Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

222 137. országol Ülés november 24. 1882. által ezen szerződés 8. czikkében szintén teljesen biztosíttatik. (Helyeslés.) A harmadik végül az volt, hogy a román provenienitájú gabonának és egyátalában a román provenientiájú árúknak kedvezményezése — mely a transito-tarifák által volt ezen vállalatra nézve lehetővé volt téve és melyet a temesvár-orsovai vasút engedélyezésével kikötött feltétel nem volt képes, vagy legalább helyes mértékben nem volt képes elenyésztetni — hogy mondom, ezen román provenientiájú árúkról szóló kedvezményezés lehetetlenné tétessék, illetőleg mindazon kedvezmények, melyek a román behozatalra Magyarországon adatnak a magyar belforgalommal szemben és mindazon kedvezmények, melyek a román átvitelnek adatnak a magyar kivitellel szemben, ipso faeto érvényesek legyenek a magyar beltorgalom és magyar kivitelre nézve. E kedvezmény a 8. §. kikötése által el van érve. Ezek tehát azon feltételek, melyek alatt az országos gazdasági egyesület óhajtotta a szerződést és ezek a feltételek igen erős meggyőződésem szerint a jelen szerződésben teljesen el vannak érve. A jelen szerződés azonban a magyarországi szempontnak nagyobb kedvezményeket biztosít. Biztosítja a beváltás határidejének megállapítását, mely mind ez ideig contentiosus kérdés volt. Biztosítja némely vidéki locális forgalom szükségleteinek kielégítését, moly mind ez ideig, mig a béke a kormány és a társulat között meg nem köttetett, forgalmi politikai okokból engedélyezhető nem volt. És biztosítja a szerződés ezek felett azon két nagy honit, a miben különös előnyt látok: az egyik a bruckszőnyi vonal átengedése és a bruck-bécsi vonalon, azon tarifa-egyezmény, melyet a szerződés kikötött. Ez által biztosítva van a magyar forgalmi érdekekre nézve a nyugati piacz egészen Bécsig, még pedig sokkal előnyösebben, mint minden más combinatió mellett, mert az államkincstár részére majdnem a vágvölgyi vasút csereértékében történvén az átadatás, ez minden megterheltetés nélkül történt, tehát mondom, előnyösebb, mint bármely más combinatió, mely ezen felül az osztrák örökös tartományok területén levő vonalrészeken legalább is problematicus lett volna. A második nagy előny, a melyet látok és a mely a szerződésnek a következménye, ez az, hogy a keleten a csatlakozások kérdésében legalább azon részről, melyről, ezelőtt legnagyobb akadályok gördittettek, ez akadályok el vannak hárítva és az országnak azon régi és jogos óhajtása, hogy kiterjesszük kivitelünket épen azon vidékekre, a hol a magyar államnak, mint államnak közgazdasági jövője igen erős meggyőződésem szerint le van téve, ezen szerződés által lett lehetővé téve, illetőleg azon akadályok, melyek annak útjában állottak, épen ezen szerződés által lettek jelentékenyen elhárítva. (Helyeslés.) Es épen azért a conclusio, a melyre jövök, a következő. A szerződést nem akarván az osztrák államvasut-társaság szempontjából vizsgálni, a melyre nézve az szintén igen jelentékeny előnyökkel bir: kétségtelen következése az, hogy itt egy komoly szerződéssel van dolgunk, a mely nem jelenti egyik vagy másik félnek feltétlen megadását, hanem a szerződés alapítva van komolyan a do nt des, a facio ut facias alapelvére, előnyös lévén kölcsönösen, hasznokat biztosítván kölcsönősen mindkét félnek. Epén azért távol volt tőlem azt akármikor ugy felfogni, mint momentán sikert, hanem tekintettem mindig ugy, mint azon forgalmi politika természetes, majdnem kikerülhetlen folyományát, melyet 1867 óta folytonosan óriási áldozatokkal, nagy terhek magára vállalásával követett az állam. Ezen forgalmi politika, mely e házban annyi keserű vitára adott alkalmat, mely dificitünket igen nagy mértékben teremtette, justificálva van ezen szerződésben, mert ez által elérkezett az a czél, melyre a magyar forgalmi politika érdekében törekedni kell és melyre hogy folytonosan törekedett kormány és törvényhozás 1867 óta és hogy ezen törekvését helyes alapokon, helyes eszközökkel cselekedte, annak bizonyítására épen a jelen szerződés szolgál. Es mert ez ugy van, én azt hiszem, hogy a forgalmi politikában Magyarországon egy nagy történeti korszak van a szerződéssel befejezve. Azon vonalak, melyek az 1836: XXV. törv.-czikk által megáílaptittattak apáink bölcsessége által, most már majdnem teljesen ki vannak építve. Az ország souverain joga —• és ez kétségkívül egy nagy közjogi nyereség — a vasutak és a forgalmi politika tekintetében teljes diadalra van juttatva. Nagy áldozatokkal, de elértük azt, hogy a magyar állam forgalmi politikája minden idegen tényezőtől független, ép annyira független, mint hogy ha teljesen tabula rasaval állott volna szemben az ország és a törvényhozás 1867-ben. A mi hátra van a közíekedésügy terén, az a vízi utak kiépítése' és a kőuti, mint szintén helyi vasúti hálózat létesítése. De azt gondolom, hogy e szerződés előnye, e szerződés korszakalkotó mivolta a magyar közlekedésügy tekintetében épen az, hogy ez által legalább a közlekedésügy terén elértük és megvalósítottuk azon ideálokat, melyek annak idején Széchényi szemei előtt lebegtek. Ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés jothfelől.) Gr. Dessewffy Aurél: T. képviselőház! Azokhoz, miket a t. előadó ur ezen nagyfontosságú szerződésre nézve elmondott, a magam részéről igen keveset akarok még hozzá tenni. Tökéletesen át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy — a mint a t. előadó ur kifejtette —