Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

230 137- origói ft|éi november 24. 1882. Különböző fontosságot tulajdonítanak neki. Helfy t. képviselő ur bizonyára kisebb fontosságúnak tartja, mint mások és azok közt magam is; és Helfy t. képviselő ur kifejezi csodálkozását a felett is, hogy nem látja ezen a székeken azon ministert, a ki mint egyik aláiró van a szerződésen. T. ház! Én legkevésbé sem kívánok idegen tollakkal ékeskedni. Én a legszívesebb készséggel bevallom, hogy ezen törvényjavaslat előmunkálatainak keresztülvitelében az oroszlánrész hivatali elődömet és és a mellette munkálkodó államtitkárt illeti. (Élénk éljenzés jobbfélöl.) Itt azonban nem arról van szó, hogy ki készítette és ki irta alá. Arról van szó, hogy helyes-e vagy nem; és legkevésbé arról, hogy mik lehetnek azon indokok, melyek hivatali elődömet ezen helytől való megválásra indították. Én tehát mellőzve ezen kérdést, magamnak nem igénylek többet, mint a mi engem megillet, a felelősséget, minthogy nevem van a törvényjavaslat alatt. Leszek bátor a hallottakra pár megjegyzést tenni. Egész helyes az előadó ur azon felfogása, hogy nem magában függetlenül kell megbírálni ezen szerződést, hanem több éven következetességgel folytatott forgalmi politikának következményeként. Szívesen aláírom azt is, hogy ezen forgalmi politika nem volt oly könnyen keresztülvihető. Áldozatokat követelt. De azt hiszem, méltóztatnak fentartani azon irányt, a melyben haladtunk.Es ha ezt azon politika zárkövének tekintem is, ugy hiszem, hogy méltó volt azon kezdeményezéshez és az éveken át folytatott munkálkodáshoz. És épen e tekintetben tisztába kell hoznunk, hogy alaposak-é az aggodalmak, a melyek fölmerültek? Legyen szabad mindenekelőtt gr. Dessewffy előadására pár megjegyzést tennem. T. barátom ugyanis oly oldalról támadta meg a törvényjavaslatot, a mely, ha alapos volna, csakugyan nem csak hiány, hanem rendkívüli hiba volna, t. i. mintha ez által az állam a tarifaképzés jogáról, tehát tulajdonkép az önálló forgalmi politikában való továbbhaladásról legalább is bizonyos évek tartamára lemondott volna. Ez t. ház, a szerződésben sehol sincs kimondva. Méltóztatott ugyan felhozni azt, hogy talán jó volna a törvényben nyíltan és határozottan kimondani, hogy ezt a jogot az ország magának fentartja, de én azt gondolom t. ház, hogy ez nem volna helyén, mert hisz ez oly forma volna, mintha valaki azt kívánná külön biztosíttatni magának, hogy rendelkezhessék a saját palotájáról. Itt is igy áll a dolog. E kérdésre nézve a maga hatáskörében önálló és souverain intézkedési joga az államnak megvan. Igenis, benne van a szerződésben az, hogy — ha szabad e kifejezéssel élnem — olynemü ujhuzásnak folytatásától, vagy annak netáni alkalmazásától kivan az állani tartózkodni, a mely talán kárral jár és .talán nem is egészben használ. Hogy mily feltételek alatt köttessenek meg a cartellek, az benne van a szerződésben, mely megmondja, hogy ez mily irányokban történik és mily módon történik — az indokolás legalább a perczentet is felhozza — a megosztás; de ez nem teszi azt, hogy mi magunk meg ne határozhassuk, hogy ennyi vagy annyi legyen a viteldíj, hogy minő kedvezmények mikor és mily feltételek mellett adhatók. Általában véve, hogyha megkötnők tariffa-képzési jogunkat, azt kérdem: miért vásároltuk és építettük volna azt a sok vasutat, mert e tekintetben igaza van Krisztinkovich Ede t. képviselő urnak, hogy a vasutaknál nem a közvetlen jövedelmezőség a fő, hanem azon hatás, melyet az ipar és kereskedelem fejlesztésére és az ország vagyonosodására gyakorol. (Helyeslés.) Tehát le nem mondtunk és le nem mondunk tariffaképzési jogunkról. Vannak ugyan a 7. czikk elején ezt illetőleg bizonyos határozottabb intézkedések, de ezek azon localis vasutakra vonatkoznak, melyek most fognak építtetni. Határozottan fenn kell tehát tartanom azt, hogy ezen szerződés megkötése által az ország a saját maga tariffa-képzési jogáról le nem mond és fentartja magának ezentúl is, mint eddig, a forgalmi politikában a végelhatározást, a tisztán magyar országos szempontnak követését és feleslegesnek és oly valaminek tartom azt törvényben kimondani, a mi egy magyar törvénybe alig illik, hisz Magyarország ezen jogot magának fentartja. mert ez soha kétségbe nem vonatott, mei't ezt magunk számára mindig igényeltük, igényeljük és gyakorolni is fogjuk. Helfy Ignácz képviselő ur felhozta azt, hogy azon cartell, mely az osztrák államvasuttal megkötendő, akkor, midőn ezen szerződés jogerejűvé válik, szintén bemutatandó lett volna és talán — nem tudom, lehet, hogy e tekintetben tévedek — egyszersmind törvénybe iktatandó volna. Helfy Ignácz: Nem! B. Kemény Gábor, közmunka és köz lekedésügyi minister: Tehát csak bemutatandó. Általában véve a cartelleket — nem is szólok arról, hogy azokat törvényhozási tárgyalás alá venni alig lehetséges — bemutatni sem szokás. Nagyon fontos cartell-szerződések köttettek, még pedig rövidebb, vagy hosszabb időre, például a déli vasúttársasággal, a melynek különösen a Fiúméba irányzott kereskedésre vonatkozólag igen nagy befolyása van, és ez sem volt bemutatva. Itt tulajdonképen több van e tekintetben téve, mint az rendesen a cartellekre vonatkozólag tétetni szokott. Mert meg vannak azon alapföltételek, a melyek szerint az végrehajtandó, ugy hogy tulajdonképen a kormánynak nem marad egyéb feladata, mint a szerződésben stipulált pontokat észszerűen keresztül vinni, Igazoltnak látom azonban, hogy külön intézkedés történjék e tekintetben; azért megadom ma-