítom a helyzetet és ezentúl tartózkodva minden egyébtől, a ház bölcseségére bizom az elhatározást. (Bálijuk!) Miután az előttem szólott képviselő ur —- mit
