Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
0 246 !3S- »rM*gci üléí mrvember 25.18S2. vánom, hanem szükségesnek tartom azt, hogy azon vidék felszólittassék, hajlandó-e és mennyiben hajlandó a kiépítéshez hozzájárulni, különösen pedig, hogy hajlandó-e a vasútvonal számára szükséges területet átengedni, mert sajnos, gyakran ugy szokott történni, hogy a vidék akkor a mikor vasutat kér, mindent igér, később pedig még a kisajátításnál is nyerészkedni akar. (Igaz! Igaz!) Másodszor, mert igen gazdag és elsőrangú gyárosok fordultak a t. házhoz kérvénynyel, előadván, hogy nem csak az országra, hanem ő rájuk, malmaikra, gyáraikra nézve is mily nagy fontosságú ezen vonalnak kiépítése; részemről azt mondom, hogy ha ezen vasútvonal kiépítése érdekeikre nézve oly nagyon fontos, akkor hát méltóztassanak pénzükkel ők is hozzájárulni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Kérem azért a t. minister urat, hogy ezen nagy gyárosokat a hozzájárulásra felszólítani méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát tehát bezárom és szavazásra teszem fel a kérdést. Andrássy Gyula: T. ház! Én még szólani kívánnék. Elnök: A t. képviselőház még megengedheti a felszólalást, mert volt hasonló eset, de én egyátalában arra kérem a t. képviselő urakat, hogy méltóztassanak magukat följegyeztetni. Andrássy Gyula: T. ház! Engedje meg nekem a t. ház, mint Esztergom megyei doroghi képviselőnek, a mely kerület szomszédságában terveltetik egy vonal a ma tárgyalt törvényjavaslat szerint, hogy szavazatom indokolásául egy pár szót elmondjak. (Halljuk!) T. ház! Évek óta fennállott a rivalitás a két irány felett, ti. a dunamenti és a bia-bicskei fölött, hogy mely irányban vezetendő a budapest-szőnyí pálya, különféle nézetek merültek fel e tárgyban. Némelyek előnyösebbnek tartották az egyik vonalat, mások a másikat, nemzetgazdászati érdekek szóltak az egyik, szóltak a másik mellett is, ugy hogy ezen rivalitás a két vonal iránya felett valóban jelentékeny volt és igy az elhatározás, hogy melyik vonal fogadtassék el, valóban nehéz küzdelembe került. De nekem, ki oly kerületet képviselek, mely közvetlenül érdekelve lett volna az által, hogy a Duna mentén vezettessék e pálya, legnehezebb a feladatom. Legnehezebb pedig azért, mert egyrészt választókerületemnek érdeke és igy képviselői érdekem — hogy igy fejezzem ki magamat és engedjen meg at. ház ezen kifejezésért — szólott volna a mellett, hogy e vonal mellett legyek. De nem teszem t. ház, mert én a képviselői állást nem egyedül loealis érdekűnek, de országos érdekűnek is tartom (Helyeslés jóbbfélöl) és épen mivel ilyennek tartom t. ház, és meggyőződtem a felől, hogy ez oly országos vonal, melynél főleg figyelembe kell venni azon körülményt, hogy a lehető legrövidebb legyen, kénytelen vagyok mint képviselő és mint azon kerület képviselője is országos szempontból a vonalat ugy, a mint javasoltatott, megszavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) De midőn ezt teszem t. ház, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem azon körülményről is, mely épen e vonal kérdésével kapcsolatos. Jól méltóztatik tudni t. ház, hogy midőn elejtetett az u. n. Dunamenti vonal, elejtetett akkép, hogy csaknem általánosságban mindenütt az mondatott, hogy conditio sine qua non az, ha Buda-Bia-Bicskének vezettetik a vonal, akkor egy szárnyvonal kiépítendő lesz a bányatelepeken keresztül Esztergomnak. És ime, most mivel találkozunk? Azzal, hogy e vonalra nézve a kormány által semmi posdiv javaslat nem tétetik. Ezt, megvallom, nemcsak mint ezen kerület képviselője, de mint országos képviselő is kívántam volna. Itt azonban a kormánynak, nézetem szerint, feladata nehéz volt. Nehéz volt pedig azért, mert a financiális szempontot is kellett figyelembe vennie, hogy t. i. pár millióval okvetetlenül többe került volna ezen vonal kiépítése, mint hogy ha egyedül csak azon vonal építtetik ki, mely tulajdonkép a szerződésnek, mely az osztrák államvasut-társasággal köttetett, folyománya. Mondom, a kormánynak itt a financiális szempontot is figyelemben kellett tartania és tért kellett hagynia talán a magánvállalkozásnak is. Concedálva tehát, hogy a kormány csakugyan ilyen intentióból indult ki, midőn e tekintetben határozott javaslattal nem lépett fel, hogy a szárnyvonal kiépíttessék, azon feltevésből indulok ki, hogy a kormány ezt elejteni semmi körülmények közt nem fogja, bizván tehát e tekintetben a kormány gondoskodásában, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk !) Csak egy pár szót kívánok ez ügyben szólni. (Halljuk!) Mindenekelőtt kötelességemnek tartom nyilvánítani azt, hogy legalább a mióta én az ügyek menetét ismerem, azaz 1875 óta, kormányiíag elhatározva ezen szárnyvonalak államköltségen való kiépítése sohasem volt. Az tehát, a mit a képviselő ur hallomás után mondott, a tényeknek semmiképen meg nem felel. A mi magát a dolog érdemét illeti, az előttem szólt képviselő urak mind hangsúlyozták jelentőségét annak, hogy azon fontos kőszénbányatelepek a fővárossal összeköttetésbe hozassanak. Én csak azért csodálkoztam, hogy annyira hangsúlyozták, mert tudtommal legalább senki ezt kétségbe nem vonta, sőt biztosíthatom, hogy a kormány el van határozva ezen szárnyvonal létrejöttét mennél előbb eszközölni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső