Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

192 136. országos filés novembor 23. 18S2. magokkal is, hogy ez a magyar nép óhajtásának megfelel. A szegény magyar nép pedig mindebből nem értett semmit. Előtte csak az volt világos, hogy a hadsereg nyomasztó költségeit neki kell viselnie, hogy ezek esztendőről esztendőre szaporodnak s a javulásra nem mutatkozik remény. Meg azt látta, hogy ezen roppant áldozatok ára fejében a hadsereg nem az övé, (Helyeslés a szélső baloldalon) e hadsereg felett a nemzet nem rendelkezhet, az nem értünk áll fent, az nem velünk érez, nem a mi ügyünkért lelkesedik (Helyeslés a szélső baloldalon) s az test ugyan a mi testünkből, de nem vér a mi vérünkből. (Helyeslés a ssélső laloldalon.) A territoriális rendszert én a mi viszonyaink között t. ház, egyébnek nem tekinthetem, mint egy oly engedményt, melyet a katonai érdekek nevében teszünk a polgári, illetőleg közgazdasági érdekeknek. Akár territoriális divisiókat, akár territoriális Armeecorpsokat állítunk fel — mint az jelenleg megtörtént •— mindenképen csak a hadsereg hadi készültségének rovására járunk el. Magyarországnak is, de a birodalom másik felének különösen vannak egyes nagy vidékei, melyekből nem lehet mindenféle fegyvernemekhez sorozni. Bukovina p. o. nem szolgáltathat egyaránt képzett elemeket a tüzérséghez, geniecsapatokhoz, vagy lovassághoz. S ha mégis behozzuk, hogy minden hadtest, a mely mindenféle csapatot magában foglal, azon területről egészítse ki magát, melyen állomásozik, azt csak annak koczkáztatásával tehetjük, hogy esapataink nem lesznek oly hadképesek, mint máskülönben. De evvel a hadászati hátránynyal szemben van egy nagy közgazdasági előny. A divisiók úgy, a mint azok Tor őszes Francziaországban vannak életbeléptetve, a saját területükön látják el magukat nem csakújonezjutalékkal, hanem ott szerzik be minden szükségleteiket, ott a ruházatot és felfegyverzést is. Ha a mi szempontunkból, értem a magyar szempontot, valamire szükség lenne és ha ránk nézve valami birna előnynyel, úgy bizonynyal ez az utolsó pont az, mely elfogadhatóvá tenné a nemzet szemében a territoriális rendszert. Nagy közgazdasági előnyök származnának abból. Az egész ipar nagymérvű lendületet venne s annak a nagy összegnek egy része, melyet mi hadseregünkre költünk, itt maradna az országban. Ugy gondolom, az e fajta territoriális rendszert akarják azok, a kik e rendszert oly nagyon emlegetik. Kivéve természetesen a tisztelt előadó és honvédelmi minister urat, a kiknek jó ez a most statuált territoriális rendszerféle valami, a mely az igazinak minden hiányában szenved, a nélkül, hogy előnyei közül csak egygyel is birna. Ez az új rendszer gyöngíteni fogja a hadsereg használhatóságát, a mellett közgazdasági előnyökben nem nyújt épenséggel semmit, a mi ezen hátrányok miatt reeompenzálna. De hát vannak ennek a most statuált reorganisatiónak olyan előnyei is, melyek a dolog természetében rejlenek, melyeket én két ép szememmel látni nem tudok, de a melyekről annál positivebb módon hirdetik, mindaz előadó ur.mind pedig a tisztelt honvédelmi minister ur, sőt maga a hadügyminister ur is, hogy léteznek. És itt különbséget kell tennem az előadó ur és a hadügyminister között. Mindkettő más előnyöket imputál a czélba vett, vagy jobban mondva már eífectuált hadsereg újjászervezésének. Ezen előnyök egymással ellentétben állanak s én valóban nem tudom, hogy kinek kelljen igazat, adnom, az előadó és honvédelmi minister urnak-e, vagy pedig a közös hadügyministernek.Maga az előadó ur oly decisióval fejtegette tegnap e rendszer előnyeit, hogy én a hang után itélve, alig merném kétségbe vonni, hogy mind ama kijelentésekre nézve, a melyeket tett, ő a világon a legisleghivatottabb persona. Szerinte és a honvédelmi minister ur szerint ezen reorganisatiónak két nagy előnye van. Az egyik az, hogy a mozgósítás ezentúl könnyebb és gyorsabb leend, a másik az, hogy nagyszámú magyar csapatok az ország határain belől fognak elhelyeztetni. A mi mindenekelőtt az elsőt illeti, bátorkodom megjegyezni azt, hogy az osztrák-magyar monarchia közös hadserege Európa minden hadserege között leggyorsabban volt mozgósítható. Azon organisatió következtében, melyet 1868-ban Kuhn hadügyminister állapított meg, maga a mozgósítás 3 napot vett igénybe. S az 1878-iki részleges mozgósítás alkalmával valóban kitűnt, hogy a mi a papíron állott, az magának a valóságnak is megfelelt. Jó rendben ment végbe minden. De ha nem történt volna is a dolog igy, e^y kérdést kell felvetnünk magunk előtt. Esztendőkön keresztül hirdették hivatalosan, hogy a monarchia leggyorsabban mobilizál. Vagy igaz ez a kijelentés, vagy nem. Ha igaz, ha csakugyan leggyorsabban mobilizálunk, akkor mi szükség erre a mostani reorganisatióra ? Ha nem igaz, ha csak ámítottak bennünket annyi esztendőn keresztül e kijelentéssel, akkor hogyan indikálhatják szavaiknak a hitelt ezen alkalomból is s mi magunk hogyan higyjük el nekik, miszerint a mozgósítás ezentúl valóban gyorsabban fog végbemenni'? De nagyon különös dolog is az, hogy ezt a gyorsaságot épen ez alkalomból emlegetik. Arról van szó, hogy 17 zászlóaljat kerületük határán kívül vigyenek. így p. o. a 2-ik fogarasi, a 3 í-ik nagyszebeni és az 50-ik gyulafehérvári ezred egyegy zászlóalját Siléziába viszik, a 48-ik kanizsai és 52-ik pécsi ezred egy-egy zászlóalját Morvába stb. Hogy micsoda gyorsaság fog már abból előállani, ha a gyulafehérvári fiu Siléziában kénytelen felkeresni mobilisatió esetén ezredét, a kanizsai fiu pedig Morvában, holott eddig csak a kiegészí-