Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

0 246 !3S- »rM*gci üléí mrvember 25.18S2. vánom, hanem szükségesnek tartom azt, hogy azon vidék felszólittassék, hajlandó-e és mennyiben haj­landó a kiépítéshez hozzájárulni, különösen pedig, hogy hajlandó-e a vasútvonal számára szükséges területet átengedni, mert sajnos, gyakran ugy szokott történni, hogy a vidék akkor a mikor vasutat kér, mindent igér, később pedig még a ki­sajátításnál is nyerészkedni akar. (Igaz! Igaz!) Másodszor, mert igen gazdag és elsőrangú gyáro­sok fordultak a t. házhoz kérvénynyel, előadván, hogy nem csak az országra, hanem ő rájuk, mal­maikra, gyáraikra nézve is mily nagy fontosságú ezen vonalnak kiépítése; részemről azt mondom, hogy ha ezen vasútvonal kiépítése érdekeikre nézve oly nagyon fontos, akkor hát méltóztassa­nak pénzükkel ők is hozzájárulni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Kérem azért a t. minister urat, hogy ezen nagy gyárosokat a hozzájárulásra fel­szólítani méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélső hal­oldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát tehát bezárom és szavazásra teszem fel a kérdést. Andrássy Gyula: T. ház! Én még szólani kívánnék. Elnök: A t. képviselőház még megengedheti a felszólalást, mert volt hasonló eset, de én egy­átalában arra kérem a t. képviselő urakat, hogy méltóztassanak magukat följegyeztetni. Andrássy Gyula: T. ház! Engedje meg nekem a t. ház, mint Esztergom megyei doroghi képviselőnek, a mely kerület szomszédságában terveltetik egy vonal a ma tárgyalt törvényjavas­lat szerint, hogy szavazatom indokolásául egy pár szót elmondjak. (Halljuk!) T. ház! Évek óta fennállott a rivalitás a két irány felett, ti. a dunamenti és a bia-bicskei fölött, hogy mely irányban vezetendő a budapest-szőnyí pálya, különféle nézetek merültek fel e tárgyban. Némelyek előnyösebbnek tartották az egyik vona­lat, mások a másikat, nemzetgazdászati érdekek szóltak az egyik, szóltak a másik mellett is, ugy hogy ezen rivalitás a két vonal iránya felett való­ban jelentékeny volt és igy az elhatározás, hogy melyik vonal fogadtassék el, valóban nehéz küzde­lembe került. De nekem, ki oly kerületet képviselek, mely közvetlenül érdekelve lett volna az által, hogy a Duna mentén vezettessék e pálya, legnehezebb a feladatom. Legnehezebb pedig azért, mert egy­részt választókerületemnek érdeke és igy kép­viselői érdekem — hogy igy fejezzem ki magamat és engedjen meg at. ház ezen kifejezésért — szólott volna a mellett, hogy e vonal mellett legyek. De nem teszem t. ház, mert én a képviselői állást nem egyedül loealis érdekűnek, de országos érdekűnek is tartom (Helyeslés jóbbfélöl) és épen mivel ilyennek tartom t. ház, és meggyőződtem a felől, hogy ez oly országos vonal, melynél főleg figyelembe kell venni azon körülményt, hogy a lehető legrövidebb legyen, kénytelen vagyok mint képviselő és mint azon kerület képviselője is or­szágos szempontból a vonalat ugy, a mint javasol­tatott, megszavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) De midőn ezt teszem t. ház, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem azon körülményről is, mely épen e vonal kérdésével kapcsolatos. Jól méltóz­tatik tudni t. ház, hogy midőn elejtetett az u. n. Dunamenti vonal, elejtetett akkép, hogy csaknem általánosságban mindenütt az mondatott, hogy con­ditio sine qua non az, ha Buda-Bia-Bicskének vezettetik a vonal, akkor egy szárnyvonal kiépí­tendő lesz a bányatelepeken keresztül Esztergom­nak. És ime, most mivel találkozunk? Azzal, hogy e vonalra nézve a kormány által semmi posdiv javaslat nem tétetik. Ezt, megvallom, nemcsak mint ezen kerület képviselője, de mint országos képviselő is kívántam volna. Itt azonban a kor­mánynak, nézetem szerint, feladata nehéz volt. Nehéz volt pedig azért, mert a financiális szempontot is kellett figyelembe vennie, hogy t. i. pár millió­val okvetetlenül többe került volna ezen vonal kiépítése, mint hogy ha egyedül csak azon vonal építtetik ki, mely tulajdonkép a szerződésnek, mely az osztrák államvasut-társasággal köttetett, folyománya. Mondom, a kormánynak itt a finan­ciális szempontot is figyelemben kellett tartania és tért kellett hagynia talán a magánvállalkozás­nak is. Concedálva tehát, hogy a kormány csakugyan ilyen intentióból indult ki, midőn e tekintetben határozott javaslattal nem lépett fel, hogy a szárny­vonal kiépíttessék, azon feltevésből indulok ki, hogy a kormány ezt elejteni semmi körülmények közt nem fogja, bizván tehát e tekintetben a kor­mány gondoskodásában, kijelentem, hogy a tör­vényjavaslatot elfogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk !) Csak egy pár szót kívánok ez ügyben szólni. (Halljuk!) Mindenekelőtt kötelességemnek tartom nyilvá­nítani azt, hogy legalább a mióta én az ügyek menetét ismerem, azaz 1875 óta, kormányiíag el­határozva ezen szárnyvonalak államköltségen való kiépítése sohasem volt. Az tehát, a mit a képviselő ur hallomás után mondott, a tényeknek semmi­képen meg nem felel. A mi magát a dolog érdemét illeti, az előttem szólt képviselő urak mind hangsúlyozták jelentő­ségét annak, hogy azon fontos kőszénbányatelepek a fővárossal összeköttetésbe hozassanak. Én csak azért csodálkoztam, hogy annyira hangsúlyozták, mert tudtommal legalább senki ezt kétségbe nem vonta, sőt biztosíthatom, hogy a kormány el van határozva ezen szárnyvonal létrejöttét mennél előbb eszközölni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső

Next

/
Thumbnails
Contents