Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

202 136. országos ülés november 23 18S2. beosztás által megbomlott az arány és ma többen mennek ki a magyar ifjak közül, mint azelőtt. Erre nézve egyszerűen számokkal fogok felelni. Ezelőtt volt Magyarországon állított gyalogzászlóalj 205, ebből Magyarországban volt 139. Az új beosztás szerint lesz 188 magyar zászlóalj és ebből Magyarországon van 140. Ha tehát méltóztatnak az arányt tekintetbe venni, el kell ismerni, hogy az arány az új szervezés által sokkal kedvezőbb. 18 lovasezredből 14 van Magyarországon. A hat és jövőben nyolcz vadászzászlóalj mind Magyarországon van. A tüzérezredek, a melyek itt eompletiroztatnak, itt vannak és az új tüzérezredek is itt fognak lenni. A mi azt a nagy dolgot illeti, hogy nem tudom miféle cserepár-ruhába fognak a magyar fiuk öltöztetni, erre csak azt jegyzem meg, hogy nem fognak átöltöztetni. (Felkiáltások a szélső balon : Tegnap mondta a honvédelmi minister ur!) Méltóztassanak végig hallgatni. Azok a cseh vagy más ujonczok, a kik a kérdéses ezredekbe ezentúl besoroztatnak, azon ruházatba fognak átöltöztetni, a mely az illető ezrednek ruhája. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hát nem ugyanaz ez?!) Méltóztassanak megengedni, abban a jövendőbeli csehországi ezredbe már most csehek osztatnak be, három év múlva a jelen létszámban egyetlen magyar ember sem lesz már, az mind hazajön és csakis a tartalékosok háború esetén és fegyvergyakorlatra fognak oda behivatni; ne méltóztassanak tehát azt gondolni, hogy azt a bakát mindjárt a pantalonba dugják. Hoitsy Pál (közbeszól): De pantalonba dugják. Ivánka Imre: En is kérdeztem, nekem nem azt mondották; egyébiránt az újonnan beosztott egyéneknek az új ezred egyenruhája lesz. Az sem kll, a mit Németh Albert t. képviselő ur mondott, hogy t. i. Haynau sem hántotta a magyar egyenruhát, hanem ez a ministerium kivetkezteti abból a magyar ifjakat. Hoitsy képviselő ur, a ki oly sokat foglalkozik a katonai ügyekkel, visszaemlékezhetik arra, hogy alig pár éve annak, hogy visszakaphatták a magyar ruhát nem egyes emberek, hanem az egész ezredek; a gyalogság nagy része pantalonba járt, hisz annak alig van 15 esztendeje, hát már el méltóztatott felejteni? Hoitsy Pál (közbeszól): 1859-ben bakancsban voltak Olaszországban. Ivánka Imre I Én nem a napot mondtam, hanem azt, hogy a kiegyezés előtt voltak magyar ezredek, a melyek pantalónban jártak. {Ellenmondások a szäsö baloldalon.) Egyébiránt ez nem lényeges. Németh Albert képviselő ur arra is hivatkozott, hogy a franezia hadsereg azért volt olyan dicső, mert azok, a kik abban voltak a nagy Napóleon alatt, mind francziák voltak. Méltóztassék a történelmet elolvasni és meg fog győződni arról, hogy a nagy Napóleon hadseregének igen nagy része nem volt franezia, hanem volt olasz, német s mindenféle contingense a világnak, kiket összeállított és franezia tábornokok alatt vezettetett. Még egy kifogására kell válaszolnom Németh Albert képviselő urnak. Nem tudom, hol olvasta a finanezok, erdővédek egyenruháit. Hogy jól történik-e igy vagy nem, miért történik az egyenruházás, nem ide tartozó dolog, hanem ha a mai organisatióban hiányt kell keresnem, akkor azt a hibát találom, hogy a kormányok nem hajtják végre a népfelkelési törvényt és az arra való előkészületeket. Az igaz, hogy ez nem a közös hadügyminister dolga, hanem az illető országok kormányáé. De azért említem fel, mert meggyőződésem, hogy azon háború, mely az általános vélemény szerint kilátásba helyeztetik, bizonyára a nemzet teljes erejét fogja igénybe venni; már pedig minden népfelkelésnél igen nagy fontossággal bir az, hogy az erdővédek, erdészek, az illető vidékkel ismerős organisált testületek bele vonassanak a népfelkelési szervezetbe, hogy kalauzul tartalékul szolgálhassanak. Nekem meggyőződésem az, hogy az új organisatio által a nemzet egy nagy kívánságának nem teljesítése, de megközelítése eszközöltetett; nekem meggyőződésem az, és ezt a publikum magatartásából következtetem, hogy minden dictiozás mellett is, mely a közös hadseregbeni szolgálat ellen itt és másutt az országban történik, a nagy közönség az ellenszenvben nem osztozik, hanem hazatérő fiait mindenütt nyilt karokkal és örömmel fogadja. (Derültség balfelöl. Egy hang: Hát kikergessék.') Nyilt karokkal fogadás és kikergetés közt óriási különbség van. Nekem meggyőződésem az, hogy azon urak is, kik most annyira támadni szokták a hadsereget és intézményeit, akkor, mikor a szükség beálland, ép ugy elő fogják azt segíteni és a küzdelem jó kimenetelére ép ugy közreműködni, mint mi, kik béke idején sem tartjuk czélszertínek annak megtámadását. És nem hihetem, hogy létezzék magyar ember, ki azon esetre, ha egy külháborúba van elegyedve a nemzet és hadserege, annak győzelmét elősegíteni ne kívánná. (Felkiáltások a szélső balról: Attól függ ki ellen!) Mocsáry Lajos: T. ház! Én a Hoitsy t. képviselőtársam által előterjesztett határozati javaslatnak csak azon egy részére kívánok néhány észrevételt tenni, mely a delegatio eljárásának rosszalásáról szól. Mielőtt ezt tenném, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy egy pár rövid észrevételt tegyek azokra, miket Pulszky és Ivánka t. képviselő urak egy magyar hadseregre vonatkozólag mondottak. Pulszky t. képviselőtársam azt mondta, hogy ő azokat, miket Hoitsy t. barátom